Fából vaskarika a címszerep a Sweet Charity című musicalben. A végletek végletét is el kellene játszani benne. Tulajdonképpen a szűzk@rvát. A totális tisztaságot, naiv ártatlanságot és a férfiaknak magát áruló, izgalmas, kiszolgáltatott romlottságot.
Charity Masina Valentine lokáltáncos és konzumnő szerepében Bíró Panna Dominika felvágott nyelvű, harsány naivaként a nézőtér felől robban be a RAM-ArT Színház nézőterére, ahol a szolnoki Szigligeti Színház sikeres vendégjátékát tartotta. Alaposan körbenéz, tág, kíváncsi szemekkel, a zenekari árokba is lebámul, és megkérdezi, hogy mi lesz itt, koncert? A közönség tagjai közül is többeket behatóan szemügyre vesz, megszólít, felvágott nyelvvel szájal. Majd amikor felmegy a színpadra, leveszi a melltartóját, és vagányul oda dobja az egyik férfi nézőnek. Ráadásul a bugyijából is kibújik, kajánul pajzán megjegyzések közepette, és ezzel is „megkínálja” a publikum egy férfi tagját, akinek a kezében is hagyja. Közben élvezettel szövegel, szenvtelenül pimaszkodik. Merész kezdet. Remek magánszám. A szerep sűrítményét adja. Egy kedves, be nem álló szájú, kéjnőként is „használatos” bártáncosnő, aki bájosan, nevettetően kokettál a vendégekkel, munkaköri kötelességként illegeti-billegeti, kelleti magát, jó kapcsolatteremtő képességgel.
Felemelkedés történet
Fellini híres Cabiria éjszakái című filmje alapján készült a musical. Abban azért igazán megviselt arcú, végletekig kiszolgáltatott, akár lepusztult „lokál rabszolgákat” láthattunk, a vágykeltés iparosait. Neil Simon, a vérprofi bulvárdarab író, felhasználva az alaptörténetet, könnyített Fellini fajsúlyosságán. Cy. Coleman a romantika és a karcosság határán lavírozó zenét írt hozzá. Van benne némi sziruposság is, ahogy az egész történetben van. Fura, ironikus, közel sem szokványos boldog végkifejlettel befejeződő, csaknem Hamupipőke história. De mindenképpen felemelkedés történet. A szegény kis csóró táncos-prostituáltért eljön a fehér „herceg”, először híres filmsztár képében, egy röpke éjszakára, majd hosszabb időre egy tisztességes foglalkozást űző, bár kissé túl hétköznapi férfi személyében.
Közben Charity megtanul a saját lábára állni, és rájön, hogy nem csodaként, nem csak mástól kell várnia a boldogságot. A musical és az előadás is lázas boldogságkeresés. Béres Attila, a zenés darabok jeles szakértője, aki Szombathelyen már színre vitte, rendezte. Plusz tartalmakat képes könnyedségekbe is beleplántálni. Mélységeket, ütős társadalmi problémákat is tud beléjük pumpálni, mint tette a Producerek esetében. Fiatalkorában a Valahol Európában egri előadásával megríkatott. A Hegedűs a háztetőn-t a szokásosnál is megrendítőbbé tette Miskolcon. Most a vagány kezdet után inkább csak elszórakoztat, bár azért nem tartalmatlanul.
Bájaikat mutogató havernők
A lokálban a lányok, Molnár Nikolett, Kertész Marcella, Cseke Lilla Csenge, Pertics Villő megszemélyesítésében, inkább kedvesen csipkelődő, bájaikat szívesen mutogató havernők, akik némiképp már unják a banánt, mint bevaduló, veszedelmes nőstények. Nincs bennük semmi taszító. Horváth Illés néhány évvel ezelőtti nyíregyházi rendezésében lepukkantabbak, lázadóbbak, felháborítóbbak voltak. Olykor már-már forradalmi hevületűek. Most szelídebbek, de azért energikusak. Nagy intenzitással rázzák a csípőjüket, ropják a Szűts Rita által koreografált temperamentumos táncokat. A nyíregyházi produkcióban a lokál díszlet tetején tanyázott az erőteljesen dzsesszesre hangszerelt, mind tébolyultabbá váló zenekar, melynek tagjai lényegében szereplőkké váltak.
Most a Rimóczi Mónika által jó ritmusban vezényelt, vérbően játszó Szolnoki Szimfonikus Zenekar tagjai teljesen eltűnnek az árokban, pedig szívesen látnám őket. Annak idején Alföldi Róbert rendezésében, a Budapesti Operettszínház Raktárszínházában, mindössze háromtagú volt a zenekar, ami persze ugyancsak látszott, és a nagyszerű muzsikus, Silló István irányításával tökéletesen érzékeltette egy kis bár atmoszféráját. Érdekesség, hogy a szolnokiak előadásán, a nézőtéren az előttem lévő sorban, ott ült Szabó P. Szilveszter, aki az operettszínházi produkcióban, Siménfalvy Ágota kiváló címszereplése mellett, a filmsztárt adta. Annyira erős lehetett ez az emlék, hogy most több dal esetében is együtt járt a szereplőkkel szája, leheletnyien suttogva énekelt. Ezek amúgy elég nehéz énekesi feladatok, bárki által nem könnyedén dudorászhatók az utcán.
Tova röppen a boldogság kék madara
A filmsztár, aki egy éjszakára összeveszik a Sárvári Diána által adott luxusnőjével, és ekkor sebtében truccolva, vigasztalódásul felszedi Charityt, Barabás Botond. Erős Hanna díszlet- és jelmeztervező tiszta fehérbe öltözteti, ha már nincs a mesebeli herceg alatt hófehér ló, legalább ő legyen makulátlanul fehér, ami akár a gazdag élet szimbóluma is lehet ennyire jól vasaltan, lenyalt hajjal. A két színész eljátssza, hogy megperzselődnek egymástól. Ha nem lennének a fránya társadalmi konvenciók, akár egymásba is szerethetnének. Összeakad a szemük. Szordínósan, de azért felforr a vérük. Charity számára a férfi olyan, mint a boldogság kék madara, de az gyakran, ahogyan ő is, hamar tovaillan. Dósa Mátyás megszemélyesítésében Oscar, a hétköznapok robotosaként güriző, kissé szürke, de szeretni képes férfi a hosszabb ideig időző „kék madár”, az igen nagy reménység. Ám végül ő is „tovaröppen”.
Bekukkantanak egy szekta gyűlésére, de az ott hirdetett tanok sem jelentenek megoldást számukra. Zelei Gábor rikító sárga öltönyös, önimádó hittérítőként a hazug, népámító szónokok vaskos karikatúráját „nyomatja”. Ónodi Gábor a Kánaán lokált rideg, üzleti alapon működtető tulajdonosa, akiről azért csak kiderül, hogy azért van szíve, ha nem is túl nagy. Mészáros István a neki hajbókoló főpincér. Zelei Gábor, Lugosi Claudia, Kinczel József és a vendégeket, városlakókat, táncosokat alakító szereplők is teljes energiával vannak jelen. Vörös Róbert fordítása, Varró Dániel dalszövegei abszolút megállják a helyüket. Ahogy az egész előadás is megérdemelt sikert arat.
