Szubrettként démoni nőket, orfeumi dámákat alakít. Szerelme az operett, de a musical műfaja is közel áll hozzá. Haraszti Elvira a sors különös összjátékának köszönhetően került a színpad közelébe. A nézők legutóbb a Sissi, a magyar királyné című operettben láthatták, hamarosan a Hegedűs a háztetőn című musicalben Tevje lányaként, Cejtelként tűnik fel.
– Mivel telt a nyarad? Voltak feladataid?
– Nem panaszkodhatok, bőven volt feladat. Július 31-én a Monarchia Operett társulatával mutattuk be A nagy Szenes gála című, interaktív zenés műsort a csillebérci Budai Szabadtéri Színpadon. Ez egy beugrás volt, mert eredetileg nem szerepeltem volna az előadásban. Jól sikerült az este, Szenes Iván dalaival megidéztük a Táncdalfesztiválok hangulatát. Ezeket a slágereket az egész ország ismeri és dúdolja.
– Hozzá vagy szokva a beugrásokhoz?
– Igen, többször volt már rá alkalmam, és ez a gála is sokat segített abban, hogy át tudjak lépni a határaimon, hiszen Szenes Iván dalai egészen más hangképzést igényelnek.
– Van, aki alkalmas a beugrásra, és van, aki kevésbé?
– Szerintem ebben a szakmában muszáj alkalmasnak lennünk a beugrásra. Ehhez persze a szövegismereten kívül kell egy jó adag bátorság is. Nincs annyi idő felépíteni a figurát, mint egy több hónapos próbafolyamat során, mégis felszínre kell hozni. Ez egy különös vállalkozás.
– A zene mindig része volt az életednek?
– A zene és a színház szeretete kicsi koromban kezdődött. Volt kitől örökölnöm a muzikalitást, mivel a dédnagyapám hegedűművész volt. Ráadásul egy napon, november 17-én születtünk, csak ő 1904-ben, én meg 1994-ben. Nagy hatással volt rám Keleti Márton Mágnás Miska című filmje, milliószor megnéztem és közben dúdoltam a betétdalokat.
A cikk folytatása a Pepita magazin szeptemberi számában olvasható.
