A Városmajori Színházi Szemle már tradicionálisan a vidéki és a határon túli, nívós magyar produkciókból válogat. Az idén a járvány miatt a nyár elejéről a nyár végére csúszott.
Nyilván nem volt szándékos a válogatásban, de a hatból négy előadásban is elhallgatott, iszonyú traumák törnek pusztító erővel a felszínre. Bombaként robbannak, rombolnak, iszonyú fájdalmat okoznak, lelkeket törnek össze, de a már-már képtelenségnek tűnő abszurditásukkal meg is nevettetnek.
Így van ez David Eldridge Ünnep című darabjában is, amelyben Christian az apja 60 éves születésnapján a népes családdal körülült asztalnál köszöntőt mond. Mindenki rá figyel, csaknem áhítatosak az arcok. Először szép szavakkal kezdi, de látszik rajta, hogy zavarban van, hímez-hámoz, úgy tűnik, köntörfalaz, aztán igencsak belecsap a lecsóba. Kiböki, hogy őt és a nemrég öngyilkos lett húgát gyerekkorukban rendszeresen orális szexre kényszerítette, megerőszakolta az apjuk, húga is minden bizonnyal amiatt végzett magával, mert a traumák ennyi idő után is feldolgozhatatlanok voltak. Lajos András érzékelteti a vívódást, hogy nem volt könnyű ezzel előrukkolni, alaposan össze kellett szednie hozzá a bátorságát. Aztán már lendületesebben, hangosabban beszél, mint akinek jólesik megszabadulni az iszonyú tehertől, és ettől oda a látszólagos családi idill. A fiával éppen szemben, az asztalfőn ülő apa szemei –Gáspár Tibor kiváló alakításában – szinte szikráznak a gyűlölettől. De azért félelem is megjelenik a tekintetében. Kapásból tagad. Igyekszik bagatellizálni az ügyet, hogy a fia sokat ivott, nyilván nem tudja, mit beszél. Mindenkin végigsvenkel egy folyamatosan jelen lévő kamara, kinagyítva az arcokat, így azok is, akik a Városmajori Szabadtéri Színpad utolsó soraiban ülnek, szinte a szereplők pórusaiba is belelátnak. Látjuk a megrökönyödést vagy éppen rettegést, azt is, ha valaki úgy tesz, mintha el sem jutottak volna hozzá a súlyosan vádló mondatok. Szabó Máté rendező által igen pontosan megkomponált ez a kulcsjelenet, ami remek társulati összmunkát, kiváló teljesítményt mutat. A Miskolci Nemzeti Színház évek óta meglehetősen jó formában van.
A cikk folytatása a Pepita magazin októberi számában olvasható.
