Vérbeli szabadúszó lett belőle. Mikor játszik, olyan érzés, mintha ezer éve ismerné az ember. Néha átölelném, olykor a nyakába ugranék, máskor rajongok érte, vagy megpaskolnám a hátát. Talán, mert Epres Attila nagyon jó színész. Emellett a legnagyobb sztárokat szinkronizálja, az Epres-hang mára ikonikus, Jason Statham, Gary Oldman, Ed Harris, Jon Malkovich, Clint Eastwood és George Clooney boldog lenne, ha hallaná önmagát magyarul.
Szerepelsz A másik érintés című filmben, amely az emberi érintés hiányáról szól. Egy ismeretlen vírus képtelenné teszi az embereket arra, hogy megérintsék egymást. Nagyon érdekes a téma, különösen azért….
… mert a pandémia előtt íródott a történet! Számomra ez már akkor is hihetetlennek tűnt, mikor Buvári Tamás rendező rám írt. Akkor már régóta foglalkozott ezzel a témával, de csak akkorra jöttek össze a feltételek. Kitalálták, hogy én legyek az, aki a hősöket elindítja a terápián. Egy orvosi elmélet mentén kezdtünk el velük beszélgetni arról, hogy ennek a folyamatnak miként kell nekiállni, kiemelve azt a fontos tényt, hogy ez az egész az ő elhatározásuk nélkül nem működik. Egy kísérletező témának az orvos párosai vagyunk mi ketten, Danis Lidivel.
Ha megtehetnéd, milyen témájú filmet hoznál létre? Ami igazán úgy igazán lázba hozna.
Nekem nincsenek ilyen lázas elképzeléseim. Most éppen egy másik periódusát élem az életemnek.
Milyen periódust?
Azt, amikor az ember hedonista módon elkezdi élvezni, amit addig összelapátolt. Van időm, erőm és jogom arra, hogy élvezzem az életemet. Nem beszélve arról, hogy értek is ehhez.
Az élet élvezetéhez?
Hogyne. Egy pillanatig sem hajtom magam szét, és nem csinálok semmi olyat, ami nem tetszik. Nem az alkotás izgat, vagy valaminek a létrehozása, hanem maga az élvezet.
Akkor mondasz nemeket?
Teljesen nyugodtan el tudom mondani már, hogy az adott felkérés miért nem áll a kezemre, miért nem tetszik a lelkemnek, agyamnak vagy éppen a szívemnek.
Fiatal színészként el tudtad volna képzelni, hogy ezt megteszed?
Áhh, dehogy! Ez most egy olyan helyzet, amiért biztos sokat kellett tekerni, bár soha nem voltam sztahanovista. Mindig játéknak fogtam fel a színészetet és mindig bosszantottak a felesleges dolgok. Az elpazarolt energiák… Azokat a dolgokat, folyamatokat, együttléteket, produkciókat, közös munkákat szeretem, amiben jókora játékkedv és élvezet van. Ahonnan ez kivész, és helyette jön az „árokásás”, akkor már nagyon rosszul érzem magam. Nyilván ez így mind juttatott el idáig, meg a járvány, meg a betegségem, amiből sikeresen kigyógyultam, ezért már nem foglalkozom felesleges dolgokkal. Két évvel ezelőtt, amikor elszerződtem az Örkény Színházból, nagyjából úgy gondoltam, hogy szinte mindent leépítek. Köszi, jó volt, szép volt, de elég volt. Akkor eldöntöttem, hogy már nem nagyon fogok játszani, csak olyan szerepeket, amelyek még lendületből mennek. Aztán mikor megtudta a szakma, hogy szabad vagyok, többen megkerestek.
Mikre mondtál igent?
Három produkcióra nem tudtam nemet mondani. Az egyik egy Orlay produkció, a Mezítláb a parkban, a Belvárosi színházban játszuk, de néha utazunk is vele. Remek színészgárda van, Kerekes Évivel ráadásul 10 évig voltam együtt az Örkény Színházban úgy, hogy nem osztottak össze minket egyetlen szerepre sem, de most végre ez is megtörtént! A darabban ott van még két csodálatos, tehetséges fiatal, Rohonyi Barna és László Lili, no meg egy remek karakterszínész Ficzere Béla. Kocsis Gergő rendezte a darabot, nagyon jó volt együtt dolgozni vele, finom, érzékeny és mégis szigorú művészember. Szeretjük játszani. Ennél, talán még közelebb áll hozzám a Szívhang, mert ezt a darabot Hárs Anna célzottan nekünk írta, a három csajnak, Szulák Andreának, Györgyi Annának, Sajgál Erikának, meg nekem. Györgyi Annával harminc évig nem találkoztunk, már nagyon szerettem volna együtt játszani vele. Jó előadás lett, velünk együtt mindenki imádja, aki megnézi a Rózsavölgyi Szalonban. Amikor hátra szaladunk a tapsrend előtt a függöny mögé, mindig elmondjuk egymásnak, hogy de jó ezt játszani, és milyen jó, hogy itt vagyunk! Most pedig próbálom a hatalmas sikerű dán film színpadi változatát: Még egy kört mindenkinek címmel, a Városmajori Szabadtéri Színpad és az Orlai Produkció közös előadása lesz. Ez a Vinterberg- Mads Mikkelsen film, az utóbbi idők egyik legszebb filmje! A színpadi változatban én játszom a tesitanárt. Paczolay Béla rendezővel laza és nagyon inspiráló az együttlét.
