Ma lenne 85 éves Pécsi Ildikó. Fiatalkorában szexszimbólum volt, férfiak álma, aki érett művésszé válva eljátszotta a nőiség számtalan árnyalatát. Akár plusz kilókkal is tudott fölöttébb vonzó lenni. Mosolyból betegen is volt tartaléka.
Szűziesen tiszta, kis dunai szigeten lakó nőt, Noémit alakította 22 évesen, Az aranyember című filmben, amivel kapásból országosan ismert lett. Gertler Viktor rendezésében, ami Jókai közismert regényéből készült, roppant természetesnek mutatkozott. Olyan, mint egy üde, mezei virágszál. Hamvas arc, tágra nyílt, kíváncsiságot tükröző szemek, magától értetődő kedvesség, dolgosság, közvetlenség. Ösztönös megérzése annak, ha jó szándékkal közelítenek hozzá, és annak is, ha rosszal. Azért van már kis női rafinéria is. Ügyesen lecsúszik ruhája egyik pántja, ha így tartja célravezetőnek, és kitetszik gömbölydeden hívogató válla, hogy megcsodálhassa a szerelme. Roppant kívánósan tud nézni. A hangja is huncutul csábító. Rózsaszirom halom között úgy képes elnyúlni, hogy annak nehéz ellenállni. Naiv, tökéletes boldogságra vágyik, de azért van benne csipetnyi számítás is.
Lányból nővé való átmenet
Attól izgalmas az alakítása, hogy nem csupán sematikus naivát játszik, mint oly sokan ebben a korban. Megmutatja a lányból az olyan nővé való átmenetet, aki megtanul megállni a lábán. Amihez azért igencsak kell neki egy férfi. Az már ekkor egyértelműen kiderül, hogy Pécsit „szereti” a kamera. Fotogén. Nincs benne semmi megjátszottság, él az objektív előtt. Megtanulta használni a testét. Sok gátlását leküzdötte. Több interjúban is beszélt arról, hogy szégyellte a fenekét. Nagynak találta. Rükvercben ment fel a pódiumra a főiskolán, hogy akik lentről nézik, ne vegyék észre. A beszédtanár, amikor rájött, hogy takargatni valónak tartja a fenekét, a negyedik emeletről leküldte egészen a Rákóczi útra, hogy onnan gyalog szaladjon fel négy emeletnyit, és úgy kezdjen a versbe, amit el akar mondani. Jó néhányszor kellett le-föl nyargalásznia, mire már annyira kifáradt, hogy nem érdekelte hogyan megy föl a színpadra, nem érdekelte a hátsó fele sem, csak a világ legtermészetesebb módján kiállt a színpadra és belekezdett a versbe.
Tudott szexszimbólum és bájosan teltkarcsú lenni
Bagatellnek tűnik ez a történet, pedig abszolút fontos. Ilyen stádiumokon keresztül tanulják meg használni, elfogadni a testüket a színészek, ami a munkaeszközük. Játék közben így tudják túltenni magukat a gátlásaikon. Pécsi tudott szexszimbólum lenni, és megtanult bájosan teltkarcsú is lenni. Bár rendszeresen elmondta, fiatalkorában nem vette észre, hogy gyönyörű, ezt csak jóval később, akkor látta, amikor visszanézte régi felvételeit, azért éreznie kellett legalább, hiszen a szerepeiben bánnia kellett a szépségével. Meg hát aztán van az interneten olyan fotó, amin kimondottan szexszimbólumként, civilben pózol, behúzott hassal, előre csúsztatott, megmutatásra szánt lábakkal, fifikásan beletúrva az ugyancsak szemrevalóan dús hajába.
Nőies maradt pluszkilókat felszedve is. És hosszú ideig energikus. A színészeten kívül is ügyeket intéző. A Tenkes kapitánya és a Linda című sorozatokban is megszerzett népszerűségét felhasználta ügyes-bajos közügyek intézéséhez. MSZP-és képviselőként is tüsténkedett. Például szépkorú színészek elismeréséért, anyagi megbecsüléséért küzdött. Ehhez kamatoztatta a meglehetősen jó „beszélőkéjét”, temperamentumát, agilis vérmérsékletét. Mozgékonysága abban is megmutatkozott, hogy nem cövekelt le egy-két színháznál, Pécsen, a Vígben, a Mikroszkóp Színpadon, Kecskeméten, a Radnóti Színházban, a József Attila Színházban egyaránt volt tag. De játszott sok mozifilmben, rengeteget tévézett, kabarétréfákban is szívesen nevettetett.
Bulvárhőssé is vált
Rendezésbe is belevágta a fejszéjét, a Gorsiumi Nyári Játékokon még több klasszikus görög darabot is színre vitt. Jó játékmesterként tevékenykedett inkább, mint nagy rendezőként. Mindig készségesen osztotta meg a kollégáival a tapasztalatait. Tudott sikert csinálni. Tudott rossz előadást is csinálni. A Furcsa pár női változata például a Vidám Színpad Kisszínházában mulatságosnak bizonyulva, sikert aratott. A Szentendrei Teátrumban viszont annyira untam Kisfaludy Károly Kérők című komédiáját a rendezésében, amin nemigen nevettek mások sem, hogy meglógtam az előadásról.
Több balesete is volt, ezekből fel-felépült, ebben segítette az istenhite is. Bulvárhőssé vált attól, hogy túlzott nyilvánosságot kapott a volt menyével való, szappanoperába illő, hosszú, kinek-mi jár típusú haragvó, egymásra kígyót-békát kiabáló huzavona, ami során őt perelték be. De közben képes volt úgy elénekelni tévéműsorban egy karácsonyi dalocskát, hogy abból szívmelegség áradt.
Soha nem csinált titkot a korából és abból sem, hogy nagyon beteggé vált. Férjének, a kiváló labdarúgónak, Szűcs Lajosnak, ahogy ő mondta, „drága jó Lajosomnak”, kellett támogatnia, akinek nem sokkal a halálát követően ő is utána ment. A bajban is, mint általában, mosolyból bőven volt tartaléka, alapvetően szeretet sugárzott belőle. Ezért és színészi pályájáért, igen sokan szerették.
