Először 1981-ben láttam Szentendre Főterén Csíky Gergely Mukányijában. Együtt játszott Szabó Gyulával, Kalocsai Miklóssal, Sunyovszky Szilviával. Viszont az akkor 23 éves Szerednyey Béla kedvesen komédiázó játékát már akkor kiemelték a kritikusok. A ma már Jászai Mari-díjas színész több mint negyven éven át volt elismert művésze a Madách Színháznak, rengeteg filmben, sorozatban játszott. A havi 30 előadás helyett ma szabadon válogat, síel, vitorlázik és boldog.
Mit tesz azért, hogy a lelke ilyen jó kondiban van?
Egyrészt jutalomjátékként tekintek a mostani időszakomra, másrészt mepróbálok elengedni dolgokat!
Felülemelkedik?
Felül nem lehet emelkedni, mert vannak olyan élethelyzetek, amiket nem lehet megúszni. Viszont el lehet menni oldalra. Ha megváltoztatni nem tudom, és az élére sem akarok állni, de ellenkezik a világról alkotott nézeteimmel, akkor fogom magam és arrébb megyek. Így talán elkerülöm az ezzel járó kiszolgáltatottságot, rossz érzést, gyűlöletet, vagyis az összes negatív hatást, ami érhet. Világ életemben konfliktuskerülő voltam, mindig megpróbáltam középen lenni, persze nagyon ritkán hagynak, mert mindenki szeretné rám kényszeríteni az álláspontját.
Mi az, amit nem szívesen enged el, amihez ragaszkodik?
Meg vagyok áldva bika aszcendenssel, ami szilárd, kicsit konzervatív szemlélettel megáldott jegy. Szereti az egyszerű, földhözragadt dolgokat, és persze szeret élni. Mostanában próbálom ledobni magamról a tárgyakhoz, a kényelemhez való ragaszkodást, persze nem mindig sikerül! A jóisten ilyenkor azzal segít, hogy elveszi tőlem. Egyre inkább rájövök, hogy ez az életem arról szól, hogy egy szinttel feljebb kell lépnem!
Mi az, ami a hite szerint örömmel tölti el?
Mondhatnám viccesen, hogy amikor megérkezik a nyugdíj! Azt hittem, ha nyugdíjas leszek, akkor végre megtehetem, hogy utazgatok a világban mert lesz rá időm, de nagyon úgy tűnik, hogy most sincs.
Ez nem azon múlik, hogy eldönti? Azért csak 30 éve síel! És vitorlázik.
Nagyon nehéz, pedig tudok dönteni! Sőt, döntöttem már egy párszor úgy is, hogy sokan felkapták a fejüket, de be kell látnom, hogy vagy a munka, vagy a pihenés! Talán, ha örökölnék egy akkora összeget, amiből biztonságosan, – nem nagy lábon, – de megélnék, lehet, hogy időm is lenne utazgatni, vagy élvezni a nyugdíjas létet. Addig is örülök annak, amit már megteremtettem magamnak! Kilenc éven át építettünk egy hajót Barabás Kiss Zoli kollégámmal! Tengerre szántuk, de amikor elkezdtük, akkor még volt nyári szünetünk, ma már jellemzően csak két-három egybefüggő szabadnapunk lett, és persze azóta a piac is telítődött a tengeren. Azért épült ilyen sokáig, mert a felesleget toltuk bele, felesleg meg nem volt sok. Így aztán itt maradt a Balatonon, és itt pihenünk rajta felváltva a családjainkkal. Jó lenne persze a tengeren vitorlázni, de ha például szeretnénk a görög szigeteken körbenézni, az 1-2 hónap lenne, és ilyenre most sincs lehetőség. A kínai horoszkóp szerint kutya jegyű vagyok. A kutya mindig elássa a csontot, hogy legyen későbbre. Én nem voltam soha gyűjtögető, de mindent felélő sem. Úgy éltem idáig, hogy ha jött valami nem várt honorárium, – legyen az film, reklám, vagy bármi, – annak a felét elutazgattam, elsíeltem, a másik felét pedig elraktam. Ez mindig megóvott attól, hogy nagyot koppanjak. A pandémiát az istenhitemből adódóan úgy vészeltem át, hogy valami úgyis fog jönni. Bezárt minden színház, elmaradt minden bevétel, és egyszer csak az egyik kollégám felhívott, hogy megveszi a régi hajómat. Ebből át tudtam vészelni a nehéz hónapokat. Aztán szerencsém is volt, hisz a többi között olyan színházban dolgoztam, mint a Játékszín, amelynek 500 alatt volt a nézőtere, így mi ott már nyár közepén tudtunk játszani.
