Szabó Máté már egészen kisgyerekként belekóstolt abba az élménybe, amit a színpadi létezés öröme nyújt. Ő maga szérumnak, szerelmi bájitalnak nevezi azt az adrenalinlöketet, amivel a színészet megajándékozza. Vele beszélgettünk színpadi szerepekről, szinkronszerepekről, nagy elődökről.
– Mi volt az első meghatározó élményed, ami megerősítette a szereplés iránti vágyadat?
– Exhibicionista kisfiúnak tituláltak. 13 éves voltam, amikor Kecskeméten az újságban a Légy jó mindhalálig előadásba kerestek gyerekszereplőket. Édesanyámmal elmentem, 2-3 fordulós casting után kiválasztottak. Az első próbán azt tapasztaltam, hogy nagy a csend, rend, fegyelem, ettől pedig megijedtem. Anyukám azt javasolta, hogy adjunk még egy sanszot a dolognak, és megérte. A második próbával megkaptam a színházszeretet injekcióját, a szérumot, a szerelmi bájitalt. Innen volt a nekibuzdulás a pályára. Zenéltem és sportoltam is, de egyik sem volt akkora szerelem, mint a színház.
– A Pesti Magyar Színiakadémiára jártál, ahol Őze Áron tanítványa voltál. Mit adott, tanított neked ez a hely?
– Éreztem, hogy itt jó helyen vagyok. Rengeteget tanultam a 10 év alatt, amit itt töltöttem. 3 évig voltam akadémista, utána pedig ott maradtam 7 évig, mint pályakezdő színész. Olyan nagyok közt lehettem, tanulhattam a pályát, mint Kállai Feri bácsi, Sinkovits Imre bácsi, Agárdi Gábor, Béres Ilona, Moór Mariann, Csernus Mariann, Kaszás Attila, Mihályi Győző, Varga Marika, Szakácsi Sándor, Kocsis György. Sajnos sokukat azóta elszólította az élet. Az, hogy velük szívhattam egy levegőt, újabb adag szérum volt a számomra.
– 2010 óta szabadúszó vagy.
– Igen, ennek megvannak az előnye és hátránya is. A szakmámat tekintve, én azt tapasztalom, hogy fővároscentrikus életet élünk. Itt lehet reklámokban forgatni, szinkronizálni, sorozatokban játszani. Bár imádom a szülővárosomat, Kecskemétet, de Budapesten több feladat is megtalált. Előnye ennek a színészi létformának, hogy nemet mondhatok arra, amivel nem tudok azonosulni. Azt tapasztaltam, hogy ha jól sáfárkodunk a lehetőségeinkkel, az élet segít. Megfordultam már a Vidám Színpadon, a Játékszínben, az ExperiDance Tánctársulatnál, és sok más helyen is.
– A Vidám Színpadon most is láthatunk a Tökéletes esküvő című darabban.
– A 2 felvonásos vígjátékban az esküvője napján másnaposan felébredő vőlegényt játszok, aki nem emlékszik arra, mi történt a legénybúcsún. Egy idegen nő mellett ébred, és ez elég sok bonyodalmat okoz majd. Megérkezik a menyasszony és az anyós is. Decemberben többször is játsszuk a darabot, érdemes megnézni, jót lehet rajta szórakozni.
– A Big Bang Theory sorozatból Sheldon karakterével sokan összekapcsolnak. 12 évadon keresztül szinkronizáltad. Megmaradtak vicces emlékek, élmények ebből az időszakból?
– Minden egyes felvételi napunk tele volt humorforrással. Egyedi forgatókönyve van ennek a szitkomnak, a műfajon belül is kivételes. Nem folyik a vér, pusztán 5 lángelme beszélgetéseiből áll. Csőre Gabival voltam a legtöbbet. Előfordult, hogy nekem egy 15 soros kiállásom volt, azaz 15 sort kellett gyorsan, hiba nélkül elmondanom, neki meg mondjuk egy szava, mondata volt mindössze. Én elmondtam hibátlanul, ő meg belebakizott, és újra kellett venni az enyémet is. Ez mondjuk megtörtént háromszor, négyszer egymás után, persze véletlenül. Gabi már saját magára volt nagyon ideges, majdnem beleverte a fejét a kottaállványba. Sokat nevettünk ilyeneken. A rombikozidodekaéder szónál is megálltunk egyszer-kétszer, de ma már gond nélkül kimondom.
– Fel szokták ismerni a hangod? Van, akinek azonnal beugrik egy film, karakter, ha meghall?
– Fel szokták, igen. De az is nagyon hízelgő, ha nem, mert az arra enged következtetni, hogy el tudtam bújni úgy a karakter mögé, hogy nem engem, Szabó Mátét hallanak benne, hanem az általam szinkronizált a figurát hallják. Volt olyan is már, hogy egy pultnál épp hideg kólát kértem és egy srác megszólított: Úristen, te vagy Edward Elric? Ez egy anime sorozat karaktere. A srác elmondta, hogy ő ezen nőtt fel és imádta. Ezek jólesnek. De például a Vámpírnaplókból Damon Salvatore-val is sokan azonosítanak.
– Műsort is vezettél évekig. Szereted az improvizációs műfajt?
– Meredek műfaj. 5 év alatt, amíg a telefonos játékot vezettem a tévében, olyan rutinra és gyakorlatra tettem szert, hogy kamerával sem tudnak zavarba hozni. Olyan magabiztosságot adott, amit azóta is kamatoztatok, ahol csak tudom.
– A beszélgetésünk előtt nem sokkal a PANkreátorokat is játszottátok, ami a nevetésterápia alcímet kapta. Miért?
– Ez egy fetrengős, nevetős előadás. A nézőnek semmit nem kell csinálnia, csak szórakozni. Nem kell megfejteni semmit, nincsenek cselek. Jelenetek egymásutániságát élvezheti. Hármunk agyszüleménye a darab, Andrássy Máté, Horváth Zoltán kollégáimmal agyaltuk ki. Színházi, filmes, castingos világ jelenik meg benne karikírozva. A nézőt olyan szituációkba emeljük be, amivel soha életében nem találkozott. Bevezetjük a nézőket abba, hogy milyen castingos szituációkat éltünk mi meg. Többen odajönnek előadás végén és megkérdezik, hogy: Ugye az nem volt igaz? Ilyenkor alig hiszik el, amikor mondjuk, hogy de, szó szerint így történt.
– Milyen figurában érzed magad a legkomfortosabban?
– Szeretek nevettetni. Nagyon szeretem a Nikola Tesla – Végtelen energia musicalből Szigeti Antalt figuráját. Másik nagy kedvencem még a Gyöngyhajú lány balladájából a Trombitás Frédi. A József Attila Színházban a Valami bűzlik… előadásban Shakespeare-rel is sikerült azonosulnom. Szeretek játszani, és úgy érzem, hogy a közönség is szereti ahogy játszom, ez egy szerencsés egymásra találás.
Írta: R. Szabó Zsuzsa
