Murainé Szakáts Ildikó 23 évig vezette a Baross Imre Artistaképző Intézetet. Sokan az egykori Ki mit tud? zsűrijéből emlékezhetnek rá.
Gyakran az artistacsaládok kiképzik a saját utódaikat, és hamar kiveszik őket az iskolából, másrészt már főiskolai rangú lett az artistaképzés.
Az artistacsaládok alapvetően még midig maguk szeretik képezni a gyerekeiket. De azt tapasztaljuk, hogy az artistaképző gimnáziumában könnyebben el tudják végezni az iskolát, mint másutt, és ezzel párhuzamosan meg tudják kapni az artista diplomát is. Beíratják az artistaképzőbe, de azért ők utaznak, dolgoznak, de magántanulóként, amit most egyéni tanrendesnek hívnak, leérettségizhetnek. Amikor itthon vannak, bejárnak akár gyakorlati képzésre is, ha külföldön dolgoznak akkor pedig viszik a szülők őket. És vannak a klasszikus artistaképzősök, akik nem artistacsaládba születtek.
Ők hány éves kortól járnak?
Ötödikes kortól kezdhetik el. De azoknak, akik valamilyen sportelőképzettséggel rendelkeznek, lehetőségük van későbbi évfolyamokra is becsatlakozniuk. Közben nagyon sok magániskola létesült, elsősorban a légtornára építve, ami roppant népszerű sport lett. Ezekben az általános iskolás előképzettség ki tud termelődni, a középiskolás képzés folytatódhat az artistaképzőben.
Neked is van egy Kabolo Mozgásművészeti Műhely nevű magáncéged, amiben már óvodásoknak szóló képzést is kínáltok. Bizonyos területeken nem kellene már olyan korán kezdeni a képzést, mint a zenében, a balettben? Hiszen az artistacsaládokban, ha például zsonglőrök a szülők, a gyerekük akár már 3 évesen próbálgatja a zsonglőrködést.
Így van. A mozgást minél hamarabb kezdik a gyerekek, annál hatékonyabb. Az artistaképzőben is van már alapfokú művészetoktatás. Első osztályos koruktól ebben részt vehetnek a gyerekek. A Kabolo Mozgásművészeti Műhelybe be szoktuk hívni az 5-6 éveseket egy felmérésre, és akiknél úgy látjuk, hogy még nem tartanak ott a fejlődésben, hogy légtornára, akrobatikára be lehet őket sorolni, azoknak szoktuk javasolni az ovis tornát. Ez tulajdonképpen mozgásalapozás. Ebben sok talajközeli gyakorlat van, de vannak csimpaszkodós eszközök is, készségfejlesztések. És amikor már látjuk, hogy kicsit ügyesedik a gyerek, javasoljuk, hogy egyik vagy másik területre szakosodjon.
Te hogyan kerültél az artistaképzőbe?
Nyolc-kilenc éves lehettem amikor a Városligetben lebontották a régi cirkuszt, az újat pedig még építették, és egy sátorcirkuszban mentek a műsorok. A nagyapám vitt el egy műsorra, és a sátor külső csillogása, a sok lampion ragadott meg. A műsorra nem emlékszem, de erre nagyon. A tévében pedig futott egy amerikai cirkuszról szóló sorozat, ami igencsak tetszett. Odaálltam az édesapám elé, és mondtam, hogy én artista szeretnék lenni. Akkor már tornáztam egy ideje. Erre apu azt válaszolta, hogy akkor szóljak a nagyapámnak, mert ő az artistaképzőben igazgató helyettes, amit nem tudtam addig. Szóltunk a nagyapámnak, aki felkészített a felvételire. Nem volt szabad elárulnunk, hogy mi rokonok vagyunk. De azért lebuktunk, mert a legvégén, amikor az akrobatika felvételire került a sor, és megcsináltam a magam kis elemeit, de a flikk-flakkot még nem tudtam egyedül, akkor odajött, hogy „na, ugorj egy flikk-flakkot!” Akrobata lettem. Aztán amikor szétment a csoport, görgő egyensúlyozással dolgoztam szólóban. És amikor jött a szerelem, a házasság, az első gyerek, a férjem pedig civil volt, mentem az artistaképzőbe tanítani. Nem sokáig léptem fel, 24 évesen már tanítottam. A tanárság lett a fő foglalkozásom. 