Elképesztő, hogy azt az Alan Turingot, aki megfejtette a nácik Enigma nevű gépének kódját, és ezzel milliókat mentett meg a második világháborúban, ahelyett, hogy hősként ünnepelték volna, az ötvenes évek Angliájában börtönre, illetve „gyógyszerrel” végrehajtott kasztrációra ítélték, és öngyilkosságba hajszolták. A jeles film után most a 6SZÍN-ben is láthatjuk A kódfejtő címen, az elborzasztó és mégis felemelő történetét.
Simon Kornél adja az autista zsenit, aki A kódjátszma című filmben a címszereplő, Benedikt Cumberbatch magyar hangja volt. Egy interjú szerint azóta motoszkált a fejében, hogy neki ezzel a történettel még dolga van. És most Turingként eljátszik egy autistát, egy sebezhető embert, és egy zsenit, nagy tudóst, világra szóló hőst, akiről többen állítják, hogy akár évekkel rövidítette meg a háborút, hiszen a németek a fontos hadi-üzeneteik jelentős részét ennek a masinának a segítségével küldték, aminek naponta változtatták a kódját. Kiadós hála helyett boszorkányüldözésben volt része.
Feszülten tragikomikus jelenet, amikor egy sakkvilágbajnok beállít Turinghoz. Száraz Dénes személyében elmeséli, hogy már többen, így ő is, próbálkoztak a roppant nehéz feladattal, de hát nem megy és nem megy. Sokak élete múlik rajta, tehát amennyire csak lehet, sürgős lenne megoldani a rejtélyt. Turing közben elnézegeti a saját sakktábláját, amin magával vívott, nyilván bonyolult kombinációjú játszmát. Simon eljátssza, hogy miközben világrengető dolgokról hall, ez foglalkoztatja igazán. A váratlan, igencsak fontos küldetéssel érkezett vendég elveszti a türelmét, hirtelen lesöpri a sakktáblát, potyognak a bábuk a padlóra. Turing kétségbeesetten szedegeti őket, lerí róla, hogy a játszma rekonstruálásán jár az agya. Nem találja a futót, ettől egészen kétségbeesik, mint kiskölyök, akinek a homokozóban széttúrják a gondosan felépített várát. De a vendég eltökélten mondja a magáét, szinte szuggerálja a házigazdát, aki csak kezd rá koncentrálni. Amikor felfogja miről van szó, és vállalkozik a szinte lehetetlenre, visszakapja a zakózsebbe rejtett futót, aminek újra látásától csaknem kiugrik a bőréből. Ebben a szituációban benne van a gyermetegsége, a mohó kíváncsisága, az, hogy igazából csak egy dologra tud koncentrálni, ha éppen a sakk érdekli, lehet égszakadás-földindulás, ő arra figyel teljes összpontosítással.
Horváth Patrícia rendező külhonban látta a darabot, amit lefordított, és beállított vele a 6SZÍN-be, ahol rögvest fogadókészség volt rá. A dramaturg B. Török Fruzsina volt. Árva Nóra fő díszletként egy a színpadot körülölelő, óriási masinát tervezett, ami számítógép belsejéhez hasonlatos. Sokan tekintik Turing találmányát ennek, sőt a gondolkodógép elődjének is.
Látjuk a hosszas küzdelmet, a gyötrődő fejtörést, a kudarcok utáni újabb és újabb nekifutást, a türelmetlenséget, az elkeseredettséget, majd ismét a reménysugarat, hogy hátha, végre-valahára meglesz a kód. Aztán jön megint a csüggedés, majd az újabb kísérlet, sokszoros nekirugaszkodás. Simon elénk tárja a totális kétségbeesés és a bizakodás teljes érzelmi skáláját. Azt, amikor már a megbízói is hitüket vesztik benne, amikor már kiabálásig, az ő szidalmazásáig fajul a dolog, és azt a kiugró örömet, valósággal mámort, amikor csak sikerül megtalálni a megoldást. Temérdek üzenetet sikerül dekódolni, és ezzel emberek garmadáját megmenteni, a háborút lerövidíteni.
A háború kegyetlenségéhez tartozik, hogy több esetben, amikor ugyan megfejtették a kódot, mégsem mentették meg azokat, akikkel ezt megtehették volna, nehogy a németek hamar rájöjjenek, hogy tudják már a titkukat. Ez borzadályos, de sajnos hozzátartozik az öldöklő háború kérlelhetetlen természetrajzához.
Ugyancsak Száraz adja a matematika professzor háború utáni meleg partnerét, akitől lop is, de aki pénzt is ad neki, hogy maradjon vele. Ő nem érzékeli a zsenialitást, vagy, ha igen, tesz rá. Rájön, hogy könnyedén kihasználható, és skrupulusok nélkül él a lehetőséggel. Megalázó kiszolgáltatottság. Ahogy a lopás, majd a homoszexualitás miatti nyomozás szintén. Száraz formálja meg a rendőrnyomozót is. Kezdetben rideg, logikus keresztkérdéseket feltevő „szimatoló gépnek” tűnik. De aztán ő ráérez Turing nagyságára, személyiségére, ami nem gátolja meg azt, hogy az akkoriban fennálló törvények szerint elítéljék pusztán amiatt, mert meleg.
A nyomozó bátyját is úgy hagyták meghalni, hogy megmenthették volna. És mégis, amikor már elítélik Turingot, aki nem bírja a börtönt, és emiatt a testét totálisan tönkretevő vegyszeres megoldást választja, képes neki azt mondani, örül, hogy megismerte. Szép pillanat. Mély csend lesz tőle a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Tudjuk, hogy jön már a vég, ami a színpadi verzió szerint öngyilkosság, de vannak akik gyilkosságra is gyanakszanak, de azért ez a jelenet felemelő. Két ember megérti és értékeli egymást. A közönség pedig értékeli, hosszan tartó tapssal honorálja a két színész jelentős teljesítményét, és Horváth Patrícia rendezői munkáját, aki értően irányította, és hagyta őket maximálisan kibontakozni. Ez tulajdonképpen jutalomjáték a számukra, amivel nem élnek vissza, nem magukat akarják mutogatni öncélúan, hanem ezt a fölöttébb fontos történetet, tragikusan, de humortól sem mentesen, és éreztetik, hogy sajnos még mindig mennyire hideglelősen aktuális. Az emberiség nemigen okul a történelméből.
Írta: Bóta Gábor
Fotók: Szkárossy Zsuzsa
