Július elsejétől irányítja a Győri Nemzeti Színházat Bakos-Kiss Gábor. Nagy tervekkel vág bele az igazgatói feladatok ellátásába, amit szolgálatként fog fel. Klasszikus, zenés népszínházában minden műfajon keresztül minőségi szinten szeretne szórakoztatni, illetve közös gondolkodásra hívni a nézőket, akiknek ősztől nagyon izgalmas évadot kínál.
– Dédelgetett álma volt, hogy egyszer színházigazgató legyen, vagy spontán ötlet alapján adta be a pályázatát?
– Messziről kell kezdenem. A Színművészeti Egyetemen Kerényi Imre volt az egyik osztályfőnököm. A vizsgaelőadásunk olvasópróbája után félrehívott. „Doktor úr, arra kérem, tervezze meg a rendezésemhez Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című darabjának a díszletét!” Megdöbbentem, de mielőtt szabadkozni kezdhettem volna, folytatta: „Kérem, fogadja el, hogy ön előbb-utóbb nemcsak rendezni fog, hanem színházat is fog igazgatni. A díszlettervezés már majdnem rendezés, én pedig örülnék annak, ha maga ilyen értelemben is el kezdene gondolkodni.” Akkor én ezzel, hogy színigazgató is lehetnék egy napon, nem foglalkoztam többet. Kerényi elsőként látta meg bennem, hogy van affinitásom a rendezéshez, kívülről szemlélni a dolgokat. Az egyetem után Debrecenbe kerültem, a Csokonai Színházhoz, majd Budapestre, a Nemzeti Színházba. Az elmúlt pár évben pedig a színészet mellett felkértek művészeti vezetőnek a Váci Dunakanyar Színházban, utána a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, legutóbb pedig a fővárosi Karinthy Színházban, amelynek élén egészen mostanáig dolgoztam.
– Hogyan került a legendás magánszínház irányítói posztjára?
– Ez olyan történet, amely önmagában is megérne egy interjút. Karinthy Márton halála után az ügyvezetésbeli dolgok egy darabig még működtek, aztán a megszűnés közelébe került a színház. Ekkor, 2020 májusában kerültem a képbe. Szerencsére a Karinthy Színház azóta talpra állt, átvészelte ezt a kurta-furcsa évadot, amelyet a világjárvány félbeszakított, és nemcsak létre tudtunk hozni egy új bemutatót, hanem leforgattunk egy tévéfilmet Frici és Aranka címmel Karinthy Frigyesről és Böhm Arankáról. Születőben van a Marciról szóló dokumentumfilm is, és azt a két darabot, amelyeknek a próbái félbeszakadtak, ősszel végre be tudja mutatni a színház. Hivatalosan idén január 15-én lettem a Karinthy Színház ügyvezető igazgatója, és szinte ezzel párhuzamosan indult a győri színház pályázata. Meg kell említenem, nagyon inspiráló volt, hogy rengetegen biztattak mind Győrből, mind a Győri Nemzeti Színházból, hogy pályázzak. Arra gondoltam, ez a Jóisten műve, hiszen arról a városról van szó, ahová nősültem, ahová a feleségem révén újdonsült rokonságom köt, ahol megkeresztelték a kislányainkat, ahol a családommal tavaly három hónapot töltöttünk az anyósomnál, menedéket találva a járvány elől. Az igazgatói pályázatot decemberben írták ki, február 4-e volt a leadási határideje, és egy hónappal később született meg a szakmai bizottsági döntés.
A cikk folytatását a Pepita magazin júliusi számában olvashatják.
