Vajon mégis mit csinálnak a színházi ültetők, és mi egy nézőtéri felügyelő munkája? Mindenki találkozott már azokkal a diákokkal, nyugdíjasokkal, akik a jegyeket ellenőrzik, segítenek nekünk megtalálni a helyünket a színházban, vagy éppen az Operában. Ez a feladat elsőre talán rendkívül egyszerűnek tűnik, azonban mégse létezik egy intézmény se ezek nélkül az emberek nélkül. Nagyszentpéteri Miklóssal, az Operaház és az Erkel Színház nézőtéri felügyelőjével beszélgettünk arról, hogy mégis miért fontos ez a poszt és miért nem találják meg egyedül az emberek a jobb és a baloldalt. Vajon mégis mit csinálnak a színházi ültetők, és mi egy nézőtéri felügyelő munkája? Mindenki találkozott már azokkal a diákokkal, nyugdíjasokkal, akik a jegyeket ellenőrzik, segítenek nekünk megtalálni a helyünket a színházban, vagy éppen az Operában. Ez a feladat elsőre talán rendkívül egyszerűnek tűnik, azonban mégse létezik egy intézmény se ezek nélkül az emberek nélkül. Nagyszentpéteri Miklóssal, az Operaház és az Erkel Színház nézőtéri felügyelőjével beszélgettünk arról, hogy mégis miért fontos ez a poszt és miért nem találják meg egyedül az emberek a jobb és a bal oldalt.
Tudsz mesélni nekem esetleg arról, hogy hogyan is kerültél erre a pozícióra?
Balettos voltam, és 25 év szolgálat után kerültem erre a pozícióra. Egészen pontosan úgy történt, hogy a balettos évek alatt én szakszervezeti tag voltam. Arra sajnos már nem emlékszem, hogy hol pontosan, de effektíve úgy volt, hogy nekem volt egyfajta védettségem így nem lehetett engem csak úgy kirúgni, vagy teljes mértékig nyugdíjazni. Szóval amikor letelt a 25 év szolgálat, akkor át kellett engem pakolni valahová, de se nekem, se a vezetőségnek nem volt ötlete eleinte, hogy mégis hol kezdhetnék. Aztán akkoriban nyitott ki az Erkel Színház a felújítások után. Ekkor jutott eszünkbe, hogy oda is kellene majd egy nézőtéri felügyelő, illetve valaki, aki rendben tartja őket és a ruhatárosokat. Eredetileg nem is akartak plusz embert, az Opera felügyelője szaladgált volna a két épület között. Mondván amúgyse csinál semmit. Végül úgy döntöttek, mégis kéne egy külön ember a pozícióra. Szóval kiírták a pályázatot és végül én nyertem el ezt a lehetőséget. Ez körülbelül 10 évvel ezelőtt történt, azóta sok minden változott, de lényegében itt vagyok rendületlenül.
10 év az hosszú idő. Mi változott azóta? Mit is csinálsz itt igazából?
Nincs mit szépíteni, eleinte lényegében tényleg ingyenélő voltam. De az évek alatt pakoltak bőven a kezdeti feladatkörömre újabb és újabb dolgokat. Úgy kezdődött az egész, hogy az Opera úgy döntött, csináljunk mindent mi. Megjegyezném, hogy ez egy teljesen jogos gondolat volt. Ez azt jelenti lényegében, hogy nem külsősöktől béreljük úgymond a munkaerőt. Azaz a takarítókat, a biztonsági őröket, az ütetőket, mindenkit közvetlenül az Operaházhoz veszünk föl. Amikör ez még külön volt kezelve évekkel ezelőtt, annyi volt a feladatom, hogy ellenőrizzem a cégeket, illetve leadjam a jelentéseket. Azaz megnéztem, hogy beengedésnél vannak-e elegen, a ruhatárban nincs emberhiány, valamint minden bejáratnál van-e valaki, aki dolgozik. Néztem, hogyan dolgoznak az emberek, ha valami panasz volt írtam a cégnek, aki majd intézkedett. Azaz kvázi egy összekötő voltam. Éveken keresztül csináltam ezt egyedül, végül nemrég érkezett segítségem Alexandra személyében, aki még korábban ruhatárosként dolgozott itt az egyetemi évei alatt. Most ketten, egyenlőként vezetjük ezt a részét az Operának és az Erkel Színháznak.
Most mi a feladatod?
