Rekordszámú, tizenöt érvényes pályázat érkezett 2021 júniusában a Pinceszínház igazgatói posztjára, a ferencvárosi képviselő-testület pedig Sztarenki Pálnak szavazott bizalmat. Az újonnan kinevezett igazgatóval a múltról, a következő időszak terveiről és a Freeszfe Egyesülettel való együttműködésről beszélgetett a Pinceszínház és a Fidelio.
2018 óta szabadúszóként dolgozik, mi motiválta arra, hogy pályázzon a Pinceszínház élére?
Egyrészről konkrét elképzelésem volt arról, hogy a Pinceszínházat hogy lehetne a továbbiakban vezetni, másrészről szerettem volna megmérettetni magamat. Az alapkoncepcióm az volt, hogy a hagyományokat megtartva, de a fejlesztéseknek teret adva irányítsam a színházat. Ennek a teátrumnak komoly hagyományai vannak, legendás színészek kezdték itt a pályájukat, és ezt nem szabad elfelejteni. Mindemellett elsősorban a ferencvárosi közönségnek és lakosságnak próbálok szórakoztató (nem kell félni a kifejezéstől!), izgalmas, érvényes, hiteles és nívós előadásokat biztosítani.
A napokban nálunk tartotta Jordán Tamás a Levelek Adytól című önálló estjének az ősbemutatóját, döbbenetes felismeréssel élte meg a közönségünk, milyen hihetetlenül érvényesek a mai közéleti hétköznapokra is a több mint száz évvel ezelőtti publicisztikák és versek. Beemeltük a repertoárunkba Ágens párkapcsolati stand up comedyjét, a Kurtizánképzőt, ami már az első előadáson zajos sikert aratott, illetve az Ágens Társulat Tragédia: az ember című produkcióját, ami igazán a középiskolás fiatalok nyelvén fogalmazza meg Madách gondolatait. Kötelességünknek tartjuk, hogy a lezárások idején, még az előző igazgatás alatt létrehozott produkciókat bemutassuk a közönségnek. Ezekben a színházi előadásokban nem csak sok-sok hónapnyi befektetett munka, hanem a Pinceszínház jelentős anyagi forrásai is benne vannak, nem szabad tehát veszni hagyni őket. Már műsorra tűztük a Maggi és Lillemor – Mamu alatt izzik a parázs című komédiát Mertz Tibor és Bezerédi Zoltán parádés alakításában. Dolgozunk azon, hogy a színészegyeztetési lehetőségeket figyelembe véve műsorra kerüljön Tasnádi István gender varietéje, a Hölgyek öröme és a Vidám kísértet című zenés vígjáték is. Egy kortárs német darab, a Szerelem és halványlila dunszt próbái annak idején abba maradtak, talán tudunk alkalmat teremteni arra a következő hónapokban, hogy elkészüljön ez az előadás is.
A pályázatában leírt koncepció erősen hagyományközpontú. Mi az, amiben mégis megújul a színház?
Tulajdonképpen a megújulás is a hagyományokhoz kapcsolódik, hiszen arra épül, hogy fiatal tehetségeket fedezzünk fel.
A Freeszfe Egyesülettel való együttműködésünk jelezné azt a folyamatosságot, melyet a tradíciók, újdonságok és az ifjú tehetségek tisztelete jellemez.
Úgy is mondhatjuk, hogy társbérletben állunk a tehetséggel, ahol több produkciót is közösen hozunk létre az egyesülettel. Itt van például az a produkció is, melyet januári kezdéssel Karsai György professzor úr jegyez, és a teljes Iliászt mutatja be két énekenként a Freeszfe hallgatóinak közreműködésével, de ilyen az ezen belül megvalósuló, Szokoly Judit rendezésében színre kerülő beavatószínházi előadás, a Helené is. Ugyancsak a Freeszfe keretein belül szeretnénk bemutatni O. Horváth Sári Anyám Suzukija című előadását, ami egy osztálytermi produkció, ezzel az iskolákba szeretnénk kimenni, továbbá Madák Zsuzsanna Jeruzsálem osztálytermi színházi nevelési programját G. E. Lessing Bölcs Náthán és Ulrich Hub Nátán gyermekei című művei alapján, illetve Verona 1301 címmel Rómeó és Júlia történetének TIE feldolgozását. Vizsgaelőadásokat is tartunk majd a Pinceszínházban, például a Doja munkacímű előadást, melyet reményeink szerint később a repertoárba is felveszünk. Ezt Siflis Anna rendezi.
Ez azt jelenti, hogy a Pinceszínház a Freeszfe Egyesület gyakorlati helye lesz?
Igen, részben. De ők máshol is játszanak, például a 6színben, a Jurányiban és a Mu Színházban, tehát az egész városban jelen vannak, nem csak nálunk.
A Pinceszínházban tavaly elindult egy drámapedagógiai program is. Ennek már megtörténtek az előkészületei Széplaki Nóra vezetésével.
Több lábon szeretnénk állni, ezért elindítunk egy ifjúsági csoportot első- és másodéves hallgatókkal, valamint egy felnőttek számára készülő, havi rendszerességű workshopot, ahol reflektálhatunk az aktuális hírekre, közösséget érintő eseményekre, és azokat továbbgondolva együtt alkothatjuk meg a számunkra „ideális társadalmat”. Ezen felül előadás-felkészítő és feldolgozó foglalkozásokat is szervezünk
Ez is részvételi színház lesz?
