Vannak filmek, amelyek nemcsak történeteket mesélnek, hanem szinte belénk költöznek, és a képeik még jóval a vetítés után is velünk maradnak. Fliegauf Bence új alkotása, a Jimmy Jaguár ilyen: szikár, titokzatos és érzékeny. Ebben a világban tűnik fel Sólyom Alíz, aki szerepével egyszerre képvisel törékenységet és erőt. Az elsőfilmes színésznőt kérdeztem arról, hogyan hatott rá ez a különleges mozi, mit jelentett számára a forgatás, és mit vihetünk magunkkal a Jimmy Jaguárból mi, nézők.
A jimmyjaguáros dalhoz hasonlóan volt egy olyan gyerekjáték is, ami úgy szólt: „Mit érdemel az a bűnös…” Szerinted mit érdemelnek azok, akik emberiség vagy akár csak kisebb embercsoportok elleni bűnöket követnek el? Van helye a kegyelemnek?
Törvényesen kell eljárni ellenük, de a kegyelemnek mindig van helye. Ez egy ijesztő kettősség, és sokan félnek együttérezni egy bűnössel, mert azt hiszik, hogy az etikai azonosulást jelent. Pedig az empátia nem felmentés, csak azt jelenti, hogy emberként próbáljuk vizsgálni őket, megérteni, hogy a bűnösök is valahol áldozatok. Ez akkor a legnehezebb, ha a törvény nem lép közbe.
A filmben felmerül az önbíráskodás kérdése. Ha a te kezedbe kerülne a hatalom, meddig mennél el az igazságszolgáltatásban?
Örülök, hogy nem az én kezemben van, mert szerintem a hatalom óriási teher. Amikor bűnügyi videókat nézek, gyakran találkozom szélsőséges kommentekkel arról, hogyan kellene bánni az elkövetőkkel. Ilyenkor az érzelmek könnyen felülírják a racionalitást.
Szerinted mennyire normális, ha valaki megszállottan keresi a „helyes” vagy „igazságos” megoldásokat? Hol húzódik a határ a megszállottság és a veszélyes fanatizmus között?
Szerintem érdekes, ha valaki megszállottan keresi a helyes, igazságos megoldásokat, mert ez azt mutatja, hogy nincsenek kész válaszai, ezért kell megtalálnia a saját határait. Számomra a megszállottság a szenvedélyt is jelenti, ami gyakran a legjobb alkotásokhoz vezet. Amikor azonban ez elfajul, és a saját hit vagy elképzelés felülírja a kollektív valóságot, a tudományt vagy mások biztonságát, ott kezdődik a veszélyes fanatizmus.
A filmben Osho, Jim Jones és Charles Manson neve is felmerül. Mit tanulhatunk az ő történetükből?
Mondjuk azt, hogy Osho önmagában nem para, de miatta bántani másokat már igen. Kritikusan kell mérlegelnünk, meddig megyünk el egy adott ötlet vagy ideológia érdekében.
Te magad találkoztál hasonló fenyegetettséggel a saját életedben?
Személy szerint nem találkoztam veszélyes szektás helyzettel. A filmforgatáson is volt szektás hangulat, de ott sem volt veszély, főleg miután rájöttem, hogy nem egy démon szállta meg az embereket, hanem a filmkészítés.
Volt olyan jelenet, ami különösen megviselt vagy elgondolkodtatott a forgatás alatt?
Először, amikor csak tippelgettem, mibe csöppentem, inkább furcsa és izgalmas volt, mint nyomasztó. Egyszer egész nap egy állatmenhelyen voltunk, hangosan ugató kutyák és ürülékszag vett körül, a jelenet végül nem került be a filmbe, de nekem kedves emlék maradt.
A film és a karakter kapcsán mit tanultál önmagadról?
Ez előtt filmben még nem játszottam, ezért a karakterem kezdeti zavara illett az állapotomhoz. Amikor már egy szélsőségesebb állapotot jelenítettünk meg, akkor sokat gondolkoztam a haraggal való viszonyomon. Még arra is rájöttem, hogy a filmkészítés világa milyen érdekes számomra.
A hatóság, az orvoslás és a média háromszögében szerinted kinek hihetünk leginkább a mai világban?
Nehéz embernek lenni és a média széles választékában megtalálni az egészséges szkepticizmus mértékét. Muszáj minél alaposabban informálódni, és mindent kritikusan nézni, úgy, hogy közben nem kerül rád az alumíniumfólia sapka, és nem YouTube-videók vagy blogok alapján gyógyítod a gyerekedet.
Van olyan morális üzenet, amit a nézők félreérthetnek, és amit te fontosnak tartasz hangsúlyozni?
Talán aki félreérti a filmet, azt hiheti, hogy arra buzdít, hogy személyesen kell bosszút állnunk. Pedig pont az a lényeg, hogy nem egy kis csoport dolga kéne legyen, hogy a bántalmazók büntetést kapjanak.
Ha valaki megnézi a Jimmy Jaguárt, mi az, amit a legfontosabbnak tartanál, hogy magával vigyen a történetből?
Örülök, ha az ember át tudja adni magát a filmnek, és elgondolkozik azon, hogy ez a kaotikus két óra legalább annyira bonyolult, mint a személyes traumák és a társadalmi igazságtalanságok szövedéke.
Írta: Wolf Géza
