Földessy Margit hatására jelentkezett a Színművészetire, de édesanyja is híres színésznő. Három gyermeke van, és miközben mindennap tízórait készített, a Hadikban a fenséges Mária Terézia királynőt alakította. Ő Horváth Lili Jászai Mari-díjas színésznőnk.
A szabadúszó színésznek is nehéz a szezonkezdés?
Szabadúszó vagyok ugyan, de számomra is a szeptember jelenti az évkezdést, gyermekeim iskolakezdésével együtt. Valahogy ilyenkorra sűrűsödnek a színházi és egyéb egyeztetések, a különböző iskolai beszerzések mellett.
A Hadik című filmben nem véletlenül osztották rád Mária Terézia szerepét, hisz alapból van egy királynői megjelenésed.
A szerepeket általában casting után osztják ki, de ahogy Szikora János rendező mesélte, miután elolvasta a forgatókönyvet, Mária Terézia karakterénél egyből rám gondolt. Ugyan részt vettem a castingon, de ott is mindketten éreztük, hogy ez a szerep az enyém lesz. Az ilyen helyzet nagyon ritka, és az az igazság, hogy minden szempontból egy hatalmas ajándék volt számomra, és az egész forgatás alatt élveztem ezt a bizalmat. A film bár vegyes kritikákat kapott, de összességében nagyon jó visszhangja volt. Sokan megnézték, hisz ez egy mozifilm, más az útja, mint egy tévéfilmnek. Ráadásul nagyon régen készült ilyen kosztümös, kalandos, akciódús magyar alkotás. Múlt hétvégén volt egy kétnapos barokk fesztivál Fertődön az Esterházy-kastélyban, ahol általam idézték fel a Mária Terézia királynő 250 évvel ezelőtti látogatását. Az volt a kérésük, hogy ugyanabban a ruhában nyissam meg az eseményt, amelyben a királynőt játszottam. Szerencsére megvolt még a ruhám, meg a parókám is, így mégegyszer belebújhattam a szerepbe. Nem lennék szomorú, ha azt mondanák, hogy innentől Horváth Lili játssza az összes királynőt!
Mindenre van esély. Ha csak a fejedelmi megjelenésedre gondolunk….
Igen van genetikusan ez a királynői megjelenésem a magasságomból adódóan, de mert alkatban nem vagyok egy átlagos nőtipus a 176 centimmel, úgy érzem nehezebb rám sokszor szerepet osztani. Pláne ha még felkapok egy magassarkút. Ez áldás is, átok is. Külföldön azért bátrabbak a rendezők, a szintén magas, Nicole Kidman-re sokféle karaktert, szerepet mernek osztani. Itthon sokkal jobban beskatulyáznak, sokszor ugyanazokat hívják a filmszerepekre.
Belekóstoltál az 1700-as évekbe. Élnéd tovább Mária Terézia életét?
Ha racionálisan belegondolok, az akkori egészségügyi helyzetbe, meg abba, hogy szült 16 gyermeket, akkor nemigen. A régi korok vonzanak egyébként, ahogy a 20-as évek is, és játszani imádok bennük. De hogy élnék-e? Nem tudom. Érdekes volt belekóstolni. Azokban a ruhákban létezni, közlekedni, sem lehetett könnyű. A szerepemben arra törekedtem, hogy a csillogó, fenséges királynői mivolt mögött meg tudjam mutatni a benne élő embert. Engem ugyanis csak akkor érdekel a történet, ha a csillogó paloták és pompás ruhakölteményeken túl életszerű, van benne érzelem, intrika, szerelem.
Emlékszel-e olyan szerepedre, amely olyan élményt adott, amelyre magad sem számítottál?
A pályám elején sok klasszikus szerepet eljátszhattam, Lady Machbethet például, azok még ikonikus előadásoknak számítottak. Vagy Stella DuBois A vágy villamosában.
Ahol az egyszerű, tiszta érzéseket emeleted különleges magaslatokba. A természetesség, a gesztusaidban ösztönösen nyert teret.
Ami meghatározó volt még, az Lavinia szerepe az Amerikai Elektrában.
A Budapesti Kamaraszínházban? Tordy Gézával, Alföldi Róberttel?
Igen. És Kováts Adéllal. Ez egy dráma triológia volt. Ma már az a fontos, hogy a néző bejöjjön a színházba. Hál Istennek, még elcsíptem a szakmánk ezen részét. A közelmúltban volt az első monodrámám, amely Zelda Fidzgerald életéről, méghozzá az elmegyógyintézetben eltöltött időszakáról szól. A híres író, F. Scott Fitgerald tragikus sorsú felesége volt. Nagyon extra volt, mert tele volt mozgással, komoly koreográfiája volt a darabnak Gergye Krisztián jóvoltából, aki rendezte is a darabot. A történet egy bolondokházában játszódott, amely színészként egy nagyon hálás helyszín, én legalábbis nagyon szerettem, mert megmutatni egy skrizofén állapotot, a maga hirtelen váltásaival, hatalmas feladat volt. És mindezt egyedül. Ezt követte az első klasszikus anyaszerepem, egy ADHD-s kamasz fiú édesanyjaként debütáltam a Mit tennél, ha ma meghalnék című darabban, ahol olyan testközelben játszottunk, hogy ha kinyújtottam a kezem, hozzáértem a nézőkhöz. Itt aztán ki kellett pakolni a lelkedet a színpadra. Ezek megterhelő szerepek, de ezért lettem színész. Ezek olyan előadások voltak, amelyek mindenképpen egy-egy továbblépést jelentettek a pályámon.
