Megrendezte a Kartonpapát, ezt a groteszk, imádnivalóan drámai, vagy talán cinikusan tragikomikus történetet arról, hogy képesek vagyunk-e illetve készen állunk-e élni szabadon, miután szinte egész életünket behálózta egy erősebbnek vélt akarat? Hónapokig dübörgött bennem Hargitai Iván rendező által megrendezett Kartonpapa létjogosultsága. Aztán évek múlva megnéztem a Fame musicalt szintén a fehérvári színházban és sokoldalúsága annyira oldalba lökött, hogy a Szutyok rendezésén már meg sem lepődtem. Saját magának állít akadályokat, de magával visz bennünket a hátán, miközben csak pislogunk zseniálisan egyedi gondolatai előtt.
– Mennyiben más eszközöket használ, mikor tanít, mint amikor rendez?
– Azok a színészek, akikkel egy professzionális színházban dolgozok, természetesen gyakorlottabbak, hisz a saját színészi eszközeik sokkal inkább készen vannak. A Pesti Magyar Színiakadémiás tanulóimnak, akik éppen elvégezték a középiskolát, itt állnak a felnőttkor küszöbén és tele vannak zabolátlan érzésekkel, nagy ambíciókkal. Ők azért járnak ide, hogy felvegyék őket az egyetemre. Nyilván több segítségre van szükségük, mikor egy-egy gondolatot, vagy érzést kell megvalósítani. Éppen emiatt, a gyerekekkel való közös munkában van egyfajta tétnélküliség-érzésem, amitől sokkal önfeledtebbnek, kreatívabbnak érzem magam és felszabadít, hogy nem kell megfelelni a közönségnek. Az ember gátlástalanabbul mer kipróbálni mindenfajta izgalmas, teátrális eszközt. Próbálom ezt a könnyedséget, lazaságot megtartani a színházi munkámban, de időnként rajtakapom magam, hogy sokkal frissebb a gondolkodásom az iskolában.
– A tehetség ugyan nem függ össze a diplomával, mégis nagyon fontos…
– … a tanítás, a tanulás. Valójában nagyon felhígult a szakmánk. Vannak kivételek, akiknek nincs ugyan diplomájuk, mégis páratlanul tehetségesek és fantasztikus szakmai pályát futottak, futnak be. Mégis fontos tanulni, hisz csak így lehet munkát kapni, ugyanis egy színháznak – törvénybe van iktatva – 75%-ban diplomás színészekkel kell dolgoznia. Tehát ezeknek a fiataloknak nagyon fontos, hogy komolyan készüljenek fel a felvételire. Két éve vagyok osztályfőnök, a koronavírus-járvány komolyan hátráltatta a közös munkát, mégis a 14 fiatalból már hatot felvettek és még nem fejeződtek be a felvételik. Ez komoly siker.
– A József Attila Színház megújult, új gondolatok, gondoskodás fémjelzi és művészeti igazgatója is lett, aki nem más, mint Ön!
– Amikor baj van egy színházban, mindig az igazgatót szidják. Ha pedig jól működik, akkor annak is az igazgató az oka, hisz döntések sorát kell meghoznia. Lehet, hogy kap javaslatokat, de azokból is neki kell szelektálnia. Szerintem ilyen fontos döntések sora volt az, hogy Nemcsák Károly igazgatónk leszerződtetett egy társulatot, és az igaz, hogy ezeknek a színészeknek nagy része eddig is ott dolgozott, de a mai felállás egy szervesebb kötődést jelent és egyfajta anyagi biztonságot is. Másrészt nagyon erőteljes fiatalítás zajlik. Legalább hat olyan fiatal került a színházhoz, akik tele vannak energiával. Kónya Merlin Renáta, Kulcsár Viktória, Horváth Csenge, Lukács Dániel, Lábodi Ádám és Fekete Gábor. Sok új erő. A másik fontos dolog az volt, hogy Nemcsák Károly megbízott bennem annyira, hogy leszerződtetett, mint művészeti vezetőt, amely státusz régóta nem volt a színházban. Bízunk abban, hogy a jelenlegi rettenetesen nehéz gazdasági helyzetben a József Attila Színház megkapja a felújításra szánt pénzt. Ezt nemcsak az épület érdemelné meg, hanem a társulat is, hiszen jelenleg Budapest technikailag egyik legrosszabb állapotú színháza a miénk. Szeretnénk, ha a mostani művelődési ház jellegétől eltérően a nézők nagy örömére a terveknek megfelelően egy XXI. századi modern színház lenne. Ahogy a szlogenünk sugallja: A kultúra kincstára a család színháza. Eddig is fontos volt, hogy minél ambiciózusabb rendezők dolgozzanak nálunk, viszont most ritka erős évad elé nézünk, hisz olyan rendezői gárda vonul fel, mint még soha: Kiss Csaba, Bagó Bertalan, Lengyel Ferenc, Guelmino Sándor és jómagam. Ezzel együtt a műsorpolitikánk is megújul, a Made is Hungária profi és szórakoztató könnyedségétől a Karamazov testvérekig sokfajta igényt kielégítünk. A cél egy népszínház létrehozása.
