Lucy Prebble Mellékhatás című darabja nemcsak Londonban aratott nagy sikert, hanem itthon is mély húrokat fog megpengetni az üzleti ködbe veszett egészségügyön edződött magyar lelkekben. A rendező, Horgas Ádám olyan szépen játszott az emberi érzéseken és gondolatokon, hogy muszáj volt tetten érnem benne az erős témához adott személyes motivációit.
Melyik volt az a pont, amely a szövegkönyv olvasása közben először megérintett?
Úgy éreztem, hogy személyesen meg vagyok szólítva, hisz ebben a közegben nőttem fel. Nagyszüleim orvosok voltak, így gyerekként végig követtem az egészségügy elüzletiesedése elleni ádáz küzdelmüket. Végül elbukott ez a tusa és ez a mai napig mélyen érint engem, hisz meghatározza a mindennapjainkat. Ez egy nagyon erős téma volt a családunkban. Ezért a darab mondanivalóját személyes ügyemnek, egyfajta családom előtti tisztelgésnek is tekintem. Azt érzem, hogy iszonyatosan időszerű ez a téma. Különösen aktuális a Covid után is… No, meg mélyen elgondolkodtató, mennyiben vagyunk mi is kísérleti alanyok?
Kemény ez a gondolat is, de engem inkább az a fajta érzékenység, vagy túlérzékenység fogott meg, amely el is hangzik a Botos Éva által alakított Dr. Lorna James szájából a depresszióval kapcsolatban. Ő nem hiszi, hogy a depresszió pusztán tablettákkal gyógyítható lenne.
Nagyon érdekes tények vannak ebben a darabban, amelyek engem is megleptek. Például az, hogy tudományosan nem is bizonyított tény, hogy a depresszió, betegség volna. A hiányállapot, az örömtelen tünetegyüttes talán csak az érzékenység jele. Nekem nagyon tetszik a darabban, hogy miközben elmondja azt, amit tudnunk kell a tudományos, objektív magyarázatról, nyitva maradnak a szív rejtelmei, amit nem lehet pusztán kémiai anyagokkal leírni. És attól lesz izgalmas és vitaindító, hogy nem tör pálcát egyik vélemény vagy állásfoglalás felett sem. Ez tipikusan egy olyan színházi darab, ami után sokat lehet beszélgetni, vitatkozni. Nagyon izgalmas aspektusból vizsgálja az emberi viszonyokat.
Nagyon gondolatébresztő, sőt inkább felkorbácsolja a gondolatokat, hisz nézhetjük a depressziót erről az oldalról, de a „kiabolondénvagyti”-szemszögből is. És akkor a gyógyszerkísérlet alatt megtörténik a baj… Hát igen a gyógyszeripar szempontjából belefér.
És az iparág mögött sorakozó ügyvédek szerint sem lesz baj belőle. Kivédhető a mellékhatásból eredő súlyos tragédia is. Hátborzongató.
Mi az, amit szeret még ebben a darabban?
Mindezekkel együtt az egészet, de különösen tetszik a darab találmánya, hogy a különböző generációk szerelmi viszonyait egy kísérleti helyzetben értelmezhetjük. A darab filozófiai kérdései, hogy a kémia az egy különálló dolog-e az egyéniségünktől, és ha nem, akkor baj-e ez? Szeretem az összetettségét a darabnak. Annyi szélsőséges szegmensét vizsgálja az emberi kapcsolatoknak, hogy lubickolhattak benne a színészek és jómagam is.
Ön szerint baj az, ha rásegít valami a szerelem érzésére?
Pont azt szeretem a darabban, hogy nem foglal állást egyértelműen és rendezőként is nagyon odafigyeltem arra, hogy ne legyen benne egyértelmű döntés. Az élethelyzetünk is meghatározza, hogy mit, hogyan élünk meg. Mert mit nevezünk tiszta szerelemnek? Mitől tiszta egy szerelmi érzés? És szerintem magam sem döntenék egyértelműen. Az is nagyon szép gondolata a darabnak, hogy minden szomorúság mellett ott hagy egy kis reményt.
A hölgy, Dr. Lorna James (Botos Éva) egy folyamat végét mutatja be, a folyamat elejét pedig a fiatalok Gáspárfalvi Dorka és Fehér Tibor képviselik. Ha csak ezt az egy darabot látná a mi századunkból egy idegen, mit gondolna rólunk?
Hát nem lenne rólunk túl jó véleménnyel. Gondolná, súlyos élőlények vagyunk, mi itt emberek, jó sok etikai, morális és mentális problémával. Azért félelmetes, ahogy az egészségügybe bekúszott az üzleti morál. Ez az egyetlen, ami felett ebben a történetben egyértelműen pálcát tudok törni. Ez nagyon rossz dolog. Ha az egészségügy kezdetére visszapillantunk, volt az emberben egy ősi segítségnyújtási ösztön, egy gesztus, ami szép lassan üzleti termékké vált. Nagyon veszélyesnek tartom, hogy az egészségügyben dolgozóknak anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy a beteg állapotot fenntartsák. Pokolian pusztító és káros azt a bizonyos ősi gesztust összekötni az üzlettel.
Ha csak egy dolgot emelhetne ki, mi a pozitív mellékhatása a Mellékhatásnak?
Szerintem nagyon sok pozitív mellékhatása van. Annyi szeretet és humor van ebben a darabban. Minden keserűség mellett megcsillogtatja az elmúló és a születő szerelmek varázsát, azt a sok gyönyörűséget, ami egy életen át összekapcsol minket.
