Fedák Sárit, az ünnepelt színésznőt totálisan ellehetetlenítették. Kubik Anna eljátssza a nagyságát. Megmutatja, hogy semmilyen körülmények között nem roppan a gerince. Megőrzi szarkasztikus humorát.
Kubik Fedákként ül az ellene folytatott koncepciós peren. Megfeszülnek az idegei, annyira koncentrál. Közbe-közbe szúr pár eszesen találó, pikírt megjegyzést, bár a bíró, az ügyész többször rárivall, hogy ne tegye. De nem bír csöndben maradni. Újra és újra „odabök” valamit. Az igazak méltósága tükröződik rajta. Tiszta a tekintete. Őszinte a nézése. Ha csak némán ül, Kubik akkor is képes eljátszani, hogy nem akárkit vádolnak. Súlya van a személyiségének. Egy nem akármilyen tehetséget fogtak perbe. Senkik szapulnak valakit. Nekem már túlzás is, hogy milyen pojácának játssza Rancsó Dezső a bírót. Mitugrász, könnyen felpaprikázható fickónak, aki a tárgyalás előtt régen meghozta az ítéletet, és mindenáron ehhez keres bizonyítékokat. Az igazságot pedig ha törik, ha szakad, el akarja tussolni.
Némaságra kárhoztatják
Árulkodó, hogy Csankó Zoltán ügyésze nem tőle elkülönülten, hanem közvetlenül mellette ül. Ő egy fokkal visszafogottabb, ám ugyanolyan vonalas, rendszerhű, nem pedig az igazság iránt elkötelezett. Fillár István ügyvédje kezdetben megszeppenve, lényegében nem csinál semmit. Aztán csak próbálkozik. Már-már elfogja a hév. De ráripakodnak, majd hívják a teremőröket, és a vállát lenyomva, visszaültetik a székébe, némaságra kárhoztatva.
A Fedák Sári- ügy című, a Minden jegy elkelt alcímű produkciót, amire ott jártamkor, egy hétköznapi előadáson, tényleg minden jegy elkelt, mutatta be a Magyar Színház. Olt Tamás a darabját maga is rendezte. Képzeletbeli színészlegendáról, Báthory Öcsiről írt már darabot, Nagymester címmel, amit az általa vezetett Karinthy Színházban adnak, Bodrogi Gyula címszereplésével. Most valódi színészlegenda került a középpontba. Közönségkedvenc, agyonünnepelt primadonna, akit többen az első magyar celebnek tartanak. Azzal is feltűnést keltett, hogy fiatal nő létére, Kacsóh Pongrác daljátékában, a János vitézben, Kukorica Jancsit énekelte-játszotta. Rögvest bele is szeretett Molnár Ferenc, az azóta klasszikussá nemesedett, világszerte híressé lett drámaíró.
Vonzóan szeszélyes, áradóan talentumos
A fiatal Fedákot Kiss Anna Gizella adja. Énekel a daljátékból, mert, ha úgy adódik, időnként ez is zenés-táncos darab, a sztár szerepeit felelevenítve. Megmutatja a harsogó, önbizalommal teli fiatalságot, a kirobbanó tehetséget, az ezt tápláló fergeteges ünneplést, és a vonzó nőiességet. Molnárt Haumann Máté alakítja bevadult, a pohár fenekére néző, férfiassággal, kellően megszédítve. Veszélyes „nőstény” Fedák. Túl vonzóan szeszélyes, és áradóan talentumos.
A feljelentést ellene, hogy a háborúban német kollaboráns volt, rá féltékeny kolléganője, Kürthy Sári teszi, Vlahovics Edit megszemélyesítésében. Először látjuk ahogyan őt ünnepli a publikum. A tapsrendnél is hiú erőszakossággal háttérbe szorít mindenkit, míg végül már csak egyedül hajlong. A direktor szintén gazsulál neki, akit ugyancsak Fillár alakít, mint az ügyvédet. Ám kiderül, hogy az új darab főszerepét Fedáknak szánja. Na ebből aztán lesz patália! Kürthy ekkor határozza el, hogy bajba keveri, feljelenti a riválisát. És lesznek mellette hamis tanúzók, akik félelemből, érdekből tudják mit várnak tőlük. Megátalkodott eltökéltséggel fújják az előre bebiflázott hazugságaikat. Ám azért a szemük rebben. Árulkodóak a félrecsúszott, hamisan csengő hangsúlyaik, az idegesen kapkodó gesztusaik. Szerencsére vannak bátor egyenes gerincűek is. Kiállnak az igazság mellett, de beléjük fojtják a szót, eltávolítják őket a tárgyalóteremből.
Készül a nagy visszatérésre
Az előadás elején az öreg, kitelepített Fedákot látjuk, aki az elítélése után már nem léphetett fel, de most Csiky Gergely A nagymama című vígjátékára készül nagy visszatéréseként. Hűséges házvezetőnője, a mellette mindenben kitartó Kerék Margit segít neki a szövegtanulásban, meg a nehézzé vált létezésben. Soltész Bözse érzékelteti a szeretettel teli ragaszkodást, a feltétlen gondoskodást. Szép ahogy figyelnek a másik rezdüléséire, ahogy értik egymást.
Váratlanul bekopog hozzájuk egy fiatalember, aki nem tagadja, hogy a rettegett államvédelmi hatóságtól érkezett. Nem akarják beengedni. De amikor azt mondja, hogy magánemberként jött, meg szeretné nézni, hogy az anyukája kiért rajong ennyire, győz a színésznői hiúság, és kinyitják az ajtót. Fedák neki meséli el a történetét, és ez elevenedik meg az előadásban. Csikós Máté az ávós. Megnyerően behízelgő. Kíváncsian bizalomkeltő. Legvégül azonban lelepleződik, hogy mégiscsak jelenteni jött.
Nehéz idők. Senkiben sem lehet megbízni. Végül Fedák úgy halt meg, hogy soha többé nem léphetett színpadra. Olt Tamás darabja korkép és kórkép. Bele lehet látni sok mindent, és úgy tűnik, a közönség meg is teszi ezt. Lerí a színészekről, hogy szeretik ezt a történetet játszani. Az említetteken kívül Viczián Ottó, Varga Szilvia, Nagy Petra, Keresztény Tamás, Fellinger Domonkos, Z. Kovács Gábor és a színház táncosai vesznek részt a produkcióban odaadással. Vereckei Rita díszletei és jelmezei is segítenek megteremteni a fojtogató légkört. Gyenes Ildikó pattogó koreográfiája ellenpontozza ezt.
Az előadás végén egyenként előre lép valamennyi színész, és egy-két mondatban felelevenít valami tényt Fedák életéből. Több köztük hátborzongatóan, fájdalmasan felháborító. Néhány nézőnek könnyes lesz a szeme. A publikum hosszan ünnepli a produkciót.
