A színésznő Adrien Brody-val is dolgozott együtt, de szerepet kapott A besúgóban és ő alakította Luxemburgi Erzsébetet a Hunyadi sorozatban. Különlegesen szép arca, egyedi stílusa, tehetsége érzelmeket vált ki.
Amikor elolvastad a Hunyadi forgatókönyvét, már sejtetted, hogy ekkorát fog durranni?
Igazából akkor kezdtem gyanítani, hogy ez ilyen volumenű produkció lesz, amikor kiderült, hogy több nyelven fogunk játszani. Mindenkinek meg kellett azon a nyelven is tanulnia az adott szövegeit, amin az eredeti történelmi alak beszélhetett. Így az én szerepem 60 százalékát németül játszottam. Soha nem tanultam ezen a nyelven, ezért a kiejtésben egy úgynevezett dialect coach segített nekünk. Miután szembesültem azzal, hogy milyen hihetetlen igényességgel figyelnek mindenre, egyértelművé vált, hogy ez egy nagyszabású sorozat lesz.
Tudjuk rólad, hogy miután elolvasod a forgatókönyvet, még nem döntesz arról, hogy elfogadod-e az adott szerepet. Tudnod kell kikkel játszol, kik a készítők, milyenek lesznek a körülmények. A Hunyadi esetében mik voltak azok a szempontok, amelyek meggyőztek?
Ami engem meggyőzött, az egyrészt a casting-jelenet volt. Konkrétan az a jelenet, amikor Erzsébet Habsburg Frigyeshez megy egyezkedni, végül felajánlja magát. Mindeközben nála van az ellopott szent korona és a csecsemő V. László. Miután felkínálkozik, Habsburg Frigyes nemhogy visszautasítja, de meg is alázza őt. Nekem azért tetszett ez a jelenet, mert nem szimplán egy megszégyenült nőt látunk, hanem egy olyan nőt, aki eleve konkrét tervvel, manipulációs szándékkal és hazug módon érkezik, kissé hülyének nézve az uralkodót, majd testének felkínálásáért cserébe vár támogatást. Viszont a másik fél kegyetlenebb és számítóbb, így a helyzet hamar eszkalálódik és egy nagyon mocskos játszma kellős középen találjuk magunkat. Nagyon tetszett, már akkor is, hogy bonyolultan fogalmaz ez a sorozat.
Minden kislányban egyszer megfogalmazódik, hogy királykisasszony szeretne lenni. A Hunyadi-sorozatban nálad már megvalósult ez az „álom”. Te ilyen királynő szerettél volna lenni?
Nem gondolom, hogy akartam-e valaha királynő lenni. Én inkább lovag szerettem volna lenni. Szerintem még most is. Amikor kézbe kaptam a friss forgatókönyvet, azonnal megkérdeztem, hogy ugye az én karakterem is fog lovagolni, vagy lesz olyan része, csak egy icipici a jelenetemnek, amikor sárban kell mászni, kardozni, verekedni? Mondták, hogy Luxemburgi Erzsébet nem vesz részt hasonlóban sem, másokat juttat csak oda…
Kicsit bántam, mert engem sokkal jobban vonz a sár, a kardozás, a száguldás lóháton, mint a pompa. Gyerekként is inkább a fiúkkal szerettem játszani. Verekedős, nagyszájú kislány voltam, hatalmas igazságérzettel. Mindenkit megvédtem, még azt is, aki nem szorult rá. Mindig hangos voltam és lobbanékony. Sokkal inkább szerettem középkori témájú játékokat játszani, mint barbikkal. Gyerekkoromban minden nyáron egy középkori szerepjáték táborba jártam. Három héten át magunkra öltöttünk egy karaktert és megelevenítettük a királyság életét nullahuszonnégy órában. Ott bárki lehetett mágus, amazon, király, kalmár, lovag. Eszembe is jutott sokszor a forgatás alatt. Szerettem érezni a kort, szerettem fogalmazni a szövegeimet. Szerencsére kiderült, hogy van ehhez affinitásom.
A hatalmi harcok és a török támadások idején lett volna kedve élni Hermányi Mariannak?
A saját életemet nem szívesen élném ebben a korban, hisz ez egy nagyon veszélyes és sötét időszak volt, főleg a nők számára. Viszont izgat, hisz rengeteg ilyen témájú sorozatot, filmet nézek. Imádom a Trónok harcát és a Gyűrűk urát.
Luxemburgi Erzsébet szerepében élve volt olyan gondolata titkon Hermányi Mariannak, hogy valamit esetleg másképp csinálna?
