„Hamupipőke” ezúttal egy prostituált. Az érte jövő „királyfi” dúsgazdag üzletember. Megváltják egymást, lesz nagy nyakba borulás, boldogságos végkifejlet. Ami a valóságban nem, a Pretty Womanban és a Madách Színházban megtörténik.
Gubik Petra a címszerepben tényleg ellenállhatatlan. Bájosan műveletlen, szórakoztatóan felvágott nyelvű. Ami a szívén, az a száján. Illedelmességet nem nagyon ismer, azt teszi, ami éppen az ínyére van. Tenyeres-talpas. Fölöttébb természetes. Ráadásul igencsak mutatós, energiával telten temperamentumos. Jó megérzései vannak. Mulattatóan hebehurgya. Evidensen szexuális vágyakat kelt, jó az alakja és a csípőmozgása. Kedvelhetően harsány. Szeretetéhesen szeretethiányos. Egy szó mint száz, Gubik abszolút eljátssza Viviant. Lehet persze összehasonlítgatni Julia Roberts filmbeli alakításával, nyilván sokan meg is teszik majd. Nincs azonban különösebb értelme, mert ez az ő, meglehetősen kiváló verziója, ami remekül megfelel a szerep támasztotta követelményeknek. Ráadásul még jól táncol és énekel is, teljes joggal várja az igencsak pénzes pasit, a fehér herceget. Amúgy mint a fizetett kéj napszámosa, ő a tiszta lelkű, a becsületes, a szavahihető. Luca, a barátnője, ugyanúgy az ősi mesterség művelője, dettó. Kapásból azt is mondhatnánk, hogy éppen ilyen klassz emberekre van szüksége a társadalomnak, nem is igen érthető, hogy miért nincsenek kibékülve a munkájukkal. Azt persze ne várjuk egy tündérmesét imitáló musicaltől, hogy megmutatja a valódi mocskot, az elviselhetetlen kiszolgáltatottságot, a nyomorgó szegénységet. Ezt inkább utalás szerűen csak jelzi, hogy aztán annál inkább kidomborodhasson, hogy végül minden fenékig tejfel, lehet fülig érő szájjal távozni a színházból.
Solti Ádám Edward, az üzletember, akit csak a munkája és a pénz érdekel. Nem izgatja, ha emberek vesztik el az állásukat miatta, konokul megy előre, és csinálja amit logikus, de hideg fejjel eltervezett. Sok tekintetben csőlátású. Dúsgazdagságát nem is nagyon képes élvezni. Más sikert nem különösebben ismer, mint az üzletit. Jóképű pedig. Tapadnának rá a nők. Solti hitelesebb amikor meglágyul, és olvad a jég, amikor lassacskán levetkőzi az empátiahiányát, ez valószínűleg közelebb áll a személyiségéhez. Edwardnak Vivian a megváltás, bármennyire is a társadalmi ranglétrán ő van meglehetősen alul, és műveltségben hátul, az érzelmi intelligenciája sokkal fejlettebb mint a férfié. Tudják a másikat fölfelé húzni, miközben persze sok komikus helyzet adódik a különbözőségükből. Gyakran eldumálnak egymás mellett, vagy nem is értik mit akar a másik. Ám mégis vonzódnak egymáshoz, mint a mágnes. Kiegészítik a másikat.
Gonoszkodva mondhatnám, hogy a lélek találkozik a pénzzel. De aztán ugye attól happy and a happy and, hogy a pénztelen is dúsgazdag lesz, a lelketlen pedig akkora lélekre tesz szert, hogy az már az üzletei kárára mehet. Mese, mese, meskete. Naná, hogy ilyen az életben nincs, vagy legalábbis a nullához közelít a valószínűsége, ezért is szeretünk időnként belefelejtkezni abba, hogy színházban, filmen mégiscsak van. Átcsúszhat ez nyálas sziruposságba, de szerencsére a Madách-ban, Szirtes Tamás profi rendezésében, enyhe iróniával adják. Csupán annyival, hogy azért ne zavarják az elandalodni vágyókat, de ne is csapjon át a történet Barbie rózsaszínbe.
Ebben sokat segít Borbély Richárd, aki áradó humorral, több szerepet alakít, például mindent pontosan látó, szükség esetén a száját tartó, de akár a cselekményt is bonyolító, szálloda menedzser. Ha pedig úgy adódik, amikor a hőseink éppen az Operába mennek a Traviatát megnézni, hatalmas parókával a fején, nagy élvezettel kitúrja az előadás karmesterét, Köteles Gézát, és eltúlzott, hatalmas karmozdulatokkal vezénylést imitál. Köteles pergő ritmusban, olykor akár vérpezsdítően vezényli a zenekart. Bryan Adams, illetve Jim Vallance zenéje és dalszövegei lehetőséget adnak a színészeknek, hogy kellően kiereszthessék a hangjukat a szerepük szerinti érzelmi felindultságukban. Garry Marshall és J. F. Lawton szövegkönyve ügyesen bonyolítja a félreértős bohózati helyzeteket, és túlfűtött érzelmeket, vagy éppen az ármányt, mikor mire van szükség. Edward ügyvédbarátja, Posta Viktor megszemélyesítésében, amikor megtudja, hogy Vivian utcanő, meg akarja kaparintani, durván leteperi, aztán ármánykodik, ahogy belefér, ő a fő-gonosz. Molnár Gyöngyi igencsak erőteljesen énekel Vivian prostituált barátnőjeként. Kapi Zsuzsanna, Batka Dániel András az operai jelenetben operaénekesekként eresztik ki a hangjukat. Tihanyi Ákos koreográfiája szerint a tánckar belevalóan ropja, Vízvárdi András jól mozgatható díszletei olykor szinte velük táncolnak. Rományi Nóra prostituált jelmeze egyértelművé teszi Vivian foglalkozását, ennek alapján nézik ki a luxus ruhaboltból, de aztán királynői, gyönyörűséges ruhával is szolgál.
A filmben a révbeéréskor fehér limuzinnal érkezik szerelméért Edward, a színházban viszont vicces slusszpoénként, jókora fehér ló báb hátán jön érte, hogy azért inkább nevessünk, mint könnyeinket hullassuk a meghatottságtól.
A Pretty Woman nyilvánvalóan hosszú ideig hódítani fog a Madách színpadán.
Írta: Bóta Gábor
Fotó: Jardek Szabina/Madách Színház
