Kiszolgáltatott gyerekek – Magukra hagyottak, szeretetéhesek, meggyötörtek, de élni akarók
A Minden Gyerek Fesztiválon jól fogadják a gyerekek, hogy egyáltalán nem gyerekeskednek velük. Nagyon is komolyan veszik őket. Már akár a kicsiket szembesítik a rögvalóval, játszanak nekik például válásról, betegségről, halálról, állami gondozottak helyzetéről, szerelemről, és közben szépség is van, nevetés, közel sem problémátlan, igazi élet jelenik meg a Jurányi Házban rendezett eseménysorozaton.
A Kék hajú lány címszereplője például már tolószékbe kényszerült rákos. Nagyon szeretne meggyógyulni. Ábrándozik arról, hogy valaha még lábra áll. Kiss Diána Magdolna eljátszik egy tinédzsert, aki fölöttébb szeretne élni, de igencsak megkísérti a halál. Éteri a mosolya, bámulatos az akaratereje, képes öniróniára, csipkelődő évődésre, mélyen emberi kapcsolata alakul ki a kórházban Olivérrel, akinek nincs komolyabb baja, leesett a fáról, de gyorsan gyógyul a keze. Imre Krisztián olyan srácot alakít, akinek jókora az empátiája. A számára ismeretlen kórházi közeg a magával és a világgal való szembesítésre is készteti. Dóka Péter darabja, Kerkay Rita rendezésében, igaz, szép mese. Minden fájdalma mellett lírával és humorral átszőtt, az említetteken kívül a több szerepet is alakító Ladányi Júlia, Kelemen István intenzív játékával, a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában.
A Respekt for the 23000 a gyermekotthonokban élő, a külvilág szeme elől jobbára elzárt huszonháromezer fiatal előtt tiszteleg. Körbe üljük a küzdő/játszóteret. A rendező-koreográfus Raubinek Lili, aki két és fél évig dolgozott gyermekintézményben, az előadás előtt elmondja, hogy ezek jelentős részében kilátástalan a helyzet. A bentlakók idegei emiatt gyakran felőrlődnek, nem ritkán feszültséglevezetésként törnek-zúznak. Öt táncos, Gláser Márton, Kelemen Patrik, Lévay Viola, Thury Zita és Raubinek feszülnek egymásnak a brazil jiu jitsu szabályai szerint. Küzdősportot látunk inkább, mint színházi előadást. Nem kímélik magukat a résztvevők. Közelharcba keverednek, földre taszajtódnak, felállnak, újra vízszintes helyzetbe jutnak. Közben mindinkább fölhevülnek, bevadulnak, dühös az arcuk, hevesek a mozdulataik, végül félelmetesen pusztító erővé válnak. Nagy a szereplők koncentrációja, féktelen az energia befektetésük. Bizonyos idő után mégis monotonná válik amit csinálnak. És, ha a rendező nem mondja el előre, magamtól ki nem találtam volna miről szól ez az egész, hiányoznak dramaturgi elemek a produkcióból.
A Médea gyermekei a válás, az elhagyás, az őszintétlenség témakörét járja körül leginkább. Suzanne Osten, Per Lysander ütős darabot írtak, amit több mint 20 éve Novák János erőteljesen rendezett meg a Kolibri Színházban. Németh Nikolett átírta a szöveget a Budaörsi Latinovits Színház számára. Egy ötéves kisfiúnak és nővérének, a kilencéves „nagylánynak” válófélben vannak a szülei, de titkolják, hogy az apa egy nála jóval fiatalabb nőbe szeretett bele. A gyerekek viszont temérdek mindent megéreznek, a falon is átszűrődnek hangfoszlányok a szüleik veszekedéséből. Juhász Vince és Koós Boglárka érzékeltetik a gyerekek félelmeit, mindkét szülőhöz való ragaszkodásukat, a játékkal oldani próbált feszültségüket, az egymásba kapaszkodásukat. Pető Kata, Chován Gábor szülőkként igyekeznek a lényeget elhallgatni, ügyetlen hazugságokba keverednek a gyerekek előtt, kényszeredett hallgatásokba, ingerült kifakadásokba bonyolódnak. Tobzódik az őszintétlenség, miközben mindenki érzi, hogy nagy a baj. Szőts Orsi nagynéniként iparkodik békítgetni. Berzsenyi Bellaagh Ádám rendezése valamennyi korosztályra hat, gyakran szőnyeg alá söpört, húsba vájó problémákról regél.
Az Árvácska gyönyörűséges, megrendítő, ritkán látottan magas hőfokú produkció az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előadásában. Ebben a címszereplő egy törékeny, minden porcikájában mozgatható, Mátravölgyi Ákos által csodásan tervezett, csontsovány bábu. Maga a megtestesült kiszolgáltatottság, elhagyatottság. De azt is mondhatnám, hogy az emberiség szenvedéseinek lúdbőröztető esszenciája, Bíró Eszter, Stekbauer-Hanzi Réka, Nagy Tímea, Török Szilvia, Vén Evelin kézről kézre adva lehelnek bele életet, és énekelnek a mostoha sorsával éles kontrasztot alkotó lélekemelő zsoltárokat. Simon Janka hegedű játéka összesimul az eseményekkel. A Móricz Zsigmond ihlette kislány tragédiába torkolló kálváriája, ami azért a humort sem nélkülözi, szívbe markoló. A fiatal színészek káprázatosan érzelemdús, de, ha arra van szükség, taszító ridegségbe átcsapó játéka, zsenge koruk ellenére vérprofizmusa, lenyűgöző. Igazi összművészet amit csinálnak. Jól beszélnek, jól mozognak, jól énekelnek, jól báboznak. Vidovszky György rendezése az évad egyik legkiválóbbja, katarzist okozó, ritka nagyszerű színház.