Dióhájban én arra felügyelek, hogy az Operaházhoz méltóan viselkedjenek az itt dolgozók és jól végezzék a munkájukat. Azaz rend legyen a kapuban, gördülékenyen menjen a beengedés, legyen, aki segítsen a nézőtéren megtalálni az ember helyét, elérhető legyen a ruhatár. Amúgy ilyen téren csökkentek a feladatok, hiszen még a koronavírus előtti időkben műsorfüzetet árultak az ültetők. Hála Istennek azonban ezek átkerültek online felületre, valamint ki van vetítve mindenhol az épületben, így nem kell a pénzzel foglalkozni. A ruhatár részéről is megszűnt a pénzezés, ingyenessé vált az elmúlt években. Ennek szintén kifejezetten örültem, mert egészen kellemetlen volt, amikor komoly 10-20 ezres összegeket kértünk el egy jegyért, majd még 150 forintokat szedtünk be a ruhatár miatt.
Említetted az ültetőket. Szerintem sokakat érdekel, mégis miért vannak ott, hiszen, ha belegondolunk annyi a dolguk, hogy tudják melyik a jobb meg a bal kezük.
Igen, ha leegyszerűsítik, ennyi. De ha meg nem, akkor meg nagyon sok minden tartozik ide. Például nézni kell, hogy ne vigyenek be törékeny üveget. Ha megpróbálnak kimenni legyen, aki segítsen nekik, elmondani mikor lesz a szünet, vagy éppen még mennyi van hátra az előadásból. Sok kérdés felmerül az emberben nézőként. Ha kimegyek, visszamehetek? Ráadásul az Operaházban emelkedett a hangulat, rengetegen zavarban vannak. Ezt persze külső szemlélőként nem érthetjük, csak akkor, amikor már ott vagyunk. De gondoljunk ilyenkor arra, hogy mi is meg lennénk illetődve, ha teszem azt a NewYork-i Metropolitan Operába mennénk. Ilyenkor a nézői intelligencia csökken, azt se tudja, merre menjen. Erre oda kell figyelni. Az Operában ráadásul erre külön oda kell figyelni, és türelmesen szépen el kell tudni magyarázni. Akár több nyelven is, hiszen rengeteg külföldi érkezik.
Volt olyan, hogy ki kellett vezetni valakit?
Biztosan, de az elmúlt 10 évet nézve két kezemen meg tudom számolni az ilyen eseteket. Nagyon sok olyan probléma volt, hogy valaki kiabált, vagy késett, esetleg mindkettő párhuzamosan. Emiatt pedig nem engedtük be. Ugye ilyenkor az a bevett gyakorlat, hogy nem ülhet be a helyére. Mégiscsak komolyzenéről van szó. Ezt úgy szoktuk megoldani, hogy ha van szabad páholy oda beültetem az illetőt. De hivatalosan nem engedhetjük be őket, ezen sokan fel szoktak háborodni. Persze, ha tudjuk megoldjuk ezt a dolgot, de nem mindig van rá lehetőség. Olyan is sokszor volt, hogy részeg volt valaki. Előfordult, hogy annyira, hogy ki kellett vezettetni. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy biztonsági őrökkel viszik ki az üvöltő, rúgkapáló embert. Legtöbbször elég annyi, hogy odamegyünk és finoman kitereljük őt. A lényeg az, hogy kedvesen, udvariasan meg legyen oldva a probléma úgy, hogy ne legyen nagyon mérges és megértse mi a gond. Legyen kedve újra visszatérni. Előfordult olyan eset is egyszer, hogy egy híresség az első sorban vakuval kamerázott középen. Ekkor én szünetben odamentem, bevittem a backstage-be, ettől ő különlegesnek érezte magát és el tudtuk intézni csendben a problémát. A lényeg az tényleg, hogy kedvesen, finoman közöljük vele ezeket. Fontos, hogy tudjuk kezelni a különböző embereket, szituációkat és érezzük, mi a legmegfelelőbb megoldás. Persze ez nem a diákok dolga, ezért vagyok én. Ezeket mi intézzük.
Te be szoktál surranni az előadásokra?
Többet kéne. Egyrészt már annyira nem érdekel, hiszen rengetegszer láttam az előadásokat, így harmadszorra nem ülök be megnézni. Másrészt mindig történik valami. Valamit mindig csinálni, intézni kell. De, ha negyedszerre megy egy balett előadás és van egy szabad páholy, akkor oda be szoktam ülni.
Írta: Bíró Eszter