Nem hiányzik a kőszínházi háttér?
Pont elég volt belőle. Sokáig jó volt, de egészen egyszerűen belefásultam abba, hogy a próbatábla igazgassa az életemet. Kitüremkedett a szabadságvágyam.
És ilyenkor mit csinálsz?
Itt ülök a víz partján, a Meder utcában. Most eveztem illetve kajakoztam 10 km-t. Az AVSE kajakversenyzője vagyok, múlt hét végén volt a harmadik országos versenyem Győrben, a Masters Maraton Magyar Bajnokság. Irtó boldog vagyok a 9. hellyel, hisz nem tudok versenyezni azokkal, akik negyven éve kajakoznak, de igyekszem szinten tartani az elért eredményeimet. Ami viszont csodálatos, hogy ugyanúgy benne ülök egy versenyhajóban, ott az indítóbíró, aki nekem is ellövi a rajtot és élvezem a semmihez sem hasonlítható profi verseny hangulatát.
.JPG)
És van ezen kívül sok minden más is az életedben!
Van egy boldog, nagy családom, négy gyönyörű unokám. Ezenkívül beszédtechnikát tanítok a Metropolitan Egyetemen a filmes osztálynak. Ahogy annak idején Pintér Tamás kaszkadőr, – akit a filmes szakmában csak Oroszlán néven ismertek, – megfogalmazta: jó dolog ez a tanítás, így „átadhatjuk a lopott holmit”. Emellett szemetet gyűjtök a PET-kalózokkal, rendszeresen megyek velük folyótisztításra, PET kupára. Igyekszem népszerűsíteni őket, mert nekem ez az ügy nagyon fontos. De az is fontos, hogy az öcsémmel le tudjak menni a Rábára, kijárok az ügetőre is néha, egy-egy edzésre reggel, hisz évtizedek óta versenyzek amatőr hajtóként. Még mindig megvan a golfozó társaságom is, ha van időm megyek velük, régóta tagja vagyok a kisoroszi golfklubnak. És persze minden évben lefutom a félmaratont, most is indultam a Kolonicson ősszel. Nekem nem kell bennlaknom a szakmámban, hogy teljes életet éljek.
Szerepeltél a Szomszédokban, a Cha-Cha-Cha-ban és a Privát kopóban. Melyik filmszerepedet emelnéd ki, amely különleges értéket képviselt számodra?
Büszke vagyok arra, hogy szerepeltem az Aranyéletben. Az egy komoly minőségű sorozat volt, ahol a körülmények is jól alakultak. Egy főügyészt játszottam. Ennek folyományaként a Mellékhatásban is egy ügyvéd szerepére kértek föl. Ezek nem nagy szerepek, de szerettem őket. Meg a stábot is. Nagyon élveztem a Hotel Margaret című vígjáték sorozatot is. A Tihanyi Yachtklub igazgatójaként szintén víz közelben létezhettem, ami nagyon otthonos érzés volt, hisz ott nőttem fel a Balatonon, gyakorlatilag hat éves korom óta vízen vagyok. Édesapám tanított vitorlázni, öcsémmel rengeteget hajóztunk. Sajnáltam, hogy hamar vége lett a sorozatnak. Előtte a Keresztanyuban is jól éreztem magam, egyrészt mert egy sorozatban szerepelhettem Molnár Piroskával, másrészt nagyon élveztem, hogy egy éppen kiöregedő félben lévő vagány, szabadszájú raliversenyzőt játszhattam, aki oktatja a fiatalokat.
Mivel lehetne téged meglepni?
Sok mindennel! Extrém dolgokkal. Ha valaki kitalálná, hogy megajándékoz egy pilótaképzés lehetőségével, az óriási lenne. Volt már próbálkozásom a járvány alatt ez ügyben, elkezdtem egy vitorlázó repülő tanfolyamot, csak hát sok egyéb ok miatt abbamaradt. De ha valaki magával vinne Amerika nemzeti parkjaiba egy fél éves túrára, hát… nyomban elájulnék örömömben.
Írta: Tarnócai Éva
