El nem tudtam képzelni, hogy a Tüskevár, a Kis-Balaton és a Berek, hogyan fog életre kelni a Pesti Magyar Színházban. És átjött az érzés! A nomád nyaralás igénye, a természetközeli varázslat, a kalandok, az idősebbek és fiatalabbak szövetsége, a tisztelet és a barátság értéke. Szükség van a természet rezdülésére a gépi játékok dzsungelében.
„– Jaj, Matula bácsi, milyen madarak ezek? Kócsagok?
– Kanalas gémek, nem látja a csőrüket?… De most ne az eget nézze, hanem a vizet. Gémet akar ebédre enni? Mondhatom, büdös, akármilyen szép fehér… Nézze!”
Ezt a hangulatot, a tartalmas, természetben eltöltött vakáció nélkülözhetetlen kellékeit, a térség jellegzetes növény- és állatvilágát, madarakat, halakat és a lemenő napot hogy kapja meg a néző?
„Nyomja meg a vizet! – mondta Tutajosnak Matula bácsi – Gyorsabban! – miközben küzdött a hatalmas harcsával. – Próbálkozik! Mit mondtam, visszafelé megy! Hűűűű! Úgy húz, mint egy ló!”
Kíváncsi voltam arra is, hogy ezt a tutajban, a hatalmas harcsával küzdő öreg és fiatal ikonikus jelenetét miként fogjuk átélni a színház falai között, Gémes Antos rendezésében.
Azon is elgondolkoztam, hogy a négy fal között edződött mai gyerekeket megindítja-e Berek varázslatos, de lassú világa? Hogy azoknál a gyerekeknél, akik két és félszeres gyorsítással olvassák a kötelező olvasmányokat, működik-e Matula bácsi kemény, de szeretetteli tanítása?
És működik. Mellettem egy 12 éves forma kisfiú ült és tátott szájjal követte az eseményeket. Az előadás után megkérdezte az anyukáját elmehet-e egy horgász táborba. És igen, működött nálam is, bár ehhez jócskán hozzátett Fillár István Matulája, Bede-Fazekas Annamária Nancsi nénije, Szűcs Sándor István bácsija és Gréczy Balázs Bütyökje.
A zenés játékot eleinte túlásnak tartottam, de annyira jók voltak népi motívumok, a dallamvezetés és a hip-hop, hogy még egy-két hetet maradtam volna Matula bácsi kunyhójában.
.jpg)
Megkérdeztem István bácsi, az elfoglalt sármelléki agronómus karakterét kiválóan életre keltő Szűcs Sándort, hogy milyen volt a Tüskevári hangulat a színpadon?
Élveztem a szerepet, bár én kicsit hedonistábbra szerettem volna, de a rendező visszafogott. Neki lett igaza! Nagyon régóta űzöm ezt a szakmát, tizenöt éves korom óta. Életemben kétszer voltam diszkóban, mert esténként a színházban volt dolgom. Próbáltam, vagy játszottam. Engem egész életemben csak ez érdekelt.
A Tüskevár lehet aktuális téma a mai gyerekeknél?
A témák, mint barátság, szerelem, tanulni az öregektől aktuális. Hogy mennyire lehet ma a számítógép elől a gyerekeket a természetbe csábítani, ezt nem tudom, de nagyon kéne. Mi mindenesetre kinyitjuk a kaput a természetbe ezzel a darabbal.
Neked volt ilyen „tüskeváras” nyarad?
Nem, a nyaraim úgy teltek, hogy levágtak a nagyszülőkhöz, édesanyám szüleihez, akik Hajós és Érsekhalma között éltek egy tanyán, egy ingerszegény környezetben, ahol semmi nem volt. Csirkék az udvarban, láncon egy kutya, és pottyantós vécé. Kerítésen kívül nem engedtek minket, mert egy homokbánya volt a környéken. Szóval, nagyon messze voltam a Tüskevártól és Matula bácsitól, ezért értékelem nagyon azt a világot.
Örültél volna, ha lett volna egy olyan nagybátyád, amilyet játszol a darabban?
Igen, nagyon, ha nem gyerekként kezelnének. Mindig gyerekként kezeltek.
Úgy hallottam, hogy sok ötleted volt ebben az előadásban.
Sok apró ötletem. Például a Farta Julcsa, farta! az egyik kedvenc mondatom! Amikor azt akartad, hogy az általad fejt állat menjen odébb az istállóban, rácsaptál a fenekére és akkor mondtad ezt neki. Ki nem hagytam volna ezt a szólást. Megvolt a helye és ideje a darabban. Színészként is szeretem azt érezni, hogy olyan munka van, amikor tényleg szükség van rám. Ahogy Matula bácsi is minden nap úgy kelt fel reggel, hogy dolga van, szükség van rá. Akár a Berek madarainak, akár Tutajosnak, hogy megtanuljon együtt élni a környezettel.
Pintér Réka díszletei is felidézték a Kis-Balaton rezervátumszerű szépségeit. Ami tetszett, hogy a színpadon is szépen elkülönült a három világ, a városi, a falusi és a természetközeli, nomád. Amúgy a legintenzívebben és leghatásosabban a falusi életmód megjelenítése és ábrázolása sikerült, úgy színészi munkában, mint rendezésben és díszletötletben egyaránt.
Írta: Tarnócai Éva
