Kedvesével együtt járják a budapesti bérházakat interaktív színházi előadásukkal, amit még a pandémia alatt is tudtak játszani.
– Mikor született a Gang Színház ötlete?
– 2014-ben, pont egy jó gangos borozgatás közben a Szövetség utcában. Az apropó az egyértelműen az volt, hogy a Pulzus Társulás után hogy lehet átmenni olyasmibe, ami valami piaci rést jelenthet, egyszerűen fogalmazva, hogy legyen rá igény és ez tűnik jó döntés volt. Szerencsére támogatást is kaptunk rá a Bethlen téri Színháztól, így ingyenesen el tudjuk vinni a színházat az emberek otthonába, akik jelentkeznek a teátrum oldalán.
– Miért pont egy gang?
– Gangon ültünk ketten a párommal, Kalocsay Mercédesszel, akivel együtt játszunk és a következő előadást már rendezi is. Szóval arra jutottunk, hogy egy körfolyosón, gangos házban kéne előadást csinálni. Elképesztően felvillanyozott minket, szabadban, emberek között játszani, az akusztika, a természetese környezet, semmi se papírmasé, tehát itt minden élő díszlet és nekem ez nagyon inspiratív. Úgy kellett a teret kihasználni az ötletelésnél, hogy minden bérház más, mások az emberek, szóval az állandó változókra is figyelni kellett. Színészileg, alkotóként ez egy hatalmas kihívás.
– A pandémia alatt, online próbáltatok, majd az első nyári feloldás után mutatták be a legújabb előadást. Mennyire volt egyszerű bejutni az emberek életterébe, vagyis a ház udvarára?
– Sok ember borzasztó mentálhigiéniás állapotba került a járvány alatt, ami érthető, hiszen mindenkit nagyon megviselt a járvány… és hát érződik a Gangon is. Én szervezem az előadásokat, tehát mindig, minden házba bemegyek, akik jelentkeztek az előadásra, kiplakátolom a bejáratnál és mindig körbemegyek egyszer-kétszer a házba és személyesen hívom meg a lakókat. A pandémia előtt is tudtam, hány centire kell állnom az ajtótól, hogy ne ijedjenek meg az emberek, sajnos elsőre sokan azt hiszik, lopni, csalni jövünk. Nos, ez a pandémia óta rosszabb lett, ezért is missziónk, hogy újra egy kis szórakozást hozzunk az emberek életébe, illetve a legfőbb, hogy beszéljenek egymással.
– Hogy fogadnak titeket azóta az emberek?
– Azt érzem, hogy az esetek túlnyomó többségében, nagyon szeretik a lakóközösségek, hogy elvisszük hozzájuk a színházat. Értik ezt a kulturális, szociális missziót, ami mögötte van, mert tulajdonképpen itt az előadás az egy apropó arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, hogy kiderüljön „Józsi bácsiról”, hogy mégsem, olyan hülye, mert hangosan szól a tévé.
– Gondolom számos megdöbbentő emberi sorssal is találkoztok az előadások során.
– Igen, főleg az idősek embereknél, akik vagy anyagi, vagy egészségi állapotuk miatt ritkábban vagy már egyáltalán nem járnak színházba. Akad olyan, korábban színházi bérletes idős hölgy, aki nem tudott lejönni a harmadikról, de a lakása ablakból nézte az előadást. Utána könnyezve mondta el, hogy hosszú évek óta nem járt színházban. Az is hatalmas elismerés volt, mikor egy család fogta magát, felállt valamelyik kertévé műsora elől is inkább kijöttek minket megnézni.
– Hogyan tovább?
– Folyamatosan új ötleteink vannak, a következő előadást Mercédesz fogja rendezni. Támogatástól függ, de amint lehet folytatni szeretnénk és reméljük, hogy minél több házba tudunk eljutni.
