Lakóhelyén, nagyon aktívan részt vesz Dunakeszi kulturális életében. Végzős filmrendezők vizsgafilmjeiben rendszeresen szerepet vállal, felvillan TV- sorozatokban, és nagyon sok reklámban, például ő volt az arca, lelkes anyaként egy patikának is. De leginkább a színpadon és a színjátszó gyerekek életében van jelen Babják Annamária, színésznő.
Egész megjelenése rendkívül attraktív és minden mozdulata, mimikája tele van élettel. Ezt minek köszönheti?
Szerintem édesapámnak. Ez az ő természete. Ő tanított meg arra, hogy: „Bármilyen mély gödörbe kerülsz, akkor is fel kell állni és ki kell mászni belőle!” Ehhez adott még egy jó nagy adag humort is. Amíg tudok nevetni, addig nincs baj! Nagyon sok mindenen átsegít, a családon belül és az emberi kapcsolataimban is.
Leginkább színésznek vagy tanárnak tartja magát?
Elsősorban színész vagyok, a Holdvilág Kamaraszínház tagja immár harmadik évtizede. Ez egy tradicionális színház, még Malgot István indította el az egykori Világ Moziban a XVI. kerületben. Ma Koltai Judit színész-rendező vezetésével független színházként működik. Itt a megkaptam azokat a szerepeket, karaktereket, amiért érdemes színésznek lenni. Sajnos, mint számos független színház, fennmaradási nehézségekkel küzdünk, ezért próbálunk minél több előadást szervezni, hiszen fizetésünk csak akkor van, ha vannak fellépéseink. Most éppen azt érzem, hogy szinte túlrohanjuk az életünket, vagy fogalmazhatnék kicsit erősebben is, átrohanunk rajta. Az az egy szerencsénk van, hogy imádjuk azt, amit csinálunk.
Melyik szerepét érezte a legfontosabbnak?
40 éves voltam, amikor Pártos Géza tanár úr rendezésében eljátszhattam S. Beckett: "Ó, azok a szép napok!" –ban Winnie szerepét a Merlin Színházban. Ez egy másfél órás monodráma. Ha soha többet nem állhatnék színpadra, akkor is úgy érezném, hogy ezzel a szereppel mindent megkaptam, amit egy színész kívánhat. Ez s egy olyan csoda volt, amelynek hatása életem végéig elkísér.
Bízik a színészete erejében?
Kicsit görbe útját jártam be a színésszé válásnak. Először előadóművész lettem, és Jancsó Adrienntől, az előadóművészet Nagyasszonyától vehettem át a végzettségemet igazoló okmányomat. Erre nagyon büszke vagyok. Színházi előadásokon szereztem meg a gyakorlatot és a Színész II. szakképesítést, majd a Holdvilág Kamaraszínháznál a Színész I.-et. Így ugyanaz a végzettségem megvan, mintha elvégeztem volna a „Színműt”, akkor még a Színművészeti Főiskolát. Szóval a mostani helyzet ellenére bízom a jövőben, és hiszem, hogy szükség van ránk és arra az élményre, amit egy-egy színházi előadás üzen. Ha úgy távoznak a nézők, hogy akár saját problémáikra is megoldást találnak, akkor boldog vagyok.
És gondolom a gyerekek tanítása által is.
22 éve tanítok. 1993-ban költöztem családommal Dunakeszire, és a József Attila Művelődési Központ égisze alatt kezdett működni, a Babják Színjátszó Stúdió. A megalakítás pillanatától érzem, és azóta csak megerősödött bennem a cél, hogy átadjam a gyerekeknek mindazt, amit tudok. Mindamellett, hogy imádok színpadon lenni, azt a hitet, a tisztaságot és örömöt, amit a játék közben átélhet az ember, szeretném megosztani a gyerekekkel. Ez nem azt jelenti, hogy itt mindenkiből színész lesz, mert nem ez a cél. Az életre szeretném nevelni őket, hogy magabiztosabbak, kedvesebbek, kreatívabbak, a szépre, a jóra fogékonyabbak legyenek. Persze, ha valaki tehetségesnek bizonyul, azokat szívesen segítem a felkészülésben. Sok végzett színészt, rendezőt, operatőrt, drámapedagógust indítottam el a művészi pályán.
Család, humor, színpad, gyerekek. Összefoglalhatjuk így az Önt mozgató erőket?
Ez nagyon is így van! Két lányom van, – Noémi és Dorottya, ma már felnőttek – mikor kicsik voltak, nagyon jól érezték a kis huncutok, hogy a csütörtöki színjátszó foglalkozások után, amikor 10 centivel a föld fölött repkedtem, akkor kell előadni a különleges kéréseiket. Hát engem ennyire ennyire töltenek fel a gyerekek. Babi néniként nagyon sok szeretet kapok tőlük.
Együtt nevetünk, és örülünk a sikereinknek. Ezen kívül még két helyen tanítok. Ötödik éve a Dunakeszi Farkas Ferenc Művészet Iskoában és második éve a budapesti River stúdióban. Szombatonként pedig versmondással közreműködöm esküvői szertartásokon, Újpesten. Ezt már hosszú, hosszú évek óta csinálom. 2017-ben átvettem az Uray György Pinceszínház vezetését, ahol színészként és rendezőként is dolgozom. Ez egy pici színház, aminek működését a Covid járvány megnehezítette, de változatlanul küzdök fennmaradásáért. Egy alkotóműhellyé szeretném átalakítani. A pénteki nap az unokámé. Szerdánként van egy kis „énidőm”, amikor Dunakeszi Városi Vegyeskarban énekelek. Az éneklést a Botka Valéria és Csányi László által vezetett Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusában kezdtem nyolc éves koromban. A Gyermekkórus élménye egy életre elkísér. Megtanítottak a zene, az éneklés szeretetére, a fegyelemre, az egymásra figyelésre.
A színpadon hasznosítja az énektudását?
Igen, amikor csak tehetem, mind a felnőtt, mind a gyerekelőadásokban. A Holdvilág Kamaraszínházban nagyon sok az igényes előadás. Egyébként a mesejátékokban legtöbbször negatív figurát alakítok, például a „Hófehérké”-ben a királynőt, az „Árgyélus Királyfi”-ban Szipike királynőt és Szipót, a boszorkányt, Az „Óz”-ban a
Nyugati boszorkányt, a „Hamupipőké”-ben pedig a mostohát játszom, és még sorolhatnám. Imádom, mert ezek nagyon hálás karakterek és szerepek, énekkel és koreográfával. Koltai Judit kitűnő rendező, Petyi János színészkollégám pedig nagyszerűen és igényesen állítja színpadra a Grimm meséket. Nagyon élvezzük, mi is, és a gyerekek is.
Valaki azt mondta, hogy annak is tud örülni, hogy süt a nap!
Ez így van. Nemrég magyarországi városokról forgattunk ismeretterjesztő turisztikai filmeket. Ilyen szerepem még soha nem volt, hogy egy szót sem kellett tanulni, csak azt filmezték, ahogy gyönyörködtünk a látványosságokban. Olyan helyeken jártunk, ahova egyébként soha nem jutottam volna el. Ekkor mondták nekem, hogy velem azért könnyű forgatni, mert annak is tudok örülni, ha süt a nap.
Írta: Tarnócai Éva
