Már kétszer megjárta Indonéziát, hogy teljesen átadhassa magát az ott a legmagasabb szinten művelt batikolás, selyemfestés iránti olthatatlan vonzalmának. Hazánkban Szarka Flóra ennek a különleges technikával készült textíliának az első számú szakértője, nagykövete. Szerelmes a szakmájába, ami a munkáin is tükröződik.
– Családodban elsőként lettél művész. Kinek, minek a hatására választotd ezt a pályát?
– Egy aprócska bakonyi faluban, annak is a legszélén születtem és nőttem fel. A szüleimnek kertészete van, mindenféléket termesztenek, gondoznak, betakarítanak, eladnak. Gyerekként én is segítettem a kétkezi munkában, amiben tudtam. Belém ivódott a természet szeretete. Tizenegy évesen kezdődött a textilek iránti érdeklődésem, ugyanis volt a faluban egy varrónő, akinek mindig lerajzoltam, épp milyen ruhát szeretnék. A szomszéd kisvárosban kerestünk hozzá anyukámmal anyagokat, a néni pedig megvarrta nekem. Emlékszem, a kisbéri középiskolába saját ruhákban jártam. Szabadidőmben nem regényeket, hanem nagy áhítattal híres képzőművészek életrajzát olvastam, így gyorsan kinőttem a falusi, majd a kisbéri, később a tatabányai könyvtárat.
– Hogyan kötöttél ki a pesti Kisképzőn?
– Hallottam róla. Már túl voltam az érettségin, és jelentkeztem a fővárosi Dekoratőr Iskolába, ahova – ma már azt mondom, szerencsére – nem vettek fel. Nem volt hátterem, nem tanultam hivatalosan rajzolni sehol, önmagamat képeztem. Akkoriban hallottam a Kisképzőről, és láttam, hogy van esti tagozata is. Bár már felnőtt fejjel, de el akartam végezni, és így is történt. Három dolog érdekelt. A grafika, mert ahhoz már lett némi közöm korábban, Kántor János grafikusművész nyári táborában. A kerámiáról annyit tudtam, hogy az Illatos úton van ilyen képzés, azt el is kezdtem. A harmadik érdeklődési területem a textil volt. Óriási szerencse, hogy Rónai Éva gobelinművész tanított, aki csodás ember és fantasztikus tanár. Tőle kaptam a textil iránti odaadó szeretetet, ami sosem múlik el belőlem.
A cikk további részét a Pepita magazin júliusi számában olvashatják.
