Élethűen szül Petrik Andrea a Pesti Színház deszkáin. Maga a megtestesült fájdalom, a gyötrő szenvedés az Egy nő anatómiája című, Wéber Kata által írt, Alföldi Róbert által rendezett darabban.
Realistának tűnik ez a szülés. Zsigeri vonaglásokkal, jajgatásokkal, testi-lelki megrázkódtatásokkal, kétségbeesésekkel, és fel-felvillanó reményekkel jár, hogy egyszer csak túl lehet rajta jutni, és akkor a temérdek küszködés után végre-valahára megszületik a várva-várt baba. Otthon szülésről van szó. Hatalmas a kontraszt, mert előtte bohózati jelenet zajlik. Maya, a harmincas éveiben járó nő létrán villanyt szerel. Kidomborodik a hatalmas hasa. Telekes Péter Larsként, a férjeként lent tesz-vesz, ügyetlenkedik, korholja, hogy jöjjön már le, nem bírja nézni. Aztán jönnek a fájdalmak, és a férj fejvesztve ide-oda rohangálva nem találja, amire szükség van, nagy tüsténkedve hátramozdít. Kétségbeesve várják a bábát, de az nem jön és nem jön.
Maya nem enged mentőt hívni, semmiképpen nem akar kórházba menni. Veszélyes a helyzet. Iszonyú a riadalom. Lars továbbra is balkezeskedik, amin nevetni kell, miközben a felesége a kínok kínját állja ki, amit Petrik hátborzongató erőteljességgel játszik el, arcáról lerí a húsba vájó fájdalom, és a riadalom, hogy most mi lesz.
Wéber Kata darabját 2018-ban mutatták be Varsóban, a TR Warszawa Színházban, Mundruczó Kornél rendezésében. A nagy sikerű produkció több nemzetközi fesztiválra, európai nagyvárosba is eljutott, köztük Budapestre, a Vígszínházba. A drámai szülést kamerák által kivetítve, filmszerűen láttuk, így bármennyire fájdalmas volt az is, mégis kissé elidegenített. Aztán Mundruczó meg is filmesítette a darabot, Pieces of a Woman címmel.
A női főszerepért Vanessa Kirby Oscar-díj jelölést is kapott. Petriknek tényleg dukálna valamilyen díj az alakításáért. A baba megszületésekor ott van még a pokoli gyötrelem az arcán, de már-már mámor is, hogy kint van, sikerült. Gyönyörű az összeölelkezése a férjével, a csecsemővel.
Waskovics Andrea Ewa, az, aki a várt bábaasszony helyett megérkezik, mert őt ikerszüléshez hívták. Első alkalommal vezet le egyedül szülést. Valószínűleg valamit elront. A csecsemő néhány perc múlva meghal. Teljes az összeomlás. Olyan, amiből tán nem is lehet ismét talpra állni. Ám nem véletlenül Újjászületés egy részben a darab alcíme. Egy hónap elteltével családi összejövetelt látunk. A gyász-fekete helyett Maya rikító rózsaszínben jelenik meg, és színleg mintha még fel is lenne dobva. Nagy-Kálózy Eszter az anyjaként, Magdalenaként korholja, hogy miért nem ad az illendőségre.
Élénk szóváltásba kerülnek, összekülönböznek. Összeveszések, súrlódások, perpatvarok tanúivá válunk. Mint Csehovnál elbeszélnek, vagy ebben az esetben gyakran elkiabálnak egymás mellett a szereplők. Kórosan nem értik egymást. A családi összejövetel a káosz megtestesülésévé válik. A leplezni próbált, majd kibukó élethazugságoké. A szőnyeg alá söpört problémáké. Maya csak úgy tud kikecmeregni a gödörből, ha nem társadalmi, családi elvárásoknak tesz eleget, hanem a saját személyiségének megfelelően éli meg a gyászát. Tán a trauma feldolgozása közben válik igazán felnőtté, bontakozik ki a személyisége, ugyanakkor természetesen nem felejtheti el, ami történt.
Érződik, hogy Wéber Kata eredendően színész. Mindenki szerepe annyira jól játszható, hogy szinte jutalomjátékszámba megy. Alföldi is igencsak inspirálta a játékkedvet, és engedte, hogy az kellően nekiszabaduljon, de figyelt arra, hogy a tragikum és a komikum megfelelő aránya létrejöjjön. Szélesek az érzelmi amplitúdók. Összefonódik a tragikum és a komikum. Halmozhatók a poénok, alaposan megnevettethető a közönség, miközben akár hideglelős dolgokról, magányról, céltalanságról, nem kielégülő szeretetvágyról van szó, netán gyermekkortól sűrűsödő lelki sebekről. Valószínűleg ezért is árasztják el mindinkább az anya kerámia kacsái a deszkákat. Havadtőy Sámuel képzőművész intenció szerint a zömüket a szereplők festették bumfordian pöttyösre. Gyermeki báj, melegség, mondhatni humánum árad belőlük. Velük ellentétben a Kálmán Eszter tervezte szoba rideg, egyéniséget nem tükrözően korszerű, ahogy az ugyancsak általa a színészekre adott ruhák zöme is a személyiséget kevéssé megmutató konfekció holmi. Maya rózsaszín cucca kirí közülük. Neki, bár válás és eddigi kapcsolatainak újrarendezése árán, feltehetően sikerül felfedeznie önmagát.
Ez a családi összejövetel olyan, mint a lakmuszpapír. Mindenki kivetkőzik magából, vagy tán éppen ekkor önmaga. Ha úgy tetszik, kimutatja a foga fehérjét. Kiderül, hogy az anya másik lánya, Monica, Márkus Luca alakításában, sincs rendben a Kövesi Zsombor által megformált vőlegényével. Suzanna, a lányok unokatestvére, Radnay Csilla alakításában, „lóg a levegőben”, de azért nőies vonzereje szintén okoz némi zavart. Kibillennek napi rutinjukból.
A lányaival némiképp rendezve a kapcsolatát, a kacsáit számba véve, melyek akár jelképezhetik az egész életét, az anya eltitkolt súlyos betegségével a halálra készül. Van esély rá, hogy végül Maya magára találva, boldogabb lesz nála.
A közönség zöme ünnepli a kiváló, de a Pesti Színházban az általában megszokottaknál némiképp érdesebb előadást.
(Fotók: Dömölky Dániel)
