Volt már virágüzlete, dolgozott nyomtatott áramkör gyártó analitikusként, és a színház mellett két barátjával közösen visz egy alkusz céget. Rengeteg szép színházi szerepet tudhat maga mögött az eMeRTon-díjas musical- és operettszínész, aki igyekszik több lábon állni, és mindent a legjobb tudása szerint végezni. Igaz, néha nehéz egyszerre több dolgot kézben tartani, így már az is előfordult, hogy a színházi öltözőben kötött meg egy biztosítást. Csengeri Attila példaértékű alázattal és hálával a hangjában beszélt színészi pályájáról és sokszínű életéről.
– Hogyan költözött a zene az életébe?
– A lakótelepi fiatalok az én koromban még arról álmodoztak, hogy majd híresek lesznek, mint a zenészek. Ennek reményében létrehoztuk a Géniusz együttest, amelyben egészen a katonaságig énekeltem. A történet érdekessége, hogy gitározni kezdtem, tehát nem én voltam az énekes, de mivel nem volt pénzem gitárra, úgy döntött az együttes, hogy legyek én az énekes, hogy ne kelljen mindig kölcsönkérni a hangszert a koncertekre, így aztán kigyúrtam magamnak az éneklést.
– Még szerencse, hogy nem volt gitár, azt hiszem rengetegen hálásak, hogy végül az éneklésben találta meg magát, bár gondolom ahhoz is volt érzéke...
– Igen, bár kezdetben csak utánoztam a nagy magyar énekeseket, rengeteg feldolgozást játszottunk a Piramistól, a Hobo Blues Banden át. Nagyon fontos pillanat volt, igazi mérföldkő, amikor az E-klubban játszottunk az Edda előtt. A koncert utána odajött hozzám Pataky Attila gratulálni, hogy nagyon jól énekelek, de miért nem a saját hangomon? Így végül elkezdtem a saját hangomon énekelni, megtaláltam a frazírjaimat, stílusomat. A Géniusz együttesben egyébként addig énekeltem, amíg el nem mentem katonának.
– És katonaság után jött a Színház- és Filmművészeti Főiskola?
– A katonaság alatt hallottam, hogy van operett-musical szak a főiskolán, gondoltam ugyan nem rockzene, de kétségtelen, hogy mindig is vonzott színpad és a színház, így megpróbáltam. Katonaság után a Fonográf Country Clubban voltam portás, itt készültem fel pár hónap alatt a felvételire, és itt ismertem meg Szörényi Leventét is, aki felkért a Fénylő ölednek édes örömében… című darab főszerepére, ami a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon került bemutatásra. Világhírű énekesekkel állhattam egy színpadon, hatalmas kórussal, több ezer nézővel, ez volt az a megmérettetés, ami eldöntötte, hogy képes vagyok erre, színpadra állni neves énekesekkel nagy közönség előtt.
– És innen pedig jöttek a főiskolai évek és a szerepek...
– Első éves voltam a színművészetin, amikor meghallgatás volt a Rock Színházban, ekkor megkaptam Dorian Gray szerepét. Nagyon sok helyen játszottam, rengeteg gyönyörű szerepet alakíthattam, Jézus Krisztus Szupersztárban játszottam Jézust, de voltam István és Torda is az István, a királyban, Az Operaház fantomjában 18. éve játszom a fantomot. Mindegyik szerepért nagyon hálás vagyok, és természetesen mindegyiket szívvel és lélekkel játszottam és játszom. Nyáron a Kinizsi Pál, a nép fia című darabban egy török hadvezért fogok megformálni, egy béget alakítok, akinek a neve Szelim, és nagyon gonosznak kell lennem.
Csengeri Attila Szent István szerepében
– Tud gonosz is lenni? Nem áll ez Öntől távol?
– Lelkileg egyáltalán nem áll hozzám közel ez igaz, hisz aki ismer, az tudja, hogy segítőkész ember vagyok, aki próbál mindenkire figyelni és jót adni. Színészileg viszont ez kihívás, ugyanakkor igazi felüdülés, ha úgy tetszik kirándulás egy színművésznek, ha a saját személyiségétől eltérő karaktert alakíthat. Annyi hőst és hősszerelmest játszottam már lévén, hogy magas vagyok és tenor, hogy kifejezetten örülök ennek az elnagyzolt szélsőséges figurának, amilyen Szelim. Van egy dalom, ami rettentően gonosz, ki lehet benne teljesedni, teljesen más hangon lehet énekelni, mint például egy operettben bonviván szerepben. Ebben a karakterben meg tudom mutatni egy olyan oldalamat is, amit kevésbé ismer a közönség. Ráadásul akcentussal kell beszélnem, nagyon rossz magyarsággal, ez is egy kihívás lesz.
– Ön viszi a gonosz vonalat, de gondolom megjelenik ellenpontozásként a jó oldal is...
