A magyar táncművész, koreográfus, színházi rendező, és érdemes művész két éve megalapította a saját nevével fémjelzett társulatot, a Román Sándor Entertainment-et, ami első ízben június 24-én és 25-én fog bemutatkozni a Budai Várban. Az affér című darabjuk első előadása jótékonysági célt szolgál, ugyanis a művész és tánctársulata az egészségügyi dolgozók Covid alatt végzett áldozatos munkája előtt kíván tisztelegni, a június 25-ei előadás pedig egy nyílt előadás, melyre szeretettel várják a kultúra iránt érdeklődőket. Román Sándor karriertörténetén keresztül beszéltünk értékrendekről, múltról, jelenről, a mai fiatalok felgyorsult világáról és arról, hogy hogyan hatott ez a felfokozott életritmus a táncelőadásokra.
– Hatalmas karriert futott be, hiszen egy magyarországi kis faluból indult, majd egészen Amerikáig jutott, onnan pedig újra hazánkba vezetett vissza az útja, ahol most fog debütálni újonnan alakult társulatával az RS Entertainmenttel. Hol kezdődött a szakmai pályafutása?
– Egy bodrogközi kis faluban születtem Cigándon, ami ma már város. A szüleim hagyományőrző táncosok voltak, és a faluban természetes volt, hogy élőhagyománya van a táncnak. Volt egy gyermektánccsoport, amiben boldog éveket töltöttem, míg nem a csoport vezetője elküldött felvételizni az Állami Balettintézet Néptánc szakára. A vezető mesterem Tímár Sándor lett, majd a diploma után hivatásos táncos lettem. Ezután találkoztam Novák Ferenc táncszínházi irányával, ami egy olyan út volt a tánc műfajában, ahol az autentikus néptánc mellett, az előadói kihívásoknak is eleget kellett tenni. Én ebbe az irányba indultam el, és lettem szólótáncos, asszisztens, tánckarvezető majd koreográfus, menetközben pedig elvégeztem a táncművészeti főiskolán a Klasszikus balett és néptánc mesterképzést. Ezután kezdtem külföldön, az Egyesült Államokban, Dél- Afrikában és Nyugat- Európában különféle workshopokon oktatni. Szerencsésen elnyertem egy egyéves amerikai ösztöndíjat is, ami csak megerősített abban, hogy a színházi irányvonalat vigyem tovább, és ekkor leszerződtem a szolnoki Szigligeti Színházhoz, majd megalakult az ExperiDance Tánctársulat, ahol olyan sikerdarabokat hoztunk létre, mint az „Ezeregy év meséi”, ami bekerült a Nemzeti Táncszínházba, a Művészetek Palotájába, és a Nemzeti Színházba. Aztán ez a sikersorozat két éve a Covid és emberi mulasztások miatt más irányt vett.
– Megalakult a Román Sándor Entertainment...
– Igen, és kiemelném, hogy ez egy művészeti előrelépés volt, melynek az volt a célja, hogy a saját megszokott stílusomban, de mégis kicsit más irányt választva, művészeti önmegvalósításként létrehozzak egy társulatot. Az új Román stíluson már 2 éve dolgozunk, és nagy öröm számunkra, hogy június 24-én egy karitatív megmozdulás keretein belül, június 25-én pedig egy mindenki számára elérhető premieren végre bemutathatjuk ezt az új stílust a nagyérdeműnek.
– Hogyan írná körül az új Román stílust?
– Ennek építése most is zajlik, egy kétéves kísérletről beszélünk, amely azért érdekes, mert egyrészt önmagam hagyományaival is szakítottam, de közben van, amit megtartottam a korábbi előadásaimból, ilyen a humor, a technika, a látvány, melyek mind-mind elemei az új stílusnak is. Nem utolsó sorban, pedig kiemelten fontos a történetmesélés, cselekménnyel ellátott darabokat készítünk.
– Az első produkció, ami bemutatásra kerül a társulattal Az affér címet viseli, mit lehet tudni a darab sztrorijáról?
