A Jászai Mari-díjas színésznő a színházban éli meg mostanában a nőiségét. 2022-ben egyik bemutatója követi a másikat.
– A tavalyi évhez képest idén újra fellendült a kulturális élet, köszönhetően a járvány visszaszorításának és az oltási politikának. Érzi a pörgést?
– Szerencsére igen, nyár óta meg se álltam. Rengeteg előadásunk volt az Újszínházban, és szerencsére jön és mer jönni a közönség. Dörner György igazgató és a színház minden dolgozója a legnagyobb figyelemmel várja a nézőket, hogy biztonságban szórakozhasson a járvány alatt is. Nyáron elindultak a zenés fellépéseim, a Karády-estem, ami most az ünnepek alatt lesz, illetve a vidéki, mozgótársulatos előadásaim is.
– Művészként mennyire fél kiállni a közönség elé itt, a negyedik hullám alatt?
– Mindenki figyel a színházban a másikra és ez fontos. Nem csak itt kell persze, hanem a mindennapokban utcán, boltban… remélem ezt képesek megtanulni végre az emberek, másképp sose lesz vége a pandémiának. Augusztusban megkaptam a harmadik oltásom, ettől függetlenül ugyanúgy betartok minden óvintézkedést, hiszen estéről estére többszáz nézővel vagyok összezárva a színházban.
– Számos sikerdarabja közül az utóbbi években a legtöbb interjújában a Kék rókát emeli ki. Miért különleges ez az ön számára?
– Számos oka van. Egyrészt egy kiváló mű és nagyszerű szerep. Másodsorban örülök, hogy a rendezők még látják bennem a végzet asszonyát. Sose tagadtam a korom és nem teszek mániákusan ellene, ennek ellenére – és szerencsére – nagyszerű figurákat játszatok estéről estére. A járvány alatt még inkább örülök annak, hogy ilyen gyönyörű, nőies jelmezekbe bújhatok, amiket az előadás jelmeztervezője kitalált nekem. A pandémia alatt a nőiségemet többször élhettem ki a színpadon, mint a magánéletben.
– Ezt hogy érti?
– Otthon bezárva nem öltöztem ki, mint sokan mások. Nem csináltam hatalmas sminkeket, melegítőben és „játszós” ruhában voltam, vittem a kutyusokat a Tabánba. Felemelő érzés 2-3 órára egy igazi végzet asszonyának lenni. Talán ezért is vagyok boldog, hogy december 31-én ezzel az előadással zárjuk az évet. A fellépés alatt pezsgővel várjuk a kedves nézőket.
– Szokott kívánni? Ha igen, mit kíván 2022-re?
– Talán az, hogy azt a lelki egyensúlyt amit az utóbbi években kialakítottam a magánéletemben, mint nő és anya, meg tudjam tartani. Szakmai értelemben nagyon mozgalmasan indul az év, ugyanis egymás után próbálok két Csiszár Imre rendezésben. Az egyik előadás a Karinthy-színházban lesz februárban, a másik meg márciusban itt, az Újszínházban.