Két külön projektet tervezünk: az egyik oldalon a résztvevőkkel közösen készül az előadás, a másik oldalon csak bevonjuk őket a produkcióba. Az a későbbiekben dől el, hogy melyikre nagyobb az érdeklődés. És itt van persze a beszélgetéssorozatunk, a Trezor, Szarka János film- és színházrendező vezetésével. Érkezik hozzánk többek között október 25-én Alföldi Róbert, november 18-án Spiró György, illetve decemberben Gábor György vallásfilozófus lesz a vendégünk.
A beszélgetéseket rögzítik is?
Szándékaink szerint igen, amennyiben lehetséges, három kamerával. Ennek kettős célja van: egyrészt szeretnénk archiválni, hogy később mások is láthassák, másrészt reméljük, hogy alkalmasak lesznek a streamelésre is.
Nem először streamelnének, hiszen a Maggi és Lillemor premierje virtuális térben volt. Mennyire lehet egy ilyen kis színház részévé tenni az online előadásokat?
Amennyire lehetséges, megpróbálunk online is jelen lenni, de ez egy ekkora intézmény esetében komplikáltabb. Ráadásul az online jelenlétet nagyrészt a pandémia idézte elő, kényszerhelyzet volt. Azóta szerencsére élőben is játsszuk ezt, a lezárások alatt született előadást nem csak a saját színpadunkon, hanem a nyár folyamán a Kőszegi Várszínház, illetve a Vidor Fesztivál meghívásának is eleget tettünk, hatalmas sikert aratunk vele mindenhol. A streammel egyébként óvatosan kell bánni, nemcsak a jogdíjak, a technikai feltételek miatt is. Ugyanakkor én abban hiszek, hogy a színház háromdimenziós műfaj, a képernyő nem tudja ugyanazt az élményt visszaadni, mint a színész közvetlen találkozása a nézővel. Az élő színháznál még a csöndnek is külön értéke van, mások a reakciók, és a jelenlévők együtt teremtik meg azokat a pillanatokat, amitől különleges lesz az este. Az pedig megint más kérdés, hogy a filmen más színészi eszközökkel operálunk.
Ön színészként is dolgozik, hogyan lehet ezt összeegyeztetni az igazgatói léttel?
Tulajdonképpen egyszerűen, mert „igazgatói üzemmódba” helyezni magamat sem olyan komplikált, mint színészként létezni. Ráadásul nyolc éven át lehettem a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeti vezetője, bőven rendelkezem tapasztalatokkal. Valójában azt látjuk – főleg Budapesten –, hogy majdnem minden színházigazgató színész is, gondoljunk csak Mácsai Pálra vagy Máté Gáborra. Ők nagy színházat vezetnek, mi kis létszámmal működünk. Nekem futnak rendezéseim a Rózsavölgyi Szalonban is, és továbbra is játszom a Diplomáciát Alföldi Róberttel, vagy Az elnök szabadságát Schneider Zoltánékkal.
A színházon belüli viszonyokon változtat valamit, ha egy színészkollégából igazgató lesz?
Alapvetően nem kellene, hogy változtasson, és jó esetben nem is változtat. Bízom benne, hogy ugyanolyan kollegális marad a viszonyom minden munkatársammal, mint eddig.
Szintén példa Keleti István és Mezey Éva személye, akiket kiemel a pályázatában. Milyen kapcsolódása van hozzájuk?
Személyes kötődésem sajnos nincs, de végtelenül tisztelem és becsülöm azt a munkát, amit ők véghezvittek. Példaértékű, ha úgy tetszik partizán munka volt az övék, fantasztikus eredményekkel és sikerekkel, melyek nyomán hihetetlen színész generációk nőttek ki a kezük alól, elődeik szellemiségét követve. Nekünk sem szabad ezt elfelejteni. Éppen ezért tervezek könyvet íratni és kiadni a Pinceszínház elmúlt ötven évéről. Ez egyelőre még csak a tervezési szakaszban van, hiszen meg kell teremteni a technikai feltételeit, hogy méltóképpen tudjunk megemlékezni az elmúlt időszakról és az itt dolgozó alkotókról.
A színház történetére vagy inkább az előadásokra koncentrál majd a kötet?
Kicsit mindkettőre. Fontos a színház megalakulása, illetve annak körülményei, de az is, hogy Keleti Istvánék milyen struktúrák felé mozdultak, milyen korosztályokat találtak meg az előadásaikkal, hiszen ezek alapvetően határozzák meg a jelenünket. A Pinceszínház egy amatőr mozgalomból indult el – ilyen ma már ritka, hiszen rengeteg a társulat város- és országszerte –, és izgalmas látni, hogy hogyan tudtak egy támogatói rendszert maguk mögé csoportosítani, és milyen szinten fogadta, esetleg nem fogadta el őket a hatalom. Az ő példájukból mi is tanulhatunk.
Összességében Ruszt József gondolataival értek egyet: „A színjátszás felelősségteljes feladata, hogy a katartikus élményben minden egyes néző azt érezze: egy közös világhoz tartozik. Ez a felismerés új meg új élményévé avassa számára az együvé tartozás tudatát, hogy minden egyes ember egy emberiséghez tartozik, ebből eredeztethetők jogai és kötelességei, határozhatóak meg ízlésbeli és egyéb különbözőségei, kultúrájának sajátosságai, sokszínűsége és mindaz, ami más egyéb kultúráktól őt el nem idegeníti, csupán csak elválasztja. S erre a színház művészete különösképpen alkalmas.”
