Ma lenne 100 éves Kabos László. Kicsi, szeplős, csúnya és vörös, ebből él – mondták róla többen is, rosszmájúan. Tény, nagyon elütött a szokványos színészalkattól az övé. Nagy formátumú hősöket nem játszhatott.
Gondolta, lesz majd klasszikusokban, vagy akár modern darabokban epizodista. De roppant hamar sikere lett a kabaréban. A Vidám Színpadon, és jó meg vicik-vacak tévéjelenetek tömkelegében. Leginkább ő volt a kisember, akivel kitolnak. Vagy netán éppen hogy valami furmányos módon diadalmaskodik. Mindkét szituációban vele érzett a publikum jelentős része. Hiszen a legtöbbünkkel már jócskán kibabráltak temérdekszer. És a többségünk nem izomkolosszus, nem dúsgazdag, szeretjük látni, hogy a kisember, a csóró, a kisemmizett, az elesett, a bátortalan is kikecmereghet a pácból, győzedelmeskedhet. Erre alapult Eötvös Gábor világot járt zene-bohócszáma, amiben a földkerekség egészen különböző helyein járva, más és más nyelveken kurjongatta azt az egyetlen mondatot, hogy „No látod, van máááááásiiiik!”. És ahelyett a hangszer helyett amit mindig elvettek tőle azzal, hogy itt nem szabad zenélni, bő ruhája alól újra és újra elővett egy rendszerint kisebbet, és arra megint rázendített a közönség örömujjongása közepette.
Némiképp hasonlóképpen működött Kabos. Mindenki aki átvitt értelemben is túl kicsinek, túl szegénynek, elnyomottnak, elesettnek érezte magát, úgy gondolhatta, hogy amikor akár csak egy kabaré jelenetben kimászik a pácból, vagy éppen bombázó nőt sikerül megkaparintania, ő van a helyében, ő szerez elégtételt a sérelmeiért. Az ami az életben nem vagy ritkán történik meg vele, Kabos képében mégiscsak előfordul.
Furtonfurt piszkálták, hogy mindig ugyanolyan. És ő rendszeresen visszavágott, hogy miért, például Chaplin, vagy akár Fernandel nem volt mindig ugyanolyan, milyennek kellene lennie, olyannak, mint Bessenyei Ferenc!? Tény, hogy általában bárkit is játszott, nem, vagy kevéssé lényegült át a szerepéhez, hanem megmaradt Kiskabosnak, ami a becenevévé is vált. Legnagyobb filmsikerében, a Hintsch György által rendezett A veréb is madárban, Holló Zoltánként eljátszotta a Kanadában megtollasodott testvérét, Holló Sándort, Mr. Hellót. Az itthon maradt, kiszolgáltatott, csóró magyart, meg a luxusautóval furikázó, fennhéjázó, Magyarországon gazdagságával pöffeszkedő, pénzes pasast. Ha úgy tetszik, egy ember két énjét. Azt, hogy mennyire a szerencsén is múlhat, kiből mi lesz. Természetesen bohózati helyzetek, félreértéses szituációk garmadája követte egymást. Filmek garmadája viszont ilyen kiugró siker után sem követte egymást. Emlékezetes volt még például a Hét tonna dollárban, mint Luciano bohóc, eredetileg amúgy is bohócnak készült. Majd kertésznek tanult, mert az terjedt el, hogy a mezőgazdasági munkás zsidókat nem deportálják. De nem úszta meg. Munkaszolgálatra hívták Kőszegre, majd gyalog indultak útnak Mauthausenbe. Amikor az amerikaiak felszabadították a tábort, annyira lesoványodott, hogy mindössze 31 kiló volt, és még flekktífuszt is kapott. Ráadásul mire hazatért, a lakásukat másoknak utalták ki.
A Pódium Kabaré színpadán indult a pályája, 1946-ban, de aztán csaknem 50 évre a Vidám Színpad lett a szakmai otthona. Krausz helyett Kabosra kereszteltette át magát. Nem csak kabaré jelenetekben lépett fel, Molnár Ferenc Doktor úr című vígjátékának Puzsér szerepét például 1200-szor adta. A Vidám Színpad akkoriban kultikus hely volt, igen neves színészekkel. Levezető szelepként is működött, sok mindent ki lehetett mondani, vagy legalább erősen sejtetni lehetett, amit máshol nem. Amikor árulni kezdték a jegyeket, a Révay utcában egészen az Operaházig állt a sor. A színház leggazdagabb emberének Ede bácsi, a portás számított, aki előre felvásárolta a jegyek jó részét, és velük üzérkedett. A színészek rendre hozzájártak kölcsönkérni.
Azért Kabosnak bőven volt mit a tejbe aprítania, rengeteget haknizott, tévézett, menő autója volt. Jártam a feleségével, Urán Erikával közös – aki szintén a Vidámon játszott – budai házukban. Polgári ízléssel és meglehetősen gazdagon volt berendezve. Az otthon melegét félévig nem élvezhette, mert ennyi időre csukták le, amiért ittasan karambolozott, és sérülést is okozott. Beszéltem vele erről. Azt mondta, a munkaszolgálat után neki a börtön egy röhej volt, szerették odabenn. Nem volt úgy alkoholista, mint a Vidám egy másik kiváló színésze, Kibédi Ervin, de ha úgy adódott, jócskán megitta a magáét. Például Nóti Károly vígjátékának, a Nyitott ablaknak az egyik előadására nem érkezett meg, a telefont nem vette fel. Az első felvonást sebtében úgy átírták, hogy abban ne legyen jelenése. Az öltöztetőjét taxiba ültették, aki bedörömbölve hozzá ébresztette, és tekintélyes mennyiségű kávé belediktálásával igyekezett kijózanítani, így a második felvonásban már színpadra tudott lépni.
Ez is hozzátartozott a kisemberségéhez, hogy képes megbotlani, de aztán talpra áll, és főbenjáró bűnt azért nem követett el. Közszeretetnek örvendett. Idős korában rájárt a rúd. Volt része hangszalag rákban, combnyaktörésben. Éppen a 81.-ik születésnapján, pont 19 esztendeje, temették el, de kabaréjelenetei sokaságát azóta is ismétlik.
Írta: Bóta Gábor
