Sosem akart Rómeót játszani. Számára izgalmasabbak voltak a bajkeverő, intrikus, össszetett karakterek, mint például Tybalt. Aztán a hazai tévésorozatokban is megtalálták a bűnözőszerepek. Gere Dénes kreatív színész, aki gyakorlatiasan túllát bizonyos dolgokon, talán ezért szűkülnek be körülötte a szabályokhoz szokott terek.
– Nem ön az egyetlen színész, aki Mátészalkáról származik. Tony Curtis is ott született.
– Meg a nagyapám is, akit az 50-es években felvettek a Színművészeti Főiskolára. Ám megismerte nagyanyámat, akibe szerelmes lett, de nem engedték fel vele Budapestre, ezért nagyapám a főiskola helyett a szerelmet választotta. Akkoriban csak nyolc-tíz embert vettek fel… Azért nem adta fel az álmait, a Szabolcs Néptáncegyüttesben táncolt és utazótársulatokkal járt színészkedni. Így én, az unoka végeztem el helyette is az egyetemet.
– Jól tudom, hogy azon színészek közé tartozik, akik a civil életben is megállják a helyüket?
– A két éve alakult Afrika Tudásközpont civil szervezetként a kormány déli nyitás politikájának megfelelően magyar vállalkozókat segít ki az afrikai piacra, én a kulturális bizottság szakkordinátora vagyok. Amikor megszűnt a Fészek klub, bakancslistás vágyam volt, hogy legyen egy saját klubom, és a Dohány utcában megnyitottam a Filtert. Mindent egyedül csináltam három évig. Én voltam a pultos, a PR-os, a HR-es, a marketing- és a gazdasági igazgató, de a takarító is. Sört sem tudtam csapolni az első napomon, de beálltam a pultba, és fél óra múlva már ment. Mellette a színházi munkát kicsit lejjebb vettem. Az az igazság, hogy a hazai színházi rendszerben nem igazán éreztem kiteljesedni a kreativitásomat.
A cikk további részét a Pepita magazin júliusi számában olvashatják.