– Mi az, ami rendezői szemmel most foglalkoztatja?
– Az amit rendezni fogok! Szabó Magda Régimódi története és Dosztojevszkij Karamazov testvérek című drámája. Ez alkalmas arra is, hogy mint társulat még jobban megismerjük egymást, épüljünk és szakmailag is erősödjünk együtt. A Karamazov testvérek komolyabb érzelmi, szellemi megmérettetés. Azzal együtt, hogy Dosztojevszkij nem a mondatok költészetében merül el, hanem evangélium-szerűen, szerintem egyébként nagyon primitíven ír. Nem titkolt célja volt, hogy megértsék és a történetein keresztül olyan gondolati, érzelmi síkra emelje az olvasókat, – esetünkben a nézőket – amely beindítja a személyes impressziókat. Van-e morál, vagy nincs, ha van, honnan származtatjuk? Van-e viszonylagossága, vagy sem? Ezek olyan gondolatok, amelyek ma is dübörögnek az ajtón. Ne rekedjünk meg azon a szinten, hogy azért, mert a világ gonosz és cinikus, nekünk is olyanná kell válnunk. Az erről való gondolkodás igénye egyfajta érzelmi, szellemi megmérettetés, színésznek, rendezőnek, nézőnek egyaránt. Több, mint harminc történeten keresztül mesél el izgalmasan, szórakoztatóan és szinte észrevétlenül filozofikus gondolatokat.
– Nem lehet egyszerű rendezési feladat egy ilyen szöveget színpadra alkalmazni, hisz a karakterek fejlődésére sincs annyi idő, mint amit több száz oldal megenged.
– Szerencsére már valami tapasztalatom kialakult, hogyan kell Dosztojevszkijt színpadra alkalmazni, hisz ez már a harmadik műve, amivel foglalkozom. Székesfehérváron rendezhettem A félkegyelműt és a Bűn és bűnhődés. Ezúttal én írom a szövegkönyvet, mert jobban ki tudom hasítani ebből a masszából azt a gondolati ívet, amit ez a regény képvisel. A színház alkalmas arra, hogy egy-egy zenével, képpel, szituációval, néma játékkal pótoljon 80-100 oldalt. A jelenléti színészet fantasztikus gazdagsággal bír és ha jól van mindez kitalálva, akkor képesek leszünk színpadon átadni azt, amit Dosztojevszkij papírra vetett. Az, hogy a fejemben van a szereposztás, meg a díszlet, nagyon sokat segít a történetek formálásában.
– A tehetség faktor mennyire számított a Székesfehérvári Vörösmarty Színház Fame című előadás fiatal szereplőinek kiválasztásában?
– Ez egy hosszútávú pálya. Mindenféle sztorim van a tehetség megfogalmazásánál. Volt olyan színész, akit már rég eltemetett a szakma, mikor egyszer csak középkorúként óriási karriert futott be. Volt olyan, aki később tündökölt, aztán eltűnt. Vagy aki nagyot dobbantott a pályája elején, majd eltűnt örökre. Éppen emiatt óvatosan bánok azzal, hogy kijelentsek dolgokat. Ez a pálya pszichésen és fizikailag terhelt szakma. A felvételik, castingok arra jók, hogy lássuk, hogy egy adott feladatban egy karaktert valaki mennyire ügyesen tud képviselni. Amikor felvettem a Fame szereplőit, nem arról döntöttem, hogy a kiválasztott mennyire tehetséges, hanem arról, hogy mennyire alkalmas arra a munkára. Éppen ezért nem szabad összekeverni a casting sikert a tehetséggel.
– Vannak álmai?
– Az, hogy leszerződtem a József Attila Színházhoz, szeretnék minél több időt itt eltölteni és minél izmosabb társulat létrejötténél bábáskodni. Amikor ebben a században ennyire beszűkül a szórakozás a digitális világba, – hozzáteszem, nagyon magas színvonalú tud ez lenni – akkor hihetetlenül fontos az, hogy esetleg valamihez fel kell öltözni és a készülődés örömét fűszerezni lehet színházi büfés élő beszélgetésekkel. Az előadáson együtt lélegzel több száz emberrel és ott helyben születik meg valami az orrod előtt, amit nem tudsz visszajátszani. Óriási adománya a földi kultúrának, hogy létezik a színház! Van itt nekem bőven tennivalóm, hisz minden színész más, minden generáció más. Sokszor panaszkodunk arra, hogy a nézők felszínesebbek lettek, a kevésbé gondolatgazdag dolgok érdeklik, szerintem tekintsük kihívásnak ezt a tényt és a legnagyobb tisztelettel csapjuk be őket. Egyfajta szórakozáson keresztül kapjanak életszagú gondolatokat.
Írta: Tarnócai Éva
Fotók: Kállai-Tóth Anett/ József Attila Színház
