Szinetár Miklós szerint, – aki 51 évig tanított a Színművészetin, – az egyetemet renoválás helyett „felgyújtották”, megspékelve baromságokkal. Az egyik ilyen rossz döntés, hogy megszüntették az Ódry Színpadot, amit szintén fel kellett volna újítani.
– Igaz, hogy 21 évesen már tanítottál a Színház- és Filmművészeti Főiskolán?
– 21 évesen már tanársegéd voltam, akkor végeztem el a főiskolát.
– 17 évesen kezdtél járni?
– Így, ahogy mondod. Nem érettségiztem le, egyenesen mentem a főiskolára, Major Tamás tanácsára. Elvittem a titkárságára egy színdarabomat, hivatott, azt mondta, „ez a darab egy kicsit tejfeles még, de jelentkezzen a színművészeti főiskolára.” És jelentkeztem. Úgyhogy én vagyok az, akinek van egy kitüntetéses diplomám, de érettségim nincs.
– Amikor tanítani kezdtél, nyilván volt a hallgatók között, aki fiatalabb volt nálad.
– Volt, de hát tanársegéd voltam Nádasdy Kálmán mellett. Azért inkább tanultam, mint tanítottam. 2 év múlva fordult a kocka. 1955-ben már osztályt kaptam. Az első magyar, zenés színész osztály volt. Olyanokat találtam ki, hogy például Muszorszgkij Egy kiállítás képei című zongoradarabjára kellett a növendékeknek rögtönözniük egy-egy jelenetet. Király Levente, a Nemzet Színésze például abba az osztályomba járt, Pásztor Erzsi, Peczkay Endre szintén. Nagyon jó társaság volt.
– Hogyan kezdtél bele a tanításba? Sok mindent ellestél Nádasdytól?
– Sok mindent el is lestem, de saját módszert dolgoztam ki. Fiatal tanárként nagyon népszerű voltam. Az volt a célom, hogy a hallgatók otthon legyenek a zenében. Már akkor úgy tartottam, az a tanítás lényege, hogy egyéniségeket neveljünk, és ennek érdekében megállás nélkül gondolkodjanak, találjanak ki valamit. Az volt az alapmondásom, ha elvégzik a főiskolát, lesz egy névjegyük, amin az áll majd, hogy „színművész.” Nem az lesz rajta, hogy utasítás végrehajtó.
– Vagyis az utasításokat próbálják a saját egyéniségükre szabni?
– Pontosan. A tanítványaim jó része igen szép karriert csinált. Egy csomó azóta Kossuth-díjas, van köztük Prima Primissima-díjas, van Nemzet Színésze. Talán nem véletlen, hogy volt olyan időpont, amikor 7 színházban igazgattak a növendékeim. 51 évig tanítottam megszakítás nélkül, én vagyok a rekorder. Utána megkaptam a professzor emeritus címet. De annak ellenére, hogy rekorder vagyok, különböző aktuális ügyekben soha, senki nem kéri a véleményemet.
– Egyszer azt is mondtad nekem, ajánlkoztál, hogy újra tanítanál, de nem kértek belőle.
– Az még az előző kurzus volt. Azok elfelejtettek válaszolni, de ezek sem becsülnek többre. A 90. születésnapomról a sok munkatársam, tanítványom, barátomon túl, minden korábbi munkahelyem is megemlékezett. Elsősorban az Opera, de az Operettszínház és a televízió is. Személyes hangú levelet írt az államelnök és a miniszterelnök is. Csak a Színművészeti Egyetem nem mondott még annyit sem, hogy „bikkmakk”. 51 év után!
– A Zeneakadémián viszont kaptál egy osztályt.
– Ott nagyon jól érzem magam. Annak idején megjelent egy könyv a Színművészetiről, de mivel nem vagyok benne abban a „szent társaságban”, amelyik a kaposvári színházból jött, velem alig foglalkozik néhány sor, holott én tanítottam a legtovább, nekem vannak a legsikeresebb növendékeim. De hát ez nem számít.
– Tudom, hogy nem tartod elfogadhatónak, ami a Színművészetivel történt, bár azt gondolod, változásra lett volna szükség, csak nem így.
