Molnár Andrea igéző. Tökéletesen hihető róla, hogy szomorkás melankóliával rendszeresen kibámul egy tánciskola ablakán, és a Hölgyválaszban egy naponta arra magas-vonatozó pasas, újra és újra utána vágyakozva mustrálja őt. Jócskán belezúg.
A Hölgyválasz eredetileg japán, de a későbbi amerikai filmen világsikert arató témáját a Játékszínben először adják színpadi adaptációban. Szente Vajk írt Masayuki Suo filmforgatókönyve alapján színpadi verziót, amit meg is rendezett. Molnár a tánctanár, Julia, aki csaknem megbabonázó erőt tud vinni a nézésébe. Szépsége vonzza a tekintetet. Nem csak kívül szép, belülről sugárzik. Férfiak álma, mégis magányos. Valaki csúnyán átejtette, nehezen kiheverhető a szerelmi csalódása. Egy meghatározó táncversenyt pedig megnyert, de egy másikon nem sikerült elhoznia a pálmát, bár mindenki esélyesnek tartotta. Így aztán halmazati okok miatt letargikus. És közben ellenállhatatlanul vonzó és szexi. Az amerikai filmben, amiben Richard Gere és Jennifer Lopez játszották a főszerepeket, egy húsz éve robotoló jogász, a magyar verzióban könyvelő, aki a rutinba belefáradva unja már a banánt, kattan rá a hölgyre. Megvan mindene, feleség, már nővé cseperedett gyerek, egzisztencia, mégis valami hiányzik.
A film kezdetén munkába siető és onnan jövő tömeget látunk, némiképp arctalan, megfáradt, elszürkült embereket. Szente 3 éve a József Attila Színházban rendezte a 9-5-ig című musicalt, ami szintén a hivatalokban robotoló megfáradt elszürkültekről regél. Túri Lajos Péter, koreográfusként az állandó munkatársa, már akkor is alkalmazott hasonló, kicsit groteszkbe hajló mozdulatokat mint most. De hát ugye egy musicalben az életunt megfáradtságot nem lehet totális lelassultsággal, a mozdulatok visszafogottságával ábrázolni, inkább hatásosan brillírozni kell, emiatt kieszelte az elszürkültség virtuózitását. A serény, fergeteges tempójú megfáradtság paradoxonát. Szinte minden szituációban élettel telített a nyolc kiváló táncos. Felpörgetett tempójú a produkció. Svungja, kiadós lendülete van. Szente az előadást olyan musicalnek nevezi, amiben nem énekelnek, hanem táncolnak. És sok a zene, ami notóriusan magnóról szól a Játékszín zenés produkcióiban, pedig egy három tagú jó zenekar is több lenne, ami tud alkalmazkodni a pillanatnyi hangulathoz. Ráadásul egy tánciskolában akár zongorakíséret is teljesen reális lenne. Kolovratnik Krisztián Richard White, a búsképű „lovag” könyvelő, neki teljes neve van, a többieknek csupán keresztnevük. Még pedálozom, hogy ennek a jelentőségteljességére rájöjjek. Kolovratnik érzékelteti a monotonitást, azt, hogy tele van már a hócipője azzal amit csinál, és a harcol is azért, hogy kitörjön az unott rutinból. Ezért, no meg persze a szemrevaló tanárnő miatt, iratkozik be a tánciskolába. Juliának sikerül megtörnie a felsebzettségéből fakadó tartózkodását, és, hogy úgy mondjam, megperzselődnek egymástól.
Ez igen fontos számukra, kidöccenti őket a letargiájukból, megújítja az életüket, de a szó szoros értelmében nem jutnak el a megcsalásig. Felhevülő tánccal mutatják ki a féktelenné váló szenvedélyüket, ami amúgy simán felér egy szeretkezéssel. Azt is el tudom képzelni magamról, hogy ezt anélkül is felfognám, hogy szöveggel is a számba rágnák, ahogy több mindent. Richard kollégája, akit Csonka András játszik, Kovács Yvette Alida fölöttébb mókás, rikító jelmezében, ormótlan paróka használatával iparkodik inkognitóban maradni. Ám táncverseny közben ledobja a parókáját, ekkor megjegyzik, hogy most lett önmaga. Kösz. szépen, abszolút ébren tartott az előadás, így én is észrevettem. Tudom, ez a filmben is ott van, mégis zavar, ahogy az is, hogy az általános happy and után, amikor a férj felvillanyozva, és kölcsönös megbocsájtással, egy felfrissülő kapcsolat reményében, visszatér a Lévay Viktória által alakított feleségéhez, és Julia elmegy a következő táncversenyt megnyerni, még Richard szembefordul velünk, és levonja a tanulságot, hogy legyen bátorságunk új dolgokba belevágni… El kellene hinni, hogy az előadás bőven van annyira jó, hogy ezt szájbarágás nélkül is felfogjuk, bár azért az szerencse, hogy Kolovratnik legalább némi pikírtséggel rág szájba, fennkölt emelkedettséggel sokkal rosszabb lenne. Varga Ádám extrovertált fiatalember a tánciskolában, Barabás Kiss Zoltán pedig introvertált, némiképp túlkoros ifjú. Tóth Enikő a tánciskola kimért, ridegnek tűnő igazgatónője, de aztán persze kiderül, hogy szív dobog a reverenda alatt. Szerednyey Béla fineszes titkosrendőr, aki kicsit ráhajt Richard feleségére, na de hát végső soron a férj a nyerő. Liptai Claudia saját sofőrrel rendelkező, magát gazdag nőnek álcázó, biciklis futár, de nyugi, nyugi, majd ő is vállalja önmagát, ahogy aztán kivétel nélkül mindenki egy feszültségeket feloldó nagy táncban, Rákay Tamás ennek a kis színpadon is teret biztosító díszletében. Befejezésül még a közönség néhány tagját is felinvitálják a deszkákra, és nagy, közös, mámoros táncban ropják.
Azt mondja az egyik ismerős ruhatáros, hogy sokan igencsak mufurcan jönnek be a színházba, és nem is köszönnek neki. De ezután az előadás után mosolyogva, jókedvűen jön ki a közönség a nézőtérről, és mindenki elköszön tőle. Ez komoly hatás. Nem nagy kockázat megjósolni, hogy a Hölgyválasz meglehetősen sokáig lesz repertoáron.
Írta: Bóta Gábor
Fotók: Juhász G. Tamás
