Még csak 21 éves. A lénye színházzal átitatott, mégis valahogy filmre termett arca van. Mikor mosolygott, láttam benne egy vérbeli akció horror női főszerepét ugyanúgy, mint egy gyönyörű féltünde karaktert, vagy egy szexi, imádnivalóan ostobácska, vicces lánykát, aki bármikor megcsillogtatja komikai képességeit.
Beleszülettél ebbe a szakmába. Volt egyáltalán más opció?
Lehetett volna, de mindig azt éreztem, hogy muszáj ezen az úton maradnom. No, meg elvitt a varázs! Gyerekként nem játszótéren játszottam a gyerekekkel, hanem anya mellett a Madách Színházban felnőtt művészek között nőttem fel. Öltözőkben ültem, a díszletek között bóklásztam, előadásokat néztem, minden tetszett, engem meg mindenki szeretett.
Mikor álltál először színpadra?
8 éves koromban, az Aranyhajú leányban, én voltam a kis Aranyhaj. Nagyon izgultam. Azóta tanulom a szakmát, az édesanyám mellett.
Édesanyád, Bednai Natália színházvezető. Segítette ez a tény a pályafutásodat?
Sokan azt mondták, nekem milyen könnyű! Ezt megkaptam ezerszer, és mivel nagyon érzékeny vagyok, ezek a megjegyzések el is bizonytalanítottak. Sokszor megkérdeztem magamtól: ez biztos megy nekem? Nemcsak anya miatt van? Aztán jöttek a külső visszajelzések. Olyanoktól, akik nem is ismerték anyát. És ezek az elismergetések erősítették meg a hitemet. Aztán kezdődött minden elölről…
Hogy-hogy?
Nagyon sokáig titkoltam, a barátaim előtt, hogy mit csinálok. Lódítottam össze-vissza, hogy azért nem megyek velük szombat este bulizni, mert beteg vagyok, vagy valamilyen családi esemény van. Az volt! Családi esemény! Előadásom volt anyukám színházával. Nem cikinek tartottam, hanem csak nem akartam, hogy azt gondolják, felvágok a szereplésekkel. Ne higgyék, hogy beképzelt vagyok, vagy valami ilyesmi. Aztán persze lehet, boldogan eljöttek volna megnézni. Éppen emiatt az állandó feszkóm miatt sokszor volt kiégésem, már nagyon fiatalon. A Covid után berobbantak az előadások, egyik a másik után, nagy volt a pörgés. Más kiéhezetten találkozott a vele egykorú barátaival, én minden hétvégén mentem fellépni, meg hétközben is. Hiányoztak az emberi kapcsolatok. Éreztem, hogy fáradok. Nem töltött már vissza csak a játék és a taps. Kiégtem.
Hogy gyógyultál vissza a színpadra?
Én is elmentem a barátnőimmel bulizni és egészen mást csináltam, mint addig. Aztán mindig elkezdett hiányozni a színpad. Visszaszállt belém az erő.
Mikor történt meg az átkapcsolás? Amikor igazán elhitted, hogy itt a helyed?
Mostanában. Egy-két éve. Oké, tudtam, hogy nem vagyok rossz, éreztem, hogy közöm van ehhez a szakmához, de szinte mindig azt kerestem másokban, hogy azt gondolják-e: ” Óh, neki ez könnyű!” Két éve változott meg ez. Azóta, mióta kapom a telefonokat és rendszeresen hívnak máshová, amióta figyelnek rám. Mikor Harsányi Gábor azt mondja egy szerepre, hogy ezt csak a Niki játszhatja, és művésznőnek nevez, nekem ez hatalmas megtiszteltetés. Sokat köszönhetek neki. Nagyon biztat, küld, hogy menjek ide-oda, castingra, filmezni, lássanak minél többen. Igen most érzem azt, hogy magabiztos lettem és én én vagyok.
Mi tölt el örömmel ma?
Ha megtudok egy szerepet úgy formálni, hogy azt mondja a rendező: Megvan, Niki, elkaptad a fonalat! Amibe bele tudom élni magam oly annyira, hogy már nem jönnek a saját kis gondolataim. Mert a gondolataok ott vannak és jönnek, nagyon is kell gondolkodni az elején, miközben persze játszik a tested is. Először persze csak megpróbálom megérteni a karaktert, és amikor már lemegy két előadás, utána tudom igazán magamévá tenni. Nekem ez relatíve sok idő. Viszont amikor elkapom a fonalat, akkor megvan. És mászom felfelé, majd elkezdem élvezni. Csak az általam játszott karakterem gondolataival azonosulok és megszűnök Nikiként létezni. Imádok mások bőrébe bújni. Ezért imádom a színészetet, mert nem úgy kell felmennem a színpadra, hogy én vagyok a Niki. Mikor a sok gyerekelőadás után megértem a felnőtt előadásokra, az egy nagy lépés volt. Megtapasztalni a nagy színészekkel való együtt játszás komolyságát. Rengeteget lehet tanulni, és épülni előadásról, előadásra.
A nagyszüleid, szüleid már genetikailag beléd oltottak egy jó adag színház, színpadszeretetet és szerintem a film még nem legyintett meg, de azt is!
