Negyven éve egy fantasztikus, Karinthy Frigyes és Karinthy Ferenc szövegeivel készült Micimackó-előadásban láttam, nagy élmény volt Füles szerepében Dunai Tamás játéka. Azóta persze sokféle szerepben feltűnt, de máig motoszkált bennem a kérdés: miért nem építenek különleges humorára? Előbb tanárként végzett, de akkor már a Színművészeti Főiskolára járt.
– Milyen emlékezetes páros jeleneteket játszott?
– Főiskolásként első nagy feladataim egyike volt egy rendezővizsga az Ódry Színpadon 1979-ben, Hernádi Judittal Füst Milán A lázadó című darabjában játszottunk. 2000-től a Madách Kamarában Arthur Miller Alku című darabjában Gálvölgyi Jánossal volt nagy élmény a közös munka, tavaly pedig a Végtelenben kettő című rövidfilmben Cserhalmi Györggyel a forgatás. Egyetlen nap alatt vettük fel az egész filmet, két vak öregembert játszottunk. Los Angelesben elnyertük vele a legjobb színészpárosnak járó Platina-díjat, decemberben pedig New Yorkban díjesőt hozott Pinczés Dávid alkotása: a legjobb diákfilm, a legjobb sztori és a legjobb diákrendező kategóriában is nyert. Mindössze tizenöt perc, de nagyszerűen meg van csinálva.
– Magyar–francia szakos tanári diplomája van, de szerzett még egy színészit is. Gondolom, ez nem volt ilyen egyszerű, mint ahogyan hangzik…
– Hát nem. Már első éves voltam a Színművészeti Főiskolán, amikor diplomáztam Szegeden. Előtte a színészet hobbiként volt jelen az életemben, Paál István alatt próbálgattuk a szárnyainkat a Szegedi Egyetemi Színpadon. Negyedéves voltam, amikor a társulatunk bejutott a Ki mit tud? országos döntőjébe. Radnóti Bori noteszét dolgoztuk fel úgy, hogy Paál István koncentrációs tábort csinált a testekből. Én középen ültem, rettegve attól, hogy mindjárt lelőnek, és sovány, remegő testekből formáltak körém kerítést a társaim, amiről a Hetedik ecloga szól: „Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.” Ez valakinek tetszett, valakinek nem. Nem nyertünk, viszont Mensáros László odajött hozzám, és azt mondta, azt az „és”-t az eclogában nem lehet „s”-nek mondani, mert megdöccen a rímtelen hexameter, egyébként miért nem felvételizek a főiskolára? Megpróbáltam, elsőre felvettek. Szegeden a Bölcsészkart le akartam zárni, ehhez engedélyt kellett kérnem, hogy egyszerre járhassak két nappali tagozatra.
A cikk folytatása a Pepita magazin októberi számában olvasható.
