Komlós Juci rászolgált az utcanév táblára! A nemzet színésze, a nemzet nagymamája, sőt, aztán már a dédmamája is volt. A Szomszédok című sorozat Lenke nénijeként imádták az egész országban, azonosították a szerepével. Például recepteket kértek tőle, mert a képernyőn sokat látták a konyhában, de valójában alig-alig tudott főzni. Lefegyverzően kedves volt a mosolya. Szeretet, pozitív életszemlélet sugárzott belőle, és egészen idős korában is huncut játékosság.
A minap kis utcát neveztek el róla a II. kerületben. Édesapja, Komlós Vilmos színész, az eredeti Hacsek és Sajó kabarépáros Sajója. A mamája, Pintér Irma is színész, de ő egy idő után abbahagyja a pályát. Testvére, Komlós András, ugyancsak színész, főleg a Vidám Színpad művészeként lett ismert. Juci csaknem színházban születik. Az öltözőben pelenkázzák Szabadkán, ahol a szülők éppen állomásoznak. A nagymama súgó, a nagypapa ügyelő. Aki éppen tud, vigyáz a gyerekre. A papa esténként altató- és operettdalokat énekel. A kislány három évesen már fellép. Ekkor még csak keresztülmegy a színpadon. Hogy ez könnyebben menjen, az egyik oldalon az ügyelő a kezébe nyom egy fél tábla csokit, aminek másik felével, a szemben lévő kellékes várta. Öt évesen már kis szövege is van.
Serdülőként a Király Színházban kap szerepeket, nincs még 18 esztendős, amikor már a Moulin Rouge-ban is nagy elánnal és jókora tehetséggel táncol, énekel. Rózsahegyi Kálmán legendás színiiskolájába jár, de temérdek mindent a gyakorlatban sajátít el. Attól, hogy színházban nő fel, a zsigereibe ivódik a szükséges tudás. Vérévé válik a játékosság. Játszik például Szegeden, Miskolcon, az Operettszínházban. Az akkor éppen Magyar Néphadsereg Színházának átkeresztelt Vígben adja leghíresebb színházi szerepét, a Cyranóban Roxane-t. Nyilván elbűvölő volt, bájos, vonzóan nőies, és el tudom képzelni, hogy könnyedén, szellemesen mondta Rostand gyönyörűséges, csengő-bongó rímeit.
A magánéletében nem túl szerencsés. Bár többen is óvják a nagy szívtipró hírében álló Földessy Géza színésztől, rendezőtől, igazgatótól, a szerelemnek nem tud ellenállni, hozzámegy feleségül. A férfi azonban ott hagyja három éves kislányukkal, Margittal, és Nyugat-Németországba disszidál. 1956-ban szeretné, ha utána mennének, és Juci, bár még szereti, ekkor már képes nemet mondani, nem akar újra csalódni. A férfiak előtt hamar lehúzza a rolót. Rengeteget játszik viszont, a pályájába felejtkezik, kevés ideje marad a lányára, aki később ezt úgy fogalmazza, hogy nagy anyaváró volt, állandóan várta haza a mamát. Hamarosan a legjobb barátok lesznek. Imádják egymást.
Földessy Margit, aki szintén színésznő lesz, a haláláig vele lakik. Többször láthattam őket otthon, gyakran olyanok voltak, mint két rosszcsont kölyök, rendre megtréfálták a másikat, élvezettel borsot törtek az orra alá, csipkelődő megjegyzéseket tettek, valósággal összenőttek. És miközben persze felelősségteljes felnőttekké váltak, nem nőttek fel igazán. Sok fontosat megőriztek a gyerekkorból, ebből is táplálkozott nagyszerű színészetük.
Juci a József Attila Színházban, majd a Tháliában volt társulati tag jó ideig, de aztán úgy érezte, hogy nem kap méltó feladatokat, ezért faképnél hagyta a teátrumot, hiába tartóztatta fel a direktor, Kazimir Károly. Bár szerepelt tévéjátékokban, sokat rádiózott, de lényegében otthon ült tíz évig, kifogyhatatlan energiákkal unokázott, be akarta pótolni, amit a sok munka miatt a lányával kényszerűen elmulasztott. Kezdték kicsit elfelejteni. Majd egyszerre csak próbafelvételre hívták. Nem tudta mi a szappanopera, nem nagyon látott ilyesmit. De ment az első szóra, és a Szomszédok Lenke nénijeként újra belopta magát az ország szívébe.
Rendszeres vendég lett a képernyőn, és így a lakásokban is. Családtaggá vált. Kezdetben sokat zsörtölődött sorozatbeli, taxisofőr férjével, a Zenthe Ferenc által alakított Taki bácsival, de a nézők leveleket írtak, hogy miért bántja annyit azt a jó embert. A nézők óhaja sorozat esetében pedig parancs, így alig-alig maradt valami a házi purparlékból. Juci azt a mesebeli jóságot játszotta, mint amilyen az életben is volt. Megszólították az utcán, levelek garmadáját írták hozzá, aggódtak, ha kórházba került. Azonosították a szereppel. Az ország Lenke nénije többekben felidézte régi alakításait is. Például Nyilas Misit, Ophéliát, Iluskát, Pollyt, Ziliát. És bármennyire sablonos is egy szappanopera szerep, ezek a fiatalkori alakítások is beépültek Lenke néni figurájába. Beépült mindaz a színészi tapasztalat, amit megszerzett. Bemosolyogta a teljes képernyőt. Erőtartalékai nekünk is erőt adtak.
A lánya, aki tavaly volt 75 éves, a Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdió vezetőjeként, őrzi, viszi tovább a lángot. Sokan váltak színésszé azok, akik nála kezdték tanulni a mesterséget, és lettek humánus emberek, akik nála tanulták az emberséget. Komlós Juci nem csak az emlékeinkben, hanem benne is a szó szoros értelmében tovább él.
Írta: Bóta Gábor