Nagypapám Bednai Nándor volt a Magyar Televízió egyik alapító tagja. Nagymamám filmvágó volt. Annyira belém égett, hogy nagypapám mindig kamerával érkezett és állandóan engem vett. Bármit csináltam, mindig kamerázott, kicsiként nagyon élveztem.
21 évesen bekerültél egy nagyszínházi előadásba.
Az Abigél című előadásban játszom. Számomra ez nagyon megtisztelő. Jelenleg Bánfalvy Ágnesnél tanulok és a Stúdió nagyszabású produkciója ez a nagyszerű és örökzöld történet. A csapat hihetetlenül jó. Olyan nagy nevekkel dolgozhatok, mint Hujber Ferenc, Szőke Zoltán, Sándor Péter, Pásztor Virág. Nem néznek le minket, hanem segítenek, szeretnek minket. Horváth Csaba rendezésében készül az Abigél. Bánki szerepét kaptam, a filmben Egri Kati játszotta csodálatosan. Kicsit stréber, kicsit nagyszájú, de szerethető. Ő volt az, aki szeretetből írt annak a férfinak, akibe Gina szerelmes volt, így árulva el Gina tartózkodási helyét az ellenségnek.
Nem akartál jelentkezni a Színműre?
Nem gondoltam, hogy ott tartok már… Ezzel együtt idén megpróbálom, de nem fog összeesni a világ, ha nem sikerül. Olyan tanáraim voltak a színpadon, mint Harsányi Gábort, Várfi Sándor, akitől rengeteg beszédtechnikát tanultam. Zárt szájjal beszéltem, nem jól artikuláltam, persze még mindig lehetne mit javítani. Nagyon sok technikát loptam, a színpadról is. Ha nem játszottam, akkor hangosítottam, ügyeltem, vagy sminkeltem. Nem azért vagyok a színházban, hogy bármi is rólam szóljon! Én a varázs miatt vagyok a színházban. Mikor hangosítottam anyáékat, néztem, hogyan működnek a nézők, mikor és miért tapsolnak, mikor és min nevetnek, hangosan, vagy csak kuncogva. Ezek hatalmas erejű megfigyelések voltak. Különösen a gyerekeknél, hisz a gyerekeket nem lehet becsapni. Ha jó vagy jó vagy és veled élnek, ha rossz vagy elunják magukat és ki akar menni a színházból.
Melyik az a műfaj, amit legjobban szeretsz?
A kabaré. Mikor megnevettetem először a közönséget, azt az érzést nem tudom elmondani. Magamtól csak úgy mondtam és jött belőlem a hülyeség, a nézők meg nevettek! Első tapsos jelenetnél azt éreztem, ezt soha nem akarom abbahagyni. Ezt imádom a legjobban. Szerencsére jó a poentírozási képességem és nagyon érzem az előadás ritmusát. Ezt bátran kijelenthetem. Szerintem a humoromat színpadmester édesapámtól örököltem. Az a flegma odaszólós, de nagyon ütős humora van. Szeretem kihasználni ezt az adottságomat. És most, amikor a celebség, a TikTok a menő, és a színházi műfajok, mint például a kabaré, kezdenek elporosodni, meg kell mutatnunk, hogyan lehet aktualizálni ezt a műfajt.
Mai szintre emelni ezt a műfajt?
Hogyne! Mi szoktuk ezt fiatalosan, mai trendekre komponáltan művelni. És szereti a közönség!
Kik azok a művészek, akik hatottak rád?
Gubik Petrát emelném ki, nagyon szeretem. Nemcsak a játéka, az énektudása, a hangja, a tehetsége az, ami engem elvarázsol, hanem az az erős színpadi jelenlét, ami tanulhatatlan. Tompos Kátya is nagy példaképem volt. Sthol Andrást is nagyra tartom. De sok mindenkit kiemelhetnék. Ja, hát kiskoromban pedig Hannah Montana akartam lenni. A lényeg, hogy aki belülről érzi ezt a szakmát, csak annak szabadna ezt csinálnia, mert nem a név, az ismertség kell, hogy hajtsa, hanem ennek a szakmának a szeretete, minden pillanatának az élvezete. Amúgy írni is szeretek. 10 évesen írtam egy gyerekelőadást, – Tündérkert címmel, – a mai napig fut ez a darab.
Mi újság a filmmel?
Még nem filmeztem. Nagyon izgat amúgy. Mi színpadi színészek általában sokak vagyunk, hangerőben is, gesztusrendszerben is. Ha ugyanúgy nyomod a szerepet, mint színpadon, az filmen borzasztó. A filmes színészetben még nincs tapasztalatom, de nagyon szeretném kipróbálni. Türelmesen kivárom a pillanatot. 6 év múlva talán már egy olyan Nikivel beszélgethetsz, aki már sokat forgat, de a színházban is jelen van.
Melyik darabot élvezed már nagyon?
Az Édes alkonyt. Harsányi Gábor írása, Bednai Natália rendezése. Egy roma lányt játszom, aki az utcáról jött, jelenleg szerető. Sokat nevetnek rajtam, holott megvan a mélysége is ennek a karakternek, hisz ez a lány nem akar prostituáltként az utcán élni, csak ebbe nőtt bele, számára ez az út volt adott, holott szeretetre vágyik. És ennek a szerepnek az íve az, ami nagyon szeretek és élvezek.
