Különleges családi produkciót láthatnak a Bethlen Téri Színház nézői: a legendás Blaskó Péter gyermekeivel készített egy Peer Gynt-átiratot GRANE – Képzelgések a Peer Gynt nyomán címmel a teátrum Találkozások című programjában. Az előadást a színművész lánya, Blaskó Borbála rendezte, a darabban a Nemzet Művésze mellett a képzőművész fia Blaskó Bence és Szilágyi Ágota is szerepel.
-Hogyan született az előadás ötletet?
-A lányom ötlete volt ez a családi munka, elképesztően örültem neki. Borit nagyon régóta foglalkoztatta már a Peer Gynt-történet. Ebben az előadásban azonban fordítottunk egyet az eredeti sztorin, míg az Ibsen-műben egy kamaszfiú indul el, és egy öregember érkezik meg a darab végére, itt viszont az öregember tekint vissza az életére.
-Mit mondhat ez az előadás a mai kornak?
-Klasszikus lévén, a mai embert is jellemzi, a bűntudat, a szerelem, a szégyen, a nagyképűség, az önösség, keresem önmagam, én vagyok a világ teteje érzés. Ha ezeket jól játsszuk és remélem, jól játsszuk, akkor a néző magára ismer. Fura érzés, ugyanis közel 40 évvel ezelőtt, 1983-ban Miskolcon játszottam az eredeti Ibsen művet. Érdekes most ebben a fordított helyzet, amibe kerülök az előadás alatt, miközben a saját emlékeimben is folyamatosan keresem a Peer Gynt-i képeket
-Többszörös koprodukcióban jött létre az előadás
– Valóban! Az Attitűd Alapítvány, a Bethlen Téri Színház és a Manna Produkció előadása. Az Attitűd Alapítványt a lányom, Blaskó Borbála alapította testvérének, Bencének, aki autistaként látta meg a napvilágot. Céljuk az autista fiatalok tehetséggondozása, ebben a rendezőnő mellett maga Bence is segít, ugyanis képzőművészként már számos kiállítást tudhat maga mögött.
-Sokak még mindig nem tudnak eleget az autizmusról, pedig kéne!
-Valóba. Bence 33 éves, és rengeteg felkérése, munkája van. Emlékszem, három éves korában derült ki az állapota és akkoriban még nem ismerték fel a valódi problémát, „csupán” annyit, hogy Bence zárkózottabb, mint a többi gyerek. A feleségemmel, aki az egész életét a fia fejlesztésre tette fel, kezdetben csak vaktában tapogatóztunk, vajon hogyan is tudunk neki a legteljesebb életet biztosítani.
-Hol találták meg számára a megfelelő segítséget?
-Bencén a művészet segített a legtöbbet, kiváló a képzőművészet terén, de a zene is rettenetesen érdekli. Bence tulajdonképpen az elejétől a végéig részt vesz az előadásban ami Zorán: Apám hitte című számával kezdődik, maga énekli a dalt és ad elő gitárkísérettel. Bori ezért is hozta létra az alapítványt, melynek célja, hogy művészet által fejleszteni és integrálni az autizmussal élőket a társadalomba.
-Milyen volt a gyermekeivel együtt dolgozni?
-Nagyon figyelt a testvérére, az előadás miatt külön ének – és gitártanárhoz is elvitt, miközben tűpontosan belőtte, hol vannak a hátárok, ami még belefér. A munkamorálunk nagyon hasonló, persze furcsa helyzet, amikor az ember a gyerekeivel dolgozik, hiszen a próbák alatt sem szűnők meg az édesapjuk lenni. Alig várom a januári hatodikai és februári előadásokat.