Megtanult rappelni, zsonglőrködni, kiválóan görkorizik és nem akármilyen műsorvezető volt a Reggeli című tévéműsorban Fehér Tibor. Tombol benne a tettvágy és a valamit átadni akaró művészi elkötelezettség. Bár tudja, hogy a színházi élet fontos része a szórakoztatás, számára kiemelten fontos, hogy lelki és gondolati mélységeket is megmutathasson a közönségnek.
– Sok színházban és szerepben játszik, szinte követhetetlen…
– Most több színházban játszom. A Centrálban Bereczky Zoltán helyett ugrottam be a Nemek és igenek című darabban Tim szerepébe. Nagyon szeretem, mert indulatokat kavar és van mélysége.
– Ezt úgy mondja, mintha a szórakoztató és a mondanivalóban gazdag darabok aránya jelenleg nem lenne megfelelő önnek…
– Tudom, hogy nem lehet mindig Csehovot játszani, de jelenleg kicsit sok a felszínes szórakoztatást megcélzó munka. Kell ez is, de szükségem van egy-két olyan darabra, amelybe bele tudom tenni a szívemet-lelkemet. Ha már beugrásoknál tartunk, a Kapitány Iván rendezte Kölcsönlakás című darabban Alistair Spenlow szerepét vettem át a Játékszínben. Milliónyi helyzetkomikumra ad lehetőséget a darab és a szerep, nagyon élvezhető produkció, de ezután már valóban kell valami mélység.
– A Kölcsönlakás és a Legénylakás között mi a különbség?
– Az utóbbi nagyon a szívemhez közeli. Talán kilencszer játszottuk eddig. Tompos Kátyával és Stohl Andrással egy színpadon létezni mindig óriási élmény! Lesz még egy darab, Puskás Tamás rendezésében a Network, amelyben egykori tanárommal, igazgatómmal, rendezőmmel, Alföldi Róberttel ezúttal színészkollégák leszünk, és László Zsolttal is, mindketten szinte családtagjaim. A Nemzeti Színházban nőttem fel, ott kezdődött a pályafutásom. Nagyon szerettem Alföldivel dolgozni. Aki pedig belenéz László Zsolt szemébe, annak nem kell játszania, mert ott van minden. Csak úgy megszületnek vele, általa a dolgok.
A cikk folytatása a Pepita magazin novemberi számában olvasható.