1984-ben kezdtem tanítani, és aztán ’86-ban meghalt Baross Imre igazgató, akiről később az iskolát is elnevezték. Utána Aszalós Károly lett az utóda, és ment a hatalmi harc, hogy ki legyen a helyettese. Akkor már megvolt a testnevelőtanári végzettségem, amit levelező tagozaton szereztem, nagyapám egy orosz turnéról rángatott haza felvételizni, mert ő már akkor látta, hogy belőlem jó pedagógus lesz. Az artistaképzőben 80 százalékban artista végzettségű tanárok tanítottak. Hárman voltunk csak az iskolában, akiknek volt felsőfokú végzettségünk. A másik két kolléga nagyon keményen harcolt azért, hogy ők legyenek az igazgatóhelyettesek. Karcsi bácsi pedig olyan helyettest szeretett volna, akivel nem kell mindig csatároznia. Feltette a kérdést, hogy mit szólnék ahhoz, ha én lennék az igazgatóhelyettes? Huszonhat évesen néztem nagy hülyén, hogy két éve vagyok itt, a tojáshéj a popsimon, és én legyek a helyettese? De több kolléga meggyőzött, hogy ne izguljak, mindenben segíteni fognak. Aztán mondtam, hogy jó, legyen, kipróbálom. Sokat tanultam Aszalós Karcsi bácsitól az intézményvezetésről, hogy például hogyan kell egy tantárgyfelosztást, órarendet megcsinálni. Nagyon hasznos volt az a három év, amíg vele dolgoztam, de aztán ő igen hamar, ’89-ben meghalt. Megbízott igazgatóként akkor az én nyakamba szakadt az egész intézmény, 29 évesen. Majd 2 év múlva igazgató lettem egészen 2007-ig, amíg a minisztériumhoz tartozott az iskola. Amikor az üzemeltetése átkerült a Magyar Cirkusz és Varietéhez lemondtam, mert nem volt túl jó a viszony az akkori vezető és közöttem. Bele akartak abba szólni, hogy kit rúgjak ki, és kit vegyek föl tanárnak. Azt mondtam, hogy más mondja meg fölülről, ki alkalmas tanárnak, amikor már ennyi ideig vezettem az intézményt, azt nem tudom vállalni. Másik két iskolában alapítottam artistaképzést.
Korábbról a Ki mit tud? zsűrijéből emlékszem rád, te értékelted az úgynevezett egyéb kategória fellépőit, amiben az artisták, bűvészek, bábosok… léptek fel. Akkor megismert az ország. Tulajdonképpen a zsűrizés is pedagógiai munka, ha tényleg értékelés, ha nem olyan, mint a mostani tévé show-kban, amikben csilli-villi ruhákban húsz másodpercet beszélhetnek a zsűritagok, lehetőleg poénnal a végén.
Egyetértünk, hiszen zsűrizés közben tanácsokat adunk, hogyan lehet jobbá tenni a produkciót. Az akkori zsűrizés még erről szólt.
Hogyan kerültél vissza az artistaképző élére?
2015-ben Fekete Péter hívott vissza.
Előtted, meglepő módon, egy katonatiszt volt az igazgató.
Három év után már borult a bili, mert a cirkusz, ami arra épül, hogy bízunk egymásban, partneri a viszony, nem tűri a diktatórikus vezetést. Kriza Zsigmond helyére Fekete került a MACIVA élére, ami az iskolába is változást hozott. Így kerültem én vissza az igazgatói székbe még 5 évre.
Mi várható attól, hogy most már felsőfokú képzés is van három szakterületen?
Az, hogy a felsőoktatásba bekerült az artistaképzés, abszolút pozitív. Hogy pont így kellett elindítani, abban nem vagyok biztos. Most hároméves képzésük van olyanoknak, akik nem voltak artisták. Valamilyen sportképzettségük van. Hát nem tudom, biztos lesz majd aki foglalkoztatja a semmiből érkezett lovasakrobatákat. A bohócképzésnek megvan a maga útja, azt felnőttkorban is el lehet kezdeni. Lovasakrobatika van a legkevesebb a cirkuszban. Mindenféle más területen, például a zsonglőrök, a légtornászok nagyon sokan vannak. De, hogy nekik hol van az ilyen képzési lehetőségük, azt nem látom.
A következő évben esetleg indulhatnak ilyen szakok is.
Remélem. Bár ami ezekre a területekre kell, azt három év alatt nem lehet megtanítani, úgy, hogy felnőttként kezdi valaki. A logikus az lenne, mint a balett esetében, hogy pici koruktól kezdenek tanulni, a harmadik gimnázium pedig már az egyetem első évének számít, így 20-21 évesen már felsőfokú diplomával kerülnek a pályára. Ha valaki érettségi után kezdi ezt tanulni, soha nem lesz olyan szintű, mint aki kicsi korától ebben nőtt fel. Annak lett volna értelme, hogy az artistaképzősök plusz egy-két évvel megszerezhessék a főiskolai diplomát. De ebbe nekem nincs beleszólásom.
Írta: Bóta Gábor
