Csankó Zoltán a legkeresettebb szinkronhangok viadalában idén a második, tavaly az első lett. Bámulatosan el tudja változtatni a hangját, egészen különböző karaktereket tud megformálni vele. Például a Thomas, a gőzmozdony című animációs filmsorozat valamennyi szereplőjének ő kölcsönzi a hangját.
– Azt szerintem mindenki tudja rólad, hogy Thomas, a gőzmozdonynak te vagy a hangja, de azt is sokan tudják, hogy te vagy az egyik legtöbbet szinkronizáló magyar színész. Hogy alakult ez így?
– A Thomas, a gőzmozdony mellé azért rakjuk oda rögtön a Sam, a tűzoltót. Mindkettőt nagyon szerettem. Úgy kerültem szinkron közelbe, hogy az én időmben még volt szinkronképzés a főiskolán. Vass János szinkronrendező volt a tanárom.
– Sokaknak hiányzik a szinkronképzés, mert a színészek jelentős része szinkronizálásból él. De van, aki azt állítja, hogy ehhez inkább érzék kell, kis gyakorlás után ment ez neki.
– Mindkettőben van igazság. A technikai rész tanulható. Egy szinkronpéldány, némi túlzással, a kottához hasonlít. Ha egy rutinos szinkronosnak azt mondják, hogy 376-os tekercs, akkor kikeresi, és, ha kezébe fogja a lapot, azon mindenféle információk vannak. Például, hogy képen kívül kezd, és képen kívül van a vége. Vannak ferde vonalak, számok, rövidítések, mindnek jelentése van. Például azt jelölik, milyen hosszú szünetet kell tartani két szó között.
– Arról ugye már szó nincs, ami régebben gyakorlat volt, hogy megnézitek előre a filmet, és te ezeket magadtól, a jegyzeteidből tudod?
– Nincs ilyen.
–Tehát bemész a stúdióba, és rögtön indul a felvétel?
– Tulajdonképpen igen. Előfordult, hogy megnéztem előre a filmet, például A király beszédét, és a Ragyogj! címűt. Mindkettőben beszédzavaros embert kellett szinkronizálnom, ami nagyon nehéz.
– Nem szükséges idő és próba ahhoz, hogy egy alakítás hangban megszülessen? Fiatalkoromban a Magyar Rádió büféjében gyakran néztem, hogy ott ülnek a színészek, jön valaki, aki a kezükbe nyomja a szöveget, és már mennek is be vele a stúdióba, hangjáték felvételre. Ezen mindig kiakadtam, hogyan lehetséges ez, hiszen ahhoz, hogy egy figura és vele együtt a hangja, megszülessen, a színházban hat hétig próbálnak a színészek, és gyakran az is kevés. Hogyan lehet ezt akkor kapásból csinálni? Arról nem is beszélve, hogy manapság milyen gyakran szinkronizálnak dilettánsok.
– Hát igen, inkább ez a probléma, mert aki nem dilettáns, önmaga megállítja felvételt, mint például én, ha érzem, hogy nem jó, kérem, vegyük újra. Nem túl akarok lenni rajta, hanem jól szeretném megcsinálni. Ma már 80 százalékban jó színészeket szinkronizálok, és meg is adom nekik a tiszteletet. Azt szoktam mondani, arra törekszem, hogy a lehető legkevésbé rontsam el őket. Igyekszem azt visszaadni, amit ők a vásznon művelnek. Nekem már nem kell kitalálni a szerepet, azt ők megcsinálták. Csak le kell utánoznom őket, és átfuttatni magamon a szerepüket. Nyilván belekerülök a szerepükben én, Csankó Zoltán, mint színész, de nem akarok mást csinálni, mint ők.
– Egykor nagyon neves színészek szinkronizáltak, például szinte mindig Gobbi Hilda volt Miss Marple, John Travolta pedig általában te vagy. De azért ez a szisztéma felborult. Aki olcsóbb, meg aki úgy is ráér, hogy előző este küldenek neki egy SMS-t, hogy másnap menjen, azt nagyobb valószínűséggel hívják.
– Ez azért ennél bonyolultabb. Olyan irgalmatlanul sok a munka, és annyira sok a stúdió, hogy elit színészek nem szinkronizálhatnak mindent. A legkeresettebb szinkronhangok viadalában idén én a második, tavaly az első lettem. Vannak olyan amatőrök, akik lehet, hogy nem lennének elég jó színészek színpadon, nem végeztek egyetemet, de motoszkál bennük annyi tehetség, hogy szinkronban egészen jó teljesítményt nyújtanak.
– A Thomas, a gőzmozdony szinkronválogatására bementél, és rögtön megvolt a hangja? Ráadásul az igen sok epizódból álló animációs sorozatban minden hang te vagy.
– A Minimax megrendelésére volt egy válogatás. Annyira be akarták vezetni ezt a sorozatot, hogy az első epizódokat a Beatles dobosa, Ringo Starr szinkronizálta. Itthon engem választottak erre a feladatra.
– Hangoskönyveket is csinálsz. Ebben az esetben is minden figurát különböző hangokon meg kell jeleníteni.
– Tulajdonképpen ugyanazt csinálom, mint a Thomas, a gőzmozdony esetében, ami ahhoz hasonlít, mint amikor egy szülő mesél a gyermekének. Ha például a Piroska és a farkast meséli, máshogyan változtatja el kicsit a hangját, amikor Piroska, és máshogy, amikor a farkas beszél. Ugyanezt csinálom, amikor Agatha Christie regényeiből készítünk hangoskönyvet. A hetedik még meg sem jelent, de már felvettük. Érzékeltetem, ha nő, ha idősebb, ha fiatalabb ember beszél. Minden szereplőt más-más színű ceruzával jelölök be a szövegben. A hangsúlyaikat is bejelölöm, mert felolvasás közben hatalmas „szakadékok” vannak, és nem akarok beléjük zuhanni.
– Hány órányi egy-egy Agatha Christie krimi?
– Általában öt-hat órányi a hasznos felvétel.
– Ezt mennyi idő alatt rögzítitek?
– Felvétel előtt minimum ötször elolvasom a szöveget.
– Magadban vagy hangosan olvasod?
– Magamban kezdem, majd halkan mondom, és közben bejelölöm a szereplőket, hangsúlyokat. Végül elolvasom úgy, mintha a stúdióban lennék, és az időt is mérem, hogy tisztában legyek vele, milyen hosszú lesz. Aztán nem egészen kétszer annyi idő alatt felmondom a szöveget, mint amennyi a hasznos felvétel lesz. A hangmérnök azt mondta, hogy aki a legtöbb hasznos anyagot vette föl a legrövidebb idő alatt, az én vagyok. Ehhez őrületes felkészültség kell. Nem lehet blattolni, vagy, ha valaki ott olvassa először a szöveget, akkor egy hétig tartanak a felvételek. A felkészülés mellett nyilván kell ehhez tehetség is, olvasó- és beszédkészség, hogy ne egyik bakitól a másikig vergődjünk. Érdemes ebbe előzetesen sok munkát fektetni, mert amikor már ott vagyok a stúdióban, akkor mindenkinek igen jó lesz. Nekem is, mert gyorsan végzek, és a hangmérnök szintén örül, ahogy a megrendelő is, akinek kevesebb stúdióidőt kell fizetnie.
Írta: Bóta Gábor