Kerényi Miklós Máté és Kardffy Aisha nagy összhangban játsszák, hogy nehezen jutnak közös nevezőre. Az életben is egy párként vannak jelen a Libikóka előadásában, az Art-Színtérben egy férfi és egy nő viszontagságaiban.
Érzékletessé teszik a párkapcsolati libikóka játékokat. Az egyszer fent, máskor lent állapotait. Azt, hogy ritkán van vízszintben a mérleghinta. Hol az egyikük van inkább egyenesben hol a másik. Az is változik, ki szereti éppen jobban a másikat. Színészek általában azt szokták mondani, ha valamelyik hozzátartozójukkal játszanak, elfelejtik ezt, és mint bármelyik kollégával, ugyanúgy működnek vele együtt. Szerintem ez az esetek zömében nem így van. Óhatatlanul belecsúsznak a próbába, az alakításba magánéleti mozzanatok, és ez rendszerint többletet is ad, vagy a közönség számára jelent valami pluszt. Amikor például Tarr Béla a fiatal Koltai Róberttel és Pogány Judittal rendezte a Panelkapcsolat című filmet, kimondottan épített a saját tapasztalataikra, az ő veszekedéseikre, kibéküléseikre, szűkös anyagi helyzetükre, improvizációikra, arra, hogy tényleg panellakásban éltek. Vagy például, amikor a Hegedűs a háztetőn előadásában a nagy operaénekes, Gregor József Tevjeként örökre búcsúzott a szerepbeli lányától, akit történetesen a saját lánya, Gregor Bernadett alakított, szem nemigen maradt szárazon, mert ez érzelmileg mindenkire sokszorosan hatott.
A valóságban is egy párt alkotnak
Most amikor az előadás elején Jerry bátortalanul tárcsázza egy bulin való röpke megismerkedés után Gittelt, és amikor ő fölveszi, alig mer megmukkanni, először ijedelmében még le is csapja a kagylót, akkor valószínűleg szinte mindenki tisztában van a nézőtéren, hogy a kétszereplős darabot játszó színészek a valóságban is egy párt alkotnak. Mivel ismertek, jó néhányan tán azért is váltottak jegyet, hogy lássák, a színpadon mit csinálnak együtt. Ezt ők használhatják, de némiképp játék közben el is kell felejtetniük, de azért feltehetően teljesen nemigen sikerülhet. William Gibson amerikai-kanadai drámaíró darabját nálunk már 1961-ben bemutatta a Madách Kamara Színház, Ádám Ottó rendezésében, nem kisebb színészek, mint Gábor Miklós és Váradi Hédi előadásában. A jelentős sikerre való tekintettel a 70-es évek elején a produkciót felújították, de ekkor már Gittelt Vass Éva, Gábor Miklós harmadik felesége adta, tehát ugyancsak „bekavarhatott” a magánéleti szál.
Ügyes darab ez. Úgy könnyedén szórakoztató, poénokkal is teletűzdelt, hogy közben mély érzelmek is rejlenek benne, és ezeket Kerényi, Kardffy meg is mutatják.
Közös hullámhossz
Egyikük feltörekvő jogász, aki bizonyos mértékig tart a nőktől, mert egyszer már megégette magát, a felesége, akit váltig szeret, és rendre beszél is vele, elhagyta. A nő pedig táncos, de nincs igazán kereslet iránta. Olyan nagyon egyikük sem tud mit kezdeni magával, tán ezért is igyekeznek minél inkább kapaszkodni a másikba. Van köztük közös hullámhossz. Kezdik érteni, érezni egymást. Sok köztük a telefonbeszélgetés. Ez még nem a mobil kora. A két, Rákay Tamás által tervezett, lakásban zajló játéknak az is feszültséget ad, hogy sikerül-e a másikat elérniük vonalas telefonon? Egyáltalán fel akarja venni, vagy sem? Van közös affinitásuk. Nagyon össze tud akadni a szemük. Szerelmetesek a pillantásaik. Érzékenyen képesek egymáshoz érni, megrezzenni, a másik mondatait befejezni. De azért rendszeresek a civódások, a haragszomrádok, elég hamar kiviláglik, hogy ez valószínűleg egy se veled, se nélküled kapcsolat. A két színész remekül játssza, ahogy kiakadnak egymás gondolataitól. Összehangoltságuk dacára is gyakran úgy nem egyezik a véleményük, hogy ez konfliktust is okoz.
Kitárulkoznak
Nem ritkán széttartanak, de némiképp már erőszakoltan is, fenemód szeretnének összetartani. Ez megy is egy ideig, ám mindig akad valami „banánhéj” amin megcsúsznak, és jön a következő, már szinte menetrendszerű veszekedés. De aztán megint jó, majd megint nem. Ilyen a libikóka. Csiby Gergely jutalomjátékként is kezelve az olykor közhelyeket mély bölcsességként tálaló darabot, abszolút engedi kibontakozni a színészeket. Ha szerepük szerint nem is mindig, de totálisan egymásba felejtkeznek. Kitárulkoznak, megmutatják a hullámhegyeiket, hullámvölgyeiket. Szellemesek, önironikusak.
Nagyon szépen játsszák el, a szerepük szerinti búcsút, mert annak ellenére, hogy igencsak szeretik egymást, Jerry még mindig nem tud elszakadni a feleségétől. Kissé sziruposan melodramatikus a szöveg, de borotvaélen táncolva is jó ízléssel adják. Kardffy szeme valódi könnyekkel telik meg, ahogy néhány nézőé is. Kerényi megrendült arccal, a másik lakásból telefonálva is búcsút int. Biztosítják a másikat, hogy bármikor bármiben számíthatnak egymásra. És távolodnak… Valószínűleg sokak számára ismerős, megrendítő helyzet.