– A történetet az élet írta, sok mindenről szól, az emberi gyarlóságról, arról a különleges érzésről, amit szerelemnek hívunk. A sztori alapvetően nehéz életet élő emberekről szól, ők hogyan tudják a hétköznapokat megélni, haragudni, acsarkodni, de a végén kiderül, hogy mindez a feszültség, amit az élet generál, hogyan oldható fel. Az Afférban a bravúros táncok mellett kiemelt szerepe van az animációnak, így most nagyon érdekes, mert programozunk is a próbák alatt.
– Az első előadás az egészségügyben dolgozók számára lesz elérhető, így kifejezve a hálát az alázatos munkájukért, amit a pandémia alatt végeztek. Miért gondolta, hogy a bemutató legyen egyben egy karitatív esemény is?
– Személyesen is érintettek voltunk, testközelből láttam azt a küzdelmet, szakmai alázatot, és emberi nagyságot, amit a közegészségügyben dolgozók a Covid alatt végeztek. Őszintén szóval még nem találkoztam ilyen magatartással, boldog vagyok, hiszen ilyenkor jó érzés embernek lenni. Amikor látunk olyan személyeket, akik az emberségnek azt példás oldalát hozzák felszínre, ami előtt nem is tudom, hogy egy előadással egyáltalán fejet lehet-e hajtani.
– Szokták mondani, hogy a pedagógusokon is nagyon sok múlik, mit gondol Ön a táncosok utánpótlásáról és a mai fiatalokról?
– Alapvetően azt tudom mondani, hogy ma is ugyanolyan tehetséges gyerekek vannak, mint régebben. Ami megváltozott, az egyértelműen az, hogy sokkal több impulzus éri őket, így nem is csoda, hogy a pedagógusok és a szülők is kapkodják a fejüket, hogy jó pályára állítsák a gyerekeket. A mai fiatalok a telefonjukkal, a híradástechnikán keresztül sokkal hamarabb le tudnak „választódni”, azaz sokkal előbb tudnak önállósodni így, ha nem is a rossz értelembe vett, hanem a jó értelembe vett kontrollról lemaradnak. Amikor én kisgyerekként Cigándon az iskolából elindultam haza, akkor a szomszédok szeme rajtam volt, hogy mit csinálok, ha pedig hazaértem mindenki megnyugodott, tehát volt egy egymásra figyelő szempár. Ugyanígy a táborokban a táborvezetők, a mesterek mind- mind pozitív kontroll alatt tartottak bennünket, tehát nem voltak nagy kilengések, és ahogy mondani szokás, akit a mozdony füstje megcsapott könnyebben elérhető volt.
.jpg)
– Nem lehet, hogy most több lehetősége van egy mai fiatalnak, mint régen, és ez okozza a pályaválasztási dilemmát?
– Korábban a lehetőségek jobban kikristályosodtak, megvolt a maguk tekintélye, értéke és színvonala. Ma nagyon sok a lehetőségnek tűnő bóvli. Olyan dolog, ami felszínes és ez megtévesztő. Az is bizonyos, hogy felgyorsultunk, türelmetlennek az emberek, azonnal akarjuk az információt, a tudást, és ebben a felgyorsult, felfokozott világban nagy elcsúszások vannak, hiszen hígulnak a lehetőségek és az információ is, a fiataloknak így utat kell mutatni, hogy meg tudják különböztetni az értékest az értékesnek tűnő silánytól. Ahhoz, hogy megmaradjanak a fontos értékek, annak a generációnak, amit én képviselek igenis nagy feladata van, ki kell vennünk a részünk és vezetni őket. Az én feladatom, hogy a táncakadémián keresztül a fontos értékeket átadjam, mélységében nem pedig felvizezve, ezzel is megkülönböztetve az értékest a felszínestől.
–Ön is alkalmazkodik a már említett gyors információszerzéshez? Felgyorsultak a táncdarabok is?
– Igen, maximálisan. Az új darab, amit most bemutatunk Az affér is hihetetlen tempóval bír. A mondanivalómat, a számomra fontos értékeket, nekem ebben a tempóban, a mai körülmények között kell tolmácsolnom. Igaz, a fiataloknak tényleg pár másodperc türelmük van ebben a felgyorsult világban, amit magának a produktumnak, ez esetben a táncelőadásnak is követnie kell, de az odavezető utat nem lehet megspórolni. A táncosoknak időt kell szánniuk a gyakorlásra és meg kell adniuk az odafigyelést, így a minőség nem fog visszaesni.
