Az elmúlt hetek a Most vagy soha! című filmtől zengtek. A Magyarország eddigi legnagyobb költségvetésű filmje pedig kapott hideget és meleget egyaránt a kritikusoktól és a közönségtől is. Pedig a film nem nyújt se többet, se kevesebbet, mint amit ígért: egy izgalmas akcióval dúsított történelmi filmet, amivel a kamaszokhoz közelebb hozhatjuk a legnagyobb magyar ünnepet.
Március 14-én startolt el a mozikban Magyarország eddigi legdrágább filmje, a Most vagy soha!. A mozira az elmúlt 10 napban pedig már több mint 100 ezren váltottak jegyet, sőt a legjobb magyar film nyitó hétvégéjét is magának mondhatja. Ennek ellenére elég vegyes kritikák érték, holott nem nyújt se többet, se kevesebbet, mint amit ígért. Egy fiktív akciófilmet. Ez a kijelentés pedig nagyon fontos, hiszen egy olyan történelmi eseményről beszélünk, amit mindannyiunknak óvoda óta tanítanak. Minden évben kokárdát tűzünk, megnéztük az iskolai előadást, elmentünk a megemlékezésre szüleinkkel, majd később a barátainkkal. Tanultuk irodalomórán és történelmen is. Azaz kijelenthetjük, hogy megkerülhetetlen volt minden magyar számára.
Ez a film azonban nem a történelmi eseményeket mutatja be, illetve pontosítanék. Azt használja vezérszálnak, de korántsem törekszik történelmi hűségre. Ez egy akciófilm, egy mese, ami segít egy kamaszt megszerettetni a történelemmel, vagy akár a versekkel. Ebben segítenek az irodalmi kikacsintások. Petőfi Szendrey Júliának írt verse és Jókai Mór Egy magyar nábobja is előkerül a párbeszédekben. Ezek pedig mind érdekesek valakinek, aki nemrég tanulta azt. De akár nekünk felnőtteknek is jó felfedezés lehet, hiszen felidézi a kamaszkorunkat. Ahogy az egész film, aminek az egyik előnye ez a furcsa nosztalgia. Azért mondom, hogy furcsa, mert senki sincsen már rég életben, de mégis. Mindannyiunkban benne él, fontos szerepet játszik az életében valamilyen formában az 1848-as forradalom. És pontosan ebben rejlik ennek a filmnek az egyik legnagyobb erőssége.
Kiemelendő még a színészi játék és az operatőri munka is. Utóbbi szintén a fiatalabb generációt szólítja meg azzal, hogy többször idézi Guy Ritchie klasszikus akciófilmes stílusát, de a képi világ önmagában is megér pár szót. A film ugyanis kifejezetten szépen van fényképezve. Bár igaz, hogy a CGI jeleneteken lehetett volna még mit csiszolni, de ezek se bántóan csúnyák, csak a 21. században nem ehhez szokott a legtöbbünk szeme. A színészi alakítások közül Berettyán Nándor alakítását emelném ki, aki Petőfi Sándort alakítja, és nem azért mert a megszólalásig hasonlít rá. Berettyán Nándor pont olyan manírosan testesíti meg a nemzet költőjét, ahogyan azt mindannyian elképzeltük. Egy szeretetteljes fiatalt játszik, aki bármit megtenne a hazájáért és a szerelméért. Mosolygó Sárát is kiemelném Szendrey Júlia szerepében, aki talán a legtöbb bonyodalmon megy keresztül a film során, alig pár hetes terhesen. Igazi anyaként, harcos amazonként jeleníti meg Júliát a történet. Azt pedig különösen jó látni, hogy végre nem egy elesett nő a főhős, akit mindenáron meg kell mentenie valakinek. Sőt (spoiler!), ő az, aki megmenti szerelmét. Mosolygó Sára pedig annak ellenére is hibátlan alakítást nyújt, hogy a szövegírók nem sok energiát öltek bele a szövegkönyvbe.
Ezen a ponton pedig elérkeztünk a kritikának ahhoz a részéhez is, amikor kénytelen-kelletlen, de ki kell térnünk a negatívumokra is. A legnagyobb gond a filmmel sajnos maga a forgatókönyv. Ha sikerül eltekintenünk attól, hogy csak távolról emlékeztet a történet arra, ami a valóságban történt, akkor is sajnos sok sebből vérzik. A szereplők távolról se árnyaltak, a főgonosznak, Farkaschnak nem igazán értjük a motivációját, a márciusi ifjaknak pedig egy-egy gyengébb sitcomba illő jellemvonást adtak. Jókai Mór így lett a szende szűz, Bulyovszky Gyula egy egyszerű verőlegény, Vasvári Pál pedig egy aranyifjú, aki „nem az eszével” gondolkodik. Félreértés ne essék Vasvári a valóságban is egy nőcsábász volt, azonban filozófus, politikus és történész is, aki a Teleki Blanka nevelőintézetben tanított. Azzal persze egy pillanatig nincs probléma, hogy nem nézzük meg mindenki élettörténetét, azonban ez nem ok arra, hogy ilyen szinten leegyszerűsítsük a jellemüket.
A másik, szintén nem elhanyagolható gond az pont Farkasch. A Horváth Lajos Ottó által alakított karakter ugyanis maga a kitalált szál, a “mi lett volna ha…”. A probléma az, hogy azon akarunk elmélkedni, hogyan is alakulhatott volna a történelem, ha lett volna egy ilyen rendőr, akkor annak változtatnia kellene a történelem alakulásán. Így azonban nincsen súlya a plusz szálnak, amit beletettek, hogy izgalmasabb legyen a film. Nincs azzal gond, ha fiktív karaktereket teszünk bele egy történelmi eseményen alapuló filmbe, de a megannyi lehetőség közül az alkotóknak ebben az esetben sikerült két szék közé esni. Lehetett volna egy teljesen fiktív történetet készíteni, akár megbuktatni a monarchiát, vagy kitalálni egy akciódús mesét Petőfi és Júlia szerelméről. De valamiért egyik se sikerült. Nincs tétje a főgonosznak. Olyan, mint Indiana Jones. Nélküle is felnyitották volna a frigyládát és meghaltak volna a náci katonák. Ahogy ebben az esetben is. Bármennyit ármánykodik Farkasch, mindössze Szendrey Júlia életben okoz annyi változást, hogy kicsit nehezebb napja lesz, hiszen meg kell mentenie leendő gyermeke apját. Aki mindebből semmit se érzékel.
Mindezek ellenére egy kifejezetten élvezhető, akciódús filmről beszélünk, ami – ahogyan azt fent már említettük– kifejezetten jó lehet a fiatalok számára. Azzal, hogy behozták Farkasch karakterét, ha nincs is tétje valójában a dolognak, de egy igazi főgonoszt kapunk, szépen komponált verekedésekkel. A film segíthet a gyerekeknek, kamaszoknak megszerettetni a történelem egy olyan szegletét, amihez sokuknak csak a kötelező, kínos iskolai megemlékezések jutnak eszükbe. A varázsa pedig egyértelműen ebben rejlik. Egy képeskönyv gyerekeknek, ami közelebb hozza mindannyiunkhoz az 1948-as forradalom eseményeit.
Írta: Bíró Eszter