Amióta megszűnt a Budapesti kamaraszínház, szabadúszó vagy. Ez jó, vagy szeretnél már társulathoz tartozni?
Színészfejlődés szempontjából egy biztos közegből kerültem a nagy szabadságba. Ez hozott sok új kollegát, új élményeket, új tanulnivalót és új műfajt. Megtanultam, hogy a szórakoztató műfajban hogyan lehet minőséget csinálni, hogyan tudok megszűrni felkéréseket. Mi a jó, és mi a nagyon jó közt a különbség. És mi az, amit nem szabad elvállalni. Sokat járok vidékre, külföldre, most is van hat különböző darabom, amiben játszom. Ilyenkor, szeptemberben úgy érzem, hogy talán jó lenne tartozni egy társulathoz. Kezd hiányozni, de emellett megtanultam egyedül boldogulni, közlekedni ebben a világban. Sokat teszek azért, hogy tudják, itt vagyok! Ezzel együtt most kicsit vágyom arra, hogy tartozzak egy színházi közösséghez.
Kikerültél a védőhálóból. A komfortzónából való kibillenés olyan emberi és a szakmára fogékony tulajdonságokat ébreszt fel, indít újra, amit nem minden színész tudhat magáénak. Ez egy fajta képességfejlesztés…
A Covidot az egész szakmánk megszenvedte, én is, de attól a már megszokott napi rutinomtól, hogy mindig újratervezni, mindig topon lenni, mindig utána menni a dolgoknak, ettől én már olyan tréningben voltam, hogy nem estem kétségbe. Ez az életmód valójában sok jót hozott, és lehet, hogy vágyom a társulati létre, de az is lehet, hogy már nagyon megszoktam a szabadságot.
A Hadik forgatása közben – mint színész – tapasztatál valami újat?
A Hadikban egyszerre vették fel az én részeimet, ez kb. tíz nap volt. Hajnalban keltem, besminkeltek reggel, korabeli, erős tónusú, fehér arcfestéssel, fehér parókám volt, nehéz jelmezem, amit le sem lehetett venni, mert annyira bonyolult volt rám adni. Első forgatási nap, első találkozás Hadikkal, gyönyörűnek, királynőinek kellett lennem, de a nap vége felé sikerült felvenni a közeliket. Mivel ugyanazt a frissességet, ragyogást, királynői kiállást kellett produkálni egészen estig, és a kamera mindent lát, azt mondta a rendező, hogy egy kicsit vonuljak vissza pihenni, mert az arcomon látszott, hogy elfáradtam. Meg kellett tanulni beosztani az embernek az energiáját. Ez egy teljesen más technikát, másfajta koncentrációt igényel, mint a színház. Az átállásokat – átvilágítanak, átdíszítenek – mindig ki kell használni a pihenésre. A végére már megtanultam. Ehhez az kell, hogy az ember csinálja, néha hibázzon, próbáljon ki mindent, mert abból tud fejlődni. Arról nem is beszélve, hogy a kevesebb tényleg több. A filmnél a szem nagyon fontos, sokszor a tekintettel több mindent megmutathatunk, mint bármilyen elhangzott szöveggel.
Tíz éve foglalkozol drámapedagógiával, Földessy Margit személye össze is fonódik ezzel a tevékenységeddel.
Földessy Margithoz jártam és ő készített fel a Színművészetire is. Később mellette tanulgattam, lestem el dolgokat, lettem tanársegéd. De ezt nem is igazán lehet megtanulni, hisz itt a tanító személyisége a kulcs. Személyiséget ellesni viszont nem lehet, tehát hiszek abban, hogy én is a saját személyiségemmel tudok a gyerekeknek átadni dolgokat. Már hat éve megalakítottam a saját sulimat, Lili suli néven. Nem a színészetet tanítom, hanem csupa olyan dolgot, amely az online tér növekedése miatt kezd kiveszni a gyerekekből. Fantázia, kreativitás, beszéd. Nyilván ebbe beleteszem a színészi, anyai tapasztalataimat, a helyzetgyakorlatokat, improvizációkat, a Mit csinálnál, ha …. játékokat. Minden olyan dologra felkészítem őket, amit az életben használni tud. Tudjon reagálni dolgokra, el tudja mondani, ki tudja fejezni magát.
Ha lett volna gyerekkorodban egy olyan tanítód, mint amilyen te vagy most a gyerekeknek, milyen tanácsot adnál a gyerek Lilinek?
Azt Margit is tudja, hogy végtelenül önbizalomhiányos gyerek voltam. Még a pályám elején is. Sokkal jobban bízz önmagadban, a gondolataidban, ne legyél kishitű! És kérlek, legyél bátrabb, megéri!
Írta: Tarnócai Éva
Fotó: Forgács Bea
