1981. Film készült egy Vészi Endre novellából, Kettévált mennyezet címmel, Gábor Pál rendezésében. Helyszín egy rózsadombi villa a Csalán utcában. Az akkor 25 éves, gyönyörű színésznő, Ábráhám Edit, Básti Juli és Jan Nowicki oldalán, a férfi lázadó lányát, Romana-t alakítja.
A 24 évvel ezelőtti Film Színház Muzsika februári címlapján, még barna göndör hajjal vagy látható.
Igen ez címlapfotó még a Kettévált mennyezet kapcsán készült. A filmet a Színház és Filmművészeti Főiskola utolsó évében forgattam. Emlékszem, nagyon szép őszi-téli felvételek voltak benne. Nyika volt az operatőr. Viszont életem egyik kedvenc jelenete ebben a filmben Básti Julival volt és ugyanebből az évből egy kosztümös drámában, a négyrészes, Appasionatában, volt egy szép szerelmi jelenetem Tóth Tamással. Sokan emlegetik ezt, én is úgy érzem, hogy nagyon szépre sikeredett. A Mihályfi Imre rendezte 1944-es történet Szilvási Lajos regényéből készült, melyben megkaptam az egyetlen női főszerepet. Rajtam kívül csak fiúk szerepelnek benne, katonák.
Számodra a film vagy a színház az önkifejezés színtere?
Ahogy végignézzük a munkásságomat, a filmezésben inkább otthon vagyok. Viszont most kaptam egy szerepet egy francia vígjátékban, Férjek a slamasztikában, avagy ártatlanok…? Egy magánszínházi produkcióban, több „barátokköztös” kollegával játszom benne, Szőke Zoltánnal, Várkonyi Andrással, Borbáth Ottíliával. Utazni fogunk vele szerte az országban, de most, január legvégén mutatjuk be a RaM-ArT Színházban. Ha valaki arra vágyik, hogy két órán keresztül a hasát fogja a nevetéstől, annak nagyon ajánlom, hisz egy igényes, színvonalas produkcióról van szó.
Magyarország legnépszerűbb sorozata, a Barátok közt meghatározta az életedet, de a miénket is persze. 23 éven keresztül ott voltatok a képernyőn. Amikor benne voltál, akkor mit jelentett neked, illetve most visszatekintve változott-e erről a véleményed?
Egy ilyen sorozat szerep áldás és átok egyszerre. Hihetetlen népszerűségre tettünk szert, ami még a mai napig tart és egyfajta anyagi biztonságot is jelentett. Szinte nem tudok itthon elmenni olyan helyre, ahol nem ismernek meg. Viszont ez az ismertség a szakmában behatárol. Ez a karakter örökre rám nyomta a bélyegét. Emiatt örökre Claudia maradok. Ez persze nem baj, hisz elfogadtam. Annyi idős vagyok, hogy nagy változást már nem várok szakmai téren az életemben.
El sem vállalnád újból? Esetleg egy folytatást?
De elvállalnám, hisz ez nem csak egy kis szerep, hanem egy színészi alakítás volt. A gonoszt mindig nagy kihívás játszani. A nézők sokáig nem szerettek, aztán szép lassan kedvelte meg az ország Claudiát. Olyan szempontból is nagy kihívást jelentett, hisz egyáltalán nem olyan vagyok, mint Claudia.
Nemcsak alapszereplője, hanem az egyik legnépszerűbb, legfontosabb karaktere voltál a sorozatnak. Összesen 19 évet töltöttél a Mátyás király téren. Tovább tudtad volna írni a történetet?
Minden fantázia kérdése. A sorozat elején olyan neves írók voltak, mint Divinyi Réka, aki ma már Balázs Béla -díjas forgatókönyvíró, és a magyar filmszakma egyik fontos alakja. A sorozat most is megy, igen nagy a nézettsége még mindig, ez hihetetlen. Annak idején 2 millióan nézték egy nap. Ma ez teljesen elképzelhetetlen. Akkor nem is tudtuk, hogy milyen jó az, amit csinálunk. Ez a sorozat a barátságról, a szeretetről szólt, nem dohányoztak benne, és kiállt a drog ellen. A továbbtanulásra ösztönöztük a gyerekeket és a képernyő elé ültette a családokat. Senki nem káromkodott benne, és a karakterek a teljes elfogadás felé segítették a nézőket. Ma is bele szoktam nézni, nosztalgiázom egy kicsit, és minden alkalommal megállapítom, hogy vállalom!
És egy csodaszép területen is megmutattad magad. Sokan nem gondolták, hogy táncolni is tudsz!
A Szombat esti láz első évadában, 2006 tavaszán, táncolhattam Angyal Andrással, ahol egy csodaszép negyedik helyet szereztünk. Ezzel kapcsolatban volt egy aranyos sztori. Vágó Istvánnak volt egy műsora, amelyben az volt az egyik kérdés, hogy ki nyerte meg a Szombat esti láz első szériáját, és azt válaszolta a játékos, hogy nem tudja, mert miután kiesett az Ábrahám Edit, utána már nem nézte.
Rengeteg film és sorozat árad felénk. Láttál olyat, amiben szívesen játszottál volna?
Hogyne. A kosztümös filmvilág, mindig is nagy vágyam volt. Most sorban forgatták a nagy magyar sorozatokat. Úgy szerettem volna szerepelni bennük. Tündérkert, a Hunyadi. Csodálatos filmek, szép világokat teremtettek, és gyönyörűen mesélnek. Biztos azért nem gondolnak rám, mert egyrészt rajtam van a megasorozatok billogja, másrészt a csatornák közötti bélyeg is meghatározó. Egyik esetben jó, ha tartozol valamelyik csatornához, más esetben nem jó.
A mostani tudásoddal tapasztalatoddal mit üzennél a 18 éves lánynak, – önmagadnak – aki jelentkezett a színműre?
Elküldeném asztrológushoz, hogy kérdezze meg, való-e neki ez a pálya, illetve van-e ehhez elég tehetsége? Ha szabad utat kap, akkor viszont álljon meg egy kicsit gondolkodni.
Min?
Mivel rólam van szó, őszinte leszek. Nem estem volna kétségbe, ha nem erre a pályára sodor az élet. Szerintem, ha nem lettem volna színész, akkor tanítanék. Egy tanár segítő is, szerepel is, átad és a visszajelzés is megvan azonnal. De nem véletlenül alakultak így a dolgok az életemben az akkori döntéseim által. Nincs ismétlés az életben, de nem változtatnék. De mégis… egyvalamin változtatnék. A fiamnak lenne egy testvére.