A folyamatos munka, vagy a megérdemelt pihenés erejében hisz?
Nagyon munkás életem volt/van, mindenért meg kellett dolgoznom. Ebben hiszek, mégis tudom, hogy most egy jutalom életet élek! Korábban már biztos megvolt a büntetés, a bűnhődés is, de most úgy érzem, sok segítséget kapok odafentről! Egyébként, mire ezt a kort eléri az ember, már nincs babona, csak hit, és a tapasztalatból eredő nyugalom. Ahogy lesz, úgy lesz. Mindig ezt énekelte nekem a nagyapám is altatóként.
Mi az, amiben még mindig hisz?
Hiszek a folyamatos munkában, és nem hiszek a sikerellenességben. Hiszek a teremtésben, abban, hogy van fölöttünk egy magasabb tudat, ami/aki megmutatja mindenkinek a helyes utat. Például mindig rövidtávú játékos voltam. Ezzel a szakmával nagyon eltaláltam azt, ami nekem való. Itt mindig egy rövidet kell „szaladni”, de azt a hat hetet a premierig nagyon intenzíven. Utána pihenünk. Ezt csinálom a hegyekben, és a vízen is. „Lerohanok” a hegyről, teljes erőbedobással, persze koncentráltan, odafigyelve minden mozdulatra, a felvonón meg kipihenem! Ma már a hajóval is óvatosan bánok, csak annyira húzom be a vitorlát, hogy ne lehessen baj. Ennek köszönhetően a periodikus energiám nem fogyott el, viszont délutánonként már elálmosodom. Ilyenkor megiszom egy kávét, és ennyi. Hiszek az intenzív, ciklikusan megterhelő munkában. És hiszek abban is, hogy a tálentumot, amit kaptam, azt a legfényesebben, legcsiszoltabban, legpompázatosabban kell visszaadnom!
Amikor kap egy szerepet, mire fókuszál, mi az, amit először megfigyel, vagy észrevesz benne?
Hogy jó-e. Szente Vajknak szoktam mondani, mikor a saját darabjai után jön gratulálni, hogy – ahogy a költő mondja: ”Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok”. És ő tud jót írni, és rendezni is! Ilyen a Hölgyválasz is, amit ma este játszunk a Játékszínben. Egy szerep nagyon sok mindenből épül fel, és, hogy mi lesz siker, az megfoghatatlan!
Hogyan tudja leírni azt az érzést, amikor az energia visszajön a nézőtérről?
Rátámaszkodunk. Ha egy drámában csinál az ember egy olyan pillanatot, amire azt mondjuk, hogy angyal szállt át a színen, a feszültséget azonnal lehet érezni. Vígjátékban, amikor nem nevetnek azon a poénon, amin kéne, azt is rögtön érzi az ember, hogy az energiaszint lejjebb ment. Épp erről beszélgettem Cseke Péterrel, aki nagyon régi alkotótársam. A gyakorlatlan színészek, vagy akiknek nem áll jól a nevettetés, azoknál eltörik a poén is. Tudni kell a határt, érezni kell. Ez egy isteni adottság, erőltetni nem lehet. Ha nem megy a nevettetés, akkor el kell engedni, mondani kell szépen a szöveget tovább, de provokálni nem lehet! A nevetés előbb-utóbb jönni fog, ha a darab jól van megírva. Ezért a mottóm: Jót, s jól!
Mit jelent az öröm, és a boldogság az ön világában?
Pillanatokat. Egy napsütést, egy levegővételt az északi szélben a szikrázó napsütötte sípályán, de egy korty nagyon finom bor, vagy egy isteni íz a számban is az, vagy egy hirtelen felálló és tapsoló nézőtér, ami a csapatnak, pláne ha csak nekem szól… Ezek olyan pillanatok, amelyek tele vannak boldogságérzéssel, de csak pillanatok. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Csinálni kell az életet! Történjen bármi, ha fejbe vernek, akkor is lépni kell egyet… Viszont a nagybetűs idővel egy ideje történt valami! Valaki nagyot állíthatott rajta, mert ami régen 24 óra volt, az most 12 óra alatt megvan. Nagyon felgyorsult, és nem tudni miért!
Változtatna valamit a múltban?
Semmit, hiszen nem is lehet! A helyzet, a pillanat eldönti! Talán azt üzenném magamnak, hogy: Hajrá! Csak igazul!
Írta: Tarnócai Éva
