Bíró Eszter ma 45 éves. 17 esztendősen robbant be a magyar színházi köztudatba. Válogatáson kapta meg a Miss Saigon címszerepét. Ráadásul a jogtulajdonos kikötötte, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon tartott magyarországi ősbemutatón neki kell az első szereposztásban játszania, megelőzve a már befutottakat.
Akkoriban még nem volt divatban nálunk a casting, így nagyot nézett a szakma, hogy hát ez meg mi!? De Eszter állta a sarat, remek alakítást nyújtott a naiv, tiszta szívű, őszinte, egyenes gerincű vietnámi lányként, akit a háború elszakít az amerikai szerelmétől, gyermeke apjától, végül tragikus sorsra jut, önkezével vet véget az életének.
Belódult a harsogóan fiatalon elkezdett pálya. A Dorian Grayban a Rockszínház csapatával Londonban léphetett fel. Veszprémben ugyancsak szenvedélyesen volt szerelmes a West Side Storyban Maria-ként. A Madách Színházban olyan különleges, mélyre hatoló, sokak számára nehezen emészthető zenéjű musicalben játszhatott, mint a Sondheim által írt gyönyörűséges Egy nyári éj mosolya. Úgy tűnt sínen van a pályája. Nagyon is megy neki a szekér. Többen nem tartották jó ötletnek, hogy felvételizik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, hiszen ez azzal járt, hogy legalább két évig nem játszhat, le kell adni a szerepeit, új bemutatója sem lehet. De ő tanulni akart, úgy érezte, van mit pallérozni a színészetén. Csalódott a főiskolában, egy év után faképnél hagyta, elment Amerikába szerencsét próbálni. Mindig is vágyott a musical őshazájába. Ott is beiratkozott színiiskolába. Válogatásról válogatásra járt, ilyen alkalmakkor gyakran csak villanásnyi ideje volt, hogy megmutassa magát. Prózát is játszott New Yorkban, a Máltai zsidóban. Majd bekerült egy utazó társulatba, A Jézus Krisztus szupersztár második szereposztásában ő volt Mária Magdolna. Az első szereposztásban a karban kellett helytállnia. Heti nyolcszor ment a darab. Nehezen bírta elviselni, ahogy több magyar színész, aki nálunk repertoárrendszerhez szokott, de külföldön folyamatosan kellett játszania ugyanazt, hogy nap mint nap a Jézus Krisztus szupersztár van műsoron. Nem sikerült az amerikai karrier.
Hazajött, és azt hitte tárt karokkal várják. Nem így történt. Válogatásról válogatásra járt, úgy érezte, előre le van vajazva kik kapják meg a szerepeket. Végül Verebes István nyújtott segédkezet, casting nélkül felajánlotta az általa írt, rendezett Lucifer show Éva szerepét a Szolnoki Szigligeti Színházban. Tényleg show volt ez, könnyed esztrád, de azért áthallásokkal. Ebben énekelhetett, táncolhatott, csillogtathatta a képességeit. Jávori Ferenc is hívta a Budapest Klezmer Band énekesnőjének. Ezzel még inkább kinyílt számára ez a világ, hiszen a zsidó zene amúgy is közel állt hozzá. Bensőségesen, igen mélyről fakadóan, fájdalmasan képes énekelni. Olykor humor is kerül hozzá. Megint bedöccent a szekér. Ennek betetőzése lett, hogy a Madách Színházban megkapta Az operaház fantomjában a női főszerepet, Christine-t. Ez már-már operai hangot igényel. És olyan tehetséget, tisztaságot, sallangmentes őszinteséget, amibe beleszeret a fantom. Közben a Budapesti Operettszínházban a Mozartban Nanneri-t is adta. Még a Csoda Krakkóban című lírain szép film főszerepe is megadatott neki. A forgatás alatt valósággal ingázott Krakkó és a Madách Színház között.
Tán túlzott volt a megterhelés. Baj lett a hangjával, és ez pokolian megviselte. Ismét egészen Amerikáig futott, hogy kezeltesse azt a kincset, ami a torkában van, és a lelkét. Vagy egy évig kint volt. Megint kiszállt a szakmából, ami mindig jelentős kockázatokkal jár. Két gyereket is vállalt a muzsikus, zeneszerző Födő Sándortól, élete párjától. Ennyi kihagyás után már nem igazán sikerült visszakapaszkodni a színházi szakmába. Az Elfújta a szél sok tekintetben bombasztikus, hangos előadásában, az Operettszínházban, Melanie Hamiltonként próbál finom és halk lenni, de elhalványul. Kikerül a produkcióból. Elkeseredik, de mindinkább felerősödik, fő tevékenységévé válik az egyszemélyes, gyerekeknek szóló színháza. Ami nem egészen egyszemélyes, hiszen ott van mögötte a zenekara. Tanácsot kér a műfaj nagyjától, Halász Judittól is, aki szeretettel biztatja. Némiképp a nyomdokaiba lép, immár a saját vállalkozásában. Hódít az Állati zenés ABC előadás, nagylemez, könyv formájában is. És már Időmanó is színre lépett Eszter képében. Nem akar azért elszakadni a felnőtt közönségtől sem. Födő Sándor zenéjével ősszel, a Dohány utcai Zsinagógában mutatták be a Kaddist, ami ezt az ősi zsidó imát használja fel arra, hogy megemlékezzen az 1944 végi, 1945 eleji Városmajori barbár vérengzésről, aminek során két kórház és egy szeretetotthon ápoltjait, dolgozóit mészárolták le, brutális kegyetlenséggel. Ezt a produkciót, amit a minap stílszerűen, a Városmajori Szabadtéri Színpadon is előadtak, Eszter empatikusan, lúdbőröztető gyásszal énekli végig.
Bár azt szokta mondani, hogy ő megállt harmincnál, de azért ma mégiscsak negyvenöt éves. Alkotóereje teljében van. Jó lenne még látni nagyszínpadi produkciókban is.
Írta: Bóta Gábor
Fotók: Schmidt Alfréd