– Valóban, már az egész intézmény sok eresztékében repedezett. Fele annyi beszédóra sem volt például, mint a régi időkben. Az egyetemen szerintem elsősorban a szakmát kell megtanítani, meg kell tanítani beszélni, mozogni, énekelni, poentírozni, ritmust váltani. Nem folyton az igazságot, őszinteséget kell sulykolni. És nem éjfélig kell tanítani, hanem csak legfeljebb 6-ig. Hagyni kell, hogy a növendékek éljenek, legyenek szerelmeik, legyenek csalódásaik, utazzanak, járjanak színházba, moziba, és ezért, amikor játszanak, személyes élményeket vigyenek föl a színpadra. Nem jó, ha az egész életük próbákon zajlik és igazán onnan vannak csak személyes élményeik. Rendszeresen hallottam, hogy a „gyerekek” sokat dolgoznak. Bocsánatot kérek, ez egy bánya, vagy művészeti iskola?! A korábbi egyetemen szerintem is sokminden megkopott kellett volna egy nagy, generál felújítás. Kellettek másfajta tanárok is? Persze, hogy kellettek. Tanítson Vidnyánszky és hasonlók? Persze, hogy tanítsanak. De ehhez miért kellett mindent összetörni? Ez a változtatás pitiáner módja, hogy az egyetem által javasoltakból senkit sem vettek be a kuratóriumba. Ugyan mi kifogás lehet a világhírű Eötvös Péter vagy a zseniális Udvaros Dorottya ellen? És miért kell a kuratórium élén hatodik állás Vidnyánszky Attilának? Hogyan lehet ennyi feladatot tisztességesen ellátni? Az egyetemet renoválás helyett „felgyújtották”, megspékelve baromságokkal. Az egyik ilyen baromság, hogy megszüntették az Ódry Színpadot, amit fel kellett volna újítani. Elvben az Uránia Mozi pótolja, amiről már sokszor kiderült, hogy színházra alkalmatlan, ráadásul változatlanul moziként is működik. Meghirdették azt az alapelvet, hogy azért van szükség a változásra, hogy az egyetemen a szellemiség legyen végre keresztény és nemzeti. Ehhez képest szerződtettek olyan tanárokat, Koltai Lajostól kezdve András Ferencig, Homonnai Zsolttól Földes Tamásig, akik azt nyilatkozzák, hogy csak szakmát tanítanak, szó nem lehet semmi ideológiáról, politikáról. Hát akkor miről van szó? Csak arról, hogy ki kerül pozícióba? De a legfőbb baj az, hogy kivették az állam kezéből. Ez az egyetem kicsi és védtelen, csak akkor van biztonságban, ha állami. Bármilyen nagy válság idején a kuratórium azt mondhatja: „Most egyelőre bezárunk, mert nincs pénz”. Az állam ilyet nem tehet.
És a morális garanciák: Régebben a felvételi vizsgákon 21 tanár döntött szótöbbséggel. Ezek a felvételek makulátlanul tisztességesek voltak, hiszen például ugyanaznap vettük fel egy miniszter fiát, és küldtük el az államelnök unokáját. Az elutasítottak panasszal fordulhattak a minisztériumhoz. Viszont ha ma a felvételin úgy döntenek, hogy ne a „tehetségesjózsi” férjen be a megadott létszámba, hanem egy politikus, vagy szponzor tehetségtelen fia, akkor ez ellen nincs apelláta, mert egy magán intézmény azt csinál, amit akar. Ha pénzszerzés ürügyén a filmes tanszakon inkább reklámfilmezést tanítanak, mint művészetet, azt az állami egyetemen ugyancsak számon lehet kérni, de a magánon nem.
– Most a Zeneakadémián tanítasz, a növendékeid felléptek az Erkel Színházban a 90. születésnapod alkalmával rendezett gálán.
– Csináltunk velük egy nagyon jó műsort, Szerelem, szabadság címmel. Ebben egy buliban találkozó fiatalok között mindenféle drámai és humoros jelenetek zajlanak, de nem szöveggel, hanem Mozart dalokkal és Petőfi versekkel. És közben azt kérem tőlük, hogy ne csak a kollektívában vegyenek részt, hanem mutassák meg a személyiségüket is. Szeretem, hogy a Zeneakadémián az óráknak este 6-kor végük van, Csinosan öltözöttek a növendékek, és mégis nagyon tehetségesek. És ott bizony szó esik ideológiákról, de Mozart és Petőfi nyomán.
Írta: Bóta Gábor