– Nagyon érdekes, mert a dalok és a szereplők rendkívül változatosak. Balásy Szabolcs, zeneszerző hihetetlenül tehetséges, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy mindenkinek a saját karakteréhez illő zenét készített, az enyémben például rengeteg török motívum jelenik meg, de a kemény rockzene is, hogy gonoszan lehessen énekelni. Kinizsinknek, Vadkerti Imrének gyönyörű imája van, Sasvári Sándor, Mátyás királyunk pedig nagyon szép és felemelő bordalt énekel. Széles skálán mozognak a karakterek és a zeneszámok.
Csengeri Attila gonosz török hadvezérként kardot ragad
– Kiknek ajánlanád a Kinizsi Pál, a nép fia című darabot?
– A szép dalokon kívül van benne humor is tehát, aki a vidám zenés műveket szereti, annak biztosan tetszeni fog, hiszen Beleznay Endre a darab rendezője és egyben a mesélője biztos becsempészi a stand up vonalat is. Ami különlegessége lesz az előadásnak, és ez manapság nem minden színházban bevett szokás, hogy élőzenekar játszik, a VoiSingers kórusa énekel benne és a Vivat Bacchus, egy hat tagból álló a cappella énekegyüttes, akiket én csodálok, hogy milyen remek hangon és milyen pontosan énekelnek gyönyörű szólamokban. Nagyon színes előadás lesz, szép díszlettel, komoly világítással, ami még kuriózumként említhető, hogy bent lesz a Siklósi vár udvarán, tehát egy olyan környezetben, ami abszolút illik a korhoz. Őszintén szólva már nagyon várom, megvan a megható része is, a vidám része is, ez egy olyan szórakozás, ami egy nyár estén mindenkinek tetszeni fog.
– Amikor éppen nem gonosz bég a színpadon, akkor biztosítással foglalkozik, de vezetett már virágboltot is...
– 3 évig ment a virágbolt, ott megtanultam virágot kötni, az egy teljesen más élet volt. Szerettem azt is csinálni, de a színház kicsit más, komolyabb pálya, így közelebb áll hozzám. Biztosítási alkuszként is dolgoztam, a mai napig csinálom. Két jó barátommal alapítottuk a céget, én úgy vészeltem át a pandémiát. Sok színésznek kötök biztosítást, kiépítettem egy „második lábat”, mert soha nem lehet tudni, hogy az ember kap szerepet vagy nem. Sokan mondják, hogy nehezen tudják elképzelni, hogy egy színész ezzel is foglalkozzon. Az alkuszkodás valóban egy száraz szakma, nagy szépségek nincsenek benne ugyan, de kiegészíti az jövedelmem és így megnyugvást biztosít az életben. Igyekszem ezt is a legjobban végezni, jó díjakat kikalkulálni, és segíteni az embereknek. Persze, ez néha nem könnyű. Van, amikor egy napra összejön 4-5 biztosítási felkérés, például autót vesznek, valaki szeretne egy utasbiztosítás, így már az is előfordult, hogy a színházi öltözőben kötöttem biztosítást a laptopomon.
.jpg)
18. éve a Fatom szerepében
– Akkor Önt nem kell félteni még egy olyan váratlan helyzetben is feltalálja magát, mint egy világjárvány...
– Kétkezi ember vagyok, ha holnap azt mondanák, hogy nem mehetek színpadra, szerintem ellennék más szakmában is. Még az is lehet, hogy vegyészként is megállnám a helyem, ha nagyon kellene, mert vegyipari iskolát végeztem, egy évig dolgoztam is az elektronikus mérőműszerek gyárában, nyomtatott áramkör gyártó analitikusként.
– Azért gondolom hiányozna a színpad...
– Ha az ember 53 éves elmúlt, akkor nagyon sok emléke van, én azt gondolom egész jó életem volt, és ha most befejezném a pályát, akkor is azt mondhatnám, hogy gazdag szakmai út volt, nagyon szép szerepekkel. Hiányérzetem nincs, hogy mit lehetne még eljátszani, nincs okom panaszra, ha visszatekintek elmondhatom, hogy eljátszhattam a legszebb szerepeket. Eddig úgy tűnik teljes az életem, de remélem 20 év még biztos van a színpadon, ha egészséggel bírom még biztos ott leszek 70 fölött is.
– Kívánom, hogy így legyen és 20 év múlva is a szerepeiről beszéljünk. Érdekes, hogy ennyi mindenben kipróbálta magát, és mégis olyan szerényen és közvetlenül beszél sokszínűségéről...
– Azt tudom mondani, hogy én a takarásig, a színpad széléig Csengeri Attila vagyok, a magánember, a viccelődő, gyermeklelkű, de amikor bemegyek a takarásból a színpadra, akkor átalakulok színésszé. Velem az öltözésben is lehet viccelődni, vagy ha kijövök egy előadásról és valaki fotózkodni akar, számomra teljesen természetes, hogy igent mondok, nem számít, hogy folyik le az arcomról a színpadi máz, hogy festek éppen. Régi vágású színész vagyok, talán másképpen élem meg az emberek közelségét. Én csak végzem az általam választott pályát, megcsinálom a színpadon, ami a feladatom, és igyekszem mindenkinek örömet okozni.