A karakter megformálása közben az volt a feladatom, hogy hitelesítem Luxemburgi Erzsébet döntéseit. Az energiám arra ment el, hogy én legyek a saját szerepem ügyvédje. Úgy igyekeztem megfogalmazni minden mondatot és tekintetet, hogy tetőtől talpig teljesen biztos legyek a saját igazamban. A döntéseink utólag mérettetnek meg, nem a meghozás pillanatában. Fontos volt számomra, hogy én, mint színész sose véleményezzem a játszott karaktert, mert ott összedőlt volna az alakítás. Abban a pillanatban, ha egy színész rossz döntést hoz a karaktere játéka közben, és ezt én, mint Hermányi Mariann, aki játszom, tudom, akkor az fog látszani, hogy a karakter nem bízik a saját döntéseiben. Ez pedig dramaturgiailag sem lesz értelmezhető, vagyis nem jó.
A színészi munka lényege, hogy átfuttassam magamon a szerepem motivációit, gondolatait, logikáját és azt maximálisan elhiggyem. Így leszek hiteles. Nekem azt kellett játszanom, hogy Habsburg Albertet otthagyni – a vérhas járvány kellős közepén és egy hintóról leszólva bevallani, hogy mástól várok gyereket, majd szenvtelenül végignézni, ahogy Cillei lerúgja a hintóról, – jó döntés volt. Legalábbis ezt kellett hitelesítenem. Aztán persze kiderül, hogy nem, de a karakter döntéseiről véleményt formálnia Hermányi Mariannak a játék pillanatában, mindenképpen hibás döntés lett volna.
Ez egy nagyon kemény forgatási időszak volt. Mi változott azóta?
Két éve fejeztem be a forgatást. 16 forgatási napom volt, valamint a nyelvórák, edzések, próbák, elemzések, illetve a forgatáson kívüli munkáim. Sajnos itthon nem teheti meg az ember, azt amit az amerikai színészek, akik kimondottan az adott produkciónak szentelik minden percüket és akár egy évig kizárólag csak készülnek. Nekünk ott vannak a színházi próbafolyamataink, szinkronmunkáink és előadásaink, amiket olykor embert próbáló egyeztetni. A napirendem akkor is, ahogy most is, kész káosz, tehát nem sokat változott.
Hol lehet téged mostanában látni?
A Centrál Színházban vagyok társulati tag. Jelenleg négy előadásban játszom. Ebből kettő szerepátvétel, a Network és a New York-i komédia, kettő pedig általam bepróbált és játszott darab, az Oleanna és A kripli. Április 25-én debütált Amerikában egy horrorfilm, Until Dawn címmel, amelyben én játszom az egyik szörnyeteget, egy százéves elmaszkírozott banyát. Nagyon várom, mert ilyen munkám még nem volt.
Mennyiben tért el az amerikai ritmus a magyartól?
Kevéssé, hisz a stáb nagy része magyar. Ezek a filmek nagyrészt itthon, nálunk forognak. A rendezőt, a főszereplőket, a fő operatőrt és a stáb egyéb tagjait hozzák magukkal külföldről, míg a többieket a magyar filmes szakemberekből válogatják ki. Most is forog itthon egy külföldi film, The Entertainment System is Down címmel, Kirsten Dunst-tal, Daniel Brühl-lel, Keanu Reeves-sel. Sok magyar barátom szerepel benne, akik most ezekkel a világsztárokkal dolgozhatnak. Áthidalhatatlannak tűnik ez a távolság, pedig nem az, mert idejön Hollywood. Ezek az elérhetetlennek tűnő távolságok egyre közelebb kerülnek. És nem is olyan nehéz belekerülni egy-egy ilyen eddig álomnak hitt filmbe. Nekem is sikerült, sőt Adrien Brodyval is játszottam együtt, a Brutalistában, ahol volt két közös jelenetünk.
Jó pár szerepben láttalak. A Hunyadiban magadon hordoztad a veleszületett előkelőség jegyeit, tele hatalmi praktikákkal, a Oleannában számomra nagyon idegesítő diákot hoztál, aki szexuális zaklatással vádolja a tanárát, szerintem igazságtalanul. A Ma este gyilkolunkban pedig egy gondoskodó, megértő, odafigyelő, bájos ápolónőt alakítasz. Olyan arcod és olyan tehetséged van, amire jót, gonoszat, keményet, lágyat, harcosat, uralkodót is rá lehet húzni. Ez ugye nem tanulható?
Nem tudom. Hiszek abban, hogy érzékeny tehetséges, művésztanárok jó pedagógiai érzékkel bármit el tudnak érni egy tanítványnál. Ami nem tanulható része ennek az egésznek, az a kiolthatatlan vágy. A közlésvágy. Az, hogy szívesen felkelek, akár hajnali 2-kor, mert 3-ra kell menni forgatni, 4-re pedig már full sminkben, kosztümben, történelmi díszletekben rohangálni egy csecsemővel a kezemben. Ami nem tanulható az az, hogy az ember a gyönyörűségét lelje valamiben, mert ha nincs mondanivalója, ha nincs tűz, ami hajtsa, akkor megette a fene az egészet.
