Igazán nagy a baj, amikor egy hisztis tinilányon és egy túlsúlyos földönkívülin múlik a bolygónk sorsa, főleg, ha közben magukkal és egymással is meg kell küzdeniük. Szürreális jelenetek, izgalom és értetlenkedés – az Űrpiknik vetítésén jártunk.
Mit tenne, ha találkozna egy földönkívülivel? Ha nincs kész válasza a kérdésre, érdemes lehet megnéznie az Űrpiknik című új magyar filmet, és újrafogalmaznia, amit eddig az ufókról gondolt. Badits Ákos alkotásban ugyanis az idegenek nagyon is emberiek, például ugyanúgy néznek ki, mint mi, szeretik a finom ételeket és képesek rajongani dalokért vagy előadókért. Eddig nem is lenne ezzel baj, az Űrpiknik földönkívülije (Takács Zalán) azonban annyira oda van Zalatnay Saroltáért, hogy magával akarja vinni a saját bolygójára.
De honnan ismerik Cinit a világegyetem más pontjain? A szálak az egyetemista Pannához (Walters Lili) vezetnek, aki gyermekkora óta próbálja felvenni a kapcsolatot a földönkívüliekkel. Házi készítésű adóvevőjével jeleket küld az űrbe, méghozzá Zalatnay egyik slágerét. Senki nem veszi komolyan, mígnem egy hozzá hasonló, a saját világában kiközösített űrlényfiú érkezik a Földre. Egymásra találnak, és minden a feje tetejére áll: kiderül, hogy a bolygó hamarosan elpusztulhat, a jövevényt viszont csak Zalatnay Sarolta érdekli. A helyzetet bonyolítja, hogy a fiú után jön a főnöke (Árpa Attila), hogy megakadályozza tervében. A két főszereplő megpróbálja megmenteni a Földet, küzdelmeik során azonban saját múltjukkal és egymással is szembe kell nézniük.
A történet éppen olyan szürreális, mint elsőre hangzik. Nem szabad komolyan venni, mert a film sem veszi komolyan magát. Érdemes pihent elmével ülni a vászon elé, ha engedjük, hogy az események magukkal ragadjanak, szórakoztató másfél óránk lehet. Ha viszont elkezdjük fejtegetni az alkotást, hamar elveszhet a varázsa, ugyanis gyakran logikátlanul követik egymást az események, vagy éppen ellenkezőleg, egy-egy jelenet túlságosan kiszámítható.
Kétségtelen, a két forgatókönyvíró, Benedek Ágota és Badits Ákos igazán egyedi történetet alkotott, de az is biztos, hogy az Űrpiknik rétegfilm lett: pozitív értelembe véve nagyon mai és fiatalos. Nincsenek túlírva és szépítve a dialógusok, az egyetemista korú szereplők úgy beszélnek benne, ahogyan a mai fiatalok. A hitelességnek azonban ára van, az idősebb korosztályoknak ez sok vagy értelmezhetetlen lehet.
A cikk folytatását, a Pepita magazin augusztusi számában olvashatják.
