A Pepita Magazin Balásy Szabolcs zeneszerzővel és zenetanárral készített interjút. Megtudtuk tőle, hogy az abszolút hallás, hol áldás, hol átok, miért vannak előrébb keleten a zenetanulás részterületein, és hogy miért baj, ha az anyák nem énekelnek a gyerekeiknek.
– Hogyan került a zene az életedbe?
– Egy kis faluban nevelkedtem, egészen pici korom óta a zenével foglalkozom. Az első szolfézs- és zongoratanárom az édesanyám volt, később Pécsre, a Kodály Zoltán Gimnáziumba jártam, ahol Kertész Attila keze alatt tanultam, aztán pedig a Pécsi Tudományegyetem művészeti karán karvezetés szakon végeztem. Közben mindig azon ügyködtem, hogy valami saját dolgot hozzak létre, így például barátaimmal megalapítottam a most már közel 20 éves Vivat Bacchus együttest valamit a majdnem 10 éves VoiSingerst, ami hazánk egyik legfoglalkoztatottabb pop-kórusa. Úgy tudnám magamat a legjobban leírni, mint egy létrehozó munkát végző láthatatlan szervező- zeneszerző. Szerencsés vagyok, mert abból élhetek, ami a munkám és a szerelem is egyben; a zene.
Ákos és a VoiSingers
– Úgy tűnik, nem is nagyon volt más választásod, mint a zene, hiszen különleges készséggel születtél, ez pedig az abszolút hallás. Hogyan írnád le ezt az adottságot?
– Képzeld el azt, hogy megállsz egy piros lámpánál, melletted dolgozik egy aszfalt zúzó, ami éppen az utat töri. Ennek az úttörésnek van egy zakatoló, mindenki által hallható hangja, nálam azzal a különbséggel, hogy amikor én ezt hallom, az nekem olyan, mintha a zongora klaviatúráján konkrét hangként beazonosítva hallanám. Ezért pontosan tudom, hogy melyik hang ez, tudom, mi ez a hang hegedűn, tudom mi ez a hang trombitán. A dunaújvárosi benzinkúton például a kézszárító nekem egy konkrét hangon szól a fejemben, ez pedig a C hang. Közérthetően az abszolút hallás annyit jelent, mint egy bitangul erősen kialakult belső hallás, vagy azt mondanám „néma zeneszerzés”.
Az idén húsz éves, Pro Vino Hungarico díjas csapat az egyik legfoglalkoztatottabb hazai énekegyüttes, tradicionális és innovatív, mindig vidám hangulatú zenei stíluskavalkádban szórakoztat (VIVAT BACCHUS)
– Mi történik, ha az anyák nem énekelnek a kisgyereknek?
– Ha nem énekel, akkor annak a gyereknek az első egy-két hang, zörej, amire figyel, és amire elalszik, ami a szokásaihoz kapcsolható, azaz a mindennapi rutin része a csecsemőnél, az ki se fog alakulni. Innentől kezdve 3-tól 6 éves korig egészen más szinten alakul ki a zenei kötődés és befogadás vagy annak lehetősége. Például egy hangszer villanása feltűnik-e a gyereknek, egy játszótéren éneklő anya hangjára felfigyel-e, megáll-e a 7 éves gyerek, ha hegedűszó hallatszik a sétálóutcában? Ha ez nem történik meg, akkor borzasztóan le fog butulni és infantilizálódni fog az alapvető társadalmi, valódi zenei befogadó képességünk (ami amúgy is lent van átlagosan), ebből pedig az következik, hogy a kialakult személyiségű ember egyes igénye lejjebb fog csúszni.
– Tegyük fel, hogy a családban nem énekelnek, nincs meg az említett zenei nevelés, a gyerek viszont előbb-utóbb iskolás lesz, és elkezdi az iskolában a zenetanulást, legalábbis van ének-zene órája. Helytálló-e az az analógia, miszerint a szocializmus alatt senki sem tanult meg oroszul, – pedig kötelező volt – mert a rádióból a rock’n’roll angolul szólt, úgy mondjuk egy iskolás gyerek is hiába tanulja a Kodály-módszert vagy a népdalokat, ha a rádióból a sokszor más minőségű zene szól?
– Nagyon érdekes, hogy pont ezt mondod, mert az egyik együttesem, a VoiSingers készített egy átiratot David Guetta Titanium című számából, pontosan azért, hogy megmutassuk azt, hogy egy XXI. századi „tuctuc” zenéből is lehet többszólamú, értékes kórusdalt csinálni. Ebből a fiatal azt kellene látni, hogy milyen sokszínű a magyar zenekultúra eszköztára, hogy még egy David Guettából is tud minőségi átiratot csinálni. Szerző dolga a felismerésből megszült innovatív átirat elkészítése és népszerűsítése a megfelelő célközönség előtt, pedagógus és modern zenepedagógia dolga pedig az élmény tudatosítása, felvilágosult oktatással, alkalmazkodtatott tehetséggondozással való oktatási szintre helyezése. Ezzel például oda vezethetjük őket, hogy később képes lesz akár komolyabb, első halásra cizelláltabbnak ható zenei művek befogadására is. Akár kedvet kaphat az operához is, legalábbis könnyebben emészthetővé válik számára. A Kodály-módszerre kitérve, pedig kiemelném, hogy a távol-keleti kultúrák ma is nagyon jól alkalmazzák. Ők úgy tanulták el tőlünk, – egyfajta korral haladó szellemiséggel karöltve,- hogy elképesztő mozgásdinamikai kultúrát rendeltek hozzá, ehhez képest a mi kórusaink nagyon szépen, nagyon tisztán, ám sok esetben savanyú, élettelen arccal éneklő furcsa egy helyben álló tömegnek tűnnek. Képzeljük csak el, hogy a világ másik végén 6-10 éves korosztályból álló japán gyerekkar kis túlzással negyvenen egyszerre egy irányba cigánykereket hányva és énekelve ad elő egy darabot. Ezt látva nem csodáljuk, hogy igazi kedvük van kedvük a zenetanuláshoz.
– A Kinizsi Pál, a nép fia című darabnak írtad meg legutóbb a zenéjét, hogyan próbálsz ezzel a darabbal irányt mutatni, felkelteni a fiatalok lelkesedését a zene iránt? Mi a darab küldetéstudata?
– Ha megnézzük a Kinizsit, látunk benne szóló férfit, szóló nőt egyszóval példaképeket a fiatalok számára. Van benne népies dal, hip-hop dal,rockos, pop-rockos elemekkel hatni tudó dalok, melyek összességében vidám és nevetős hangulatban ringanak. Olyan típusú zeneműveket tartalmaz, amely után mindenki úgy megy majd haza, hogy derűs és megható pillanatokra fog emlékezni. Egy súlyos rejtett kérdést hordoz magában a darab; ha tényleg olyan jól sikerül, mint amilyennek szeretnénk, esetleg valóban egyedülállóan vidám hangulatúvá válik, akkor az idei nyár magyar színház- és zenekultúra szerteágazó és széles kínálatából is „élménykorona”-ként tűnhet majd ki. Azt hirdeti, (akár csak ismeretterjesztés szinten), hogy az személyiség sohasem konfrontációval érvényesíti igazán érdekeit, -mely érdekek lépéseit közösségben edzve, keresztény hitben mártott alapokon gyakorolja, – hanem egy emberibb, összetartóbb és elfogadóbb társadalom részeként válhat erős egyéniséggé, a jó erejét közösen összpontosítva, vállvetett küzdelemmel éri el közösségi céljait.
Kinizsi Pál, a nép fia koncert bemutató (2020 augusztus)