Homonnay Zsolt: Tele voltam kirobbanó energiákkal, lázadással

Imádtam az Adagióban tenorként, majd csábító szerepköreiben vagy Don Quijoteként a La Mancha lovagja musicalben az Operettszínházban. Homonnay Zsolt, a 2000-es év bonvivánja, a 2012-es év musicalszínésze nem mindig elegáns hódítóként töltötte meg hangjával a teret – sokáig hosszú hajjal zenélt az utcán. Mindig tudtam, hogy több van benne a sportos testalkat és a sármos arc mögött.

– Az egyetemen a leendő operett- és musicalszínészek felvételiztetése alatt hányszor jutott eszébe az az önmaga, aki anno ugyanide felvételizett?

– Minden egyes percben. Pontosan tudtam, min mennek keresztül a Színház- és Filmművészeti Egyetemre felvételiző fiatalok. Ezért nagyon figyeltem arra, hogy tudjanak mibe kapaszkodni, hogy azt érezzék, nem a hibáikat nézzük, hanem azt, hogy mi rejtőzik bennük. A nagy izgalom olyan pánikot is elő tud idézni, hogy nem tud énekelni az illető. Épp ezért görcsmentes, szabad légkört igyekeztünk teremteni, bár egy felvételi mindenképpen folytonos küzdelem. Mindenesetre fel akartuk tárni, mi rejtőzik bennük, és ez időként annyira jól sikerült, hogy a gyerekekre jellemző belefeledkezések során úgy megnyíltak, hogy maguk is megdöbbentek. Mindenkiben találtam valamit, amit nagyon megszerettem.

– Milyenek a mai tehetségek?

– Érdekes, hogy a tehetség kapcsán először a generáció szocializációjáról jutnak eszembe gondolatok. Nagyon mások, mint mi voltunk. Egészen mások voltak az információs csatornáink. Mi például beültünk a könyvtárba Moliére-t olvasni. Nekik már sokkal könnyebb meghallgatni egy áriát vagy megnézni egy jelenetet. Számukra inkább a filmek vannak fókuszban. Nem biztos, hogy Shakespeare-t vagy Ionescót kezdenek el nézni. Tájékozottak, de nem mélyülnek el dolgokban. Millió információ közepette rengeteg dolog megtetszik nekik, másodpercek alatt váltanak, és már mennek is tovább. Máshonnan kapják meg az élményeket. Egy könyv elolvasásának ideje alatt megnéznek száz sorozatot és sok-sok filmet. Más az ingerküszöbük. Meg kell tanulnunk ezt a generációt is.

Az interjú folytatását a Pepita magazin augusztusi számában olvashatják.