Kopek Janka színésznő, műsorvezető, a Vígszínház társulatának tagja. Színpadi és filmes munkák mellett nemzetközi menedzsmenttel is foglalkozik. Nemrégiben cukrász végzettséget is szerzett. Vele beszélgettünk többek közt a példaképekről, egy különleges szabadulószínházról, és az ünnepi készülődésről.
Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójában szívtad magadba a szakma alapjait. Mik a legkorábbi emlékeid erről az időszakról?
Még ovis voltam, 5 éves, mikor elvittek a szüleim Margit színjátszókörébe, ahol első perctől kezdve nagyon jól éreztem magam. Annyira, hogy már az első foglalkozás után megkérdeztem tőlük, hogy nem lehetne-e óvoda helyett inkább ide járni? Mondták, hogy azt nem, de nagyon szívesen elhoznak minden héten egyszer… Végül 18 éves koromig voltam Margitos.
Milyen meghatározó, inspiráló szakmai élményed volt az egyetemista évek alatt?
Még egyetemistaként Robert Wilson amerikai rendező nemzetközi programjában volt lehetőségem színészként 2 hónapig részt venni. Ez az Amerikában töltött időszak mérföldkő volt a pályámon. Ebből a munkából írtam aztán a szakdolgozatomat is.
A gyakorlati éveid után nem sokkal játszottál a Máglya című előadásban, ami különleges, főként azért, mert több karakter bőrébe bújtál.
Ez nagyon megmaradt bennem, izgalmas szakmai kihívás volt. Armin Petras német rendező rendezte, Drezdában próbáltuk. Külföldön dolgozhattam, ráadásul több nyelven játszhattam: angolul, németül és magyarul. Ebben a kétszereplős előadásban több alakot is megjelenítettem, szinte minden jelenetben más szereplő voltam: Nagymama, tornatanárnő, idős edző bá, gyászoló asszony, barátnő, Péter, Emma. Szeretem ezeket a karakterfeladatokat, szeretem, ha egy előadáson belül több karaktert tudok eljátszani.
Szakmai gyakorlatodat a Vígszínházban töltötted, ahol most is társulati tag vagy, sőt, a színház nemzetközi menedzsereként is tevékenykedsz. Milyen volt a társulatba való beszokás?
Van néhány kiugró lehetőség egy művészi pálya során, mint például a fent említettek is számomra, de a munkabírásom, a színészi tapasztalatom, a munkához való hozzáállásom és karakterem a Vígszínházi 10 évem alatt rakódott, állt össze bennem a néha jobban, néha kevésbé látható mindennapi munkának és feladatoknak köszönhetően. Nagyon boldog vagyok, hogy a Vígszínházban kezdhettem a pályámat, és most már több területen is dolgozhatok a társulatban. Az Átutazók volt az első próbafolyamatom, amiben egy amerikai lányt játszottam, aki végig angolul beszélt. Kern Andrással volt a jelenetem, nagyon sokat segített már az elején is abban, hogy helyt tudjak állni. De felsorolhatnám az összes többi kollégámat is. A Vígszínházban azért is jó dolgozni, mert fantasztikus emberek vesznek körül.
Pár éve a Víg Live egyik műsorvezetője és szerkesztője is voltál, rengeteg színészt, művészt megszólaltattál. Mi a legjobb ebben a feladatban?
Szeretek emberekkel beszélgetni, kíváncsi vagyok, hogy az eredményes, sikeres emberek hogyan érték el azt, amit elértek. Nyitott vagyok, sok terület érdekel. A színházban is azt szeretem, hogy csapatban, közösségben dolgozhatok. A szüleim is művészek, engem a kultúra és a művészet minden ága egészen kicsi korom óta érdekel. Beszélgetni, megismerni más embereket pedig mindig nagy élmény számomra. Ezen a téren is igyekszem fejleszteni magam. Most is dolgozom a színház mellett moderátorként többek között a Boook Kiadónál.
Kommunikációs tréninget is tartottál a pandémia alatt.
A színészi tudásomat formáltam olyan kurzussá, amit akár egy vállalatvezető is tud hasznosítani a munkájában. Gyerekekkel is sokat foglalkozom, örülök, hogy edukációs vonalon is elindultam már.
Jelenleg is több darabban láthatunk a Vígben. Többek közt a Kabaré című musicalben. Kedveled ezt a műfajt?
Ez a műfaj ritkábban szokott megtalálni, emiatt nagyon nagy szakmai kihívásnak érzem. Ebbe az előadásba egyébként beugrottam, amit kifejezetten szeretek. Engem feldob, inspirál, ha rövid idő alatt, hirtelen kell megoldani feladatokat. Alkalmazkodó típus vagyok és minden műfajban, minden előadásban megtalálom a szerethetőt. Amikor megkapok egy szerepet, nagyon sokat készülök külön is, elmerülök abban a korban, amiben a darab játszódik. Utánanézek a dolgoknak, nemcsak a szereppel foglalkozom, hanem a történet hátterével is. Mindig egy új világba csöppenek.
A Magyar Hősök Szabadulószínház egy speciális darab. Miért?
Igen, ez egy nagyon egyedi előadás. Utazóelőadásnak készült. Kifejezetten fiatalokat megszólító, ifjúsági darab, ami a 20. századi Magyarország elnyomó rendszereiről szól. A nézők átélhetik és megérthetik szüleik, nagyszüleik, koruk tragédiáit, személyes múltját. A tér egy szabadulószoba, mi egy gimis osztály vagyunk, az osztályfőnökünk pedig Csuja Imre. Fontos nekem ez az előadás, egy nagyon sokunkat érintő történelmi korszakról szól, aminek során szembesülünk azzal is, hogy az előző generációknak mekkora harcokat kellett megvívni azért, hogy mi ma ebben a szabadságban élhessünk.
Filmekben és sorozatokban is láthatunk. Dobó Kata Kölcsönlakás című romantikus vígjátékában is játszottál. Milyen élmény volt a forgatás?
Ez volt az első nagy filmes munkám. Különleges élmény volt Dobó Katával dolgozni, én akkor már régóta figyeltem és követtem a munkásságát. Szabó Simonnal játszani is remek volt. Simon egy lakberendezőt játszik benne, akiért az én karakterem rajong. Nem volt nehéz eljátszanom ezt a rajongást, mert a játékát, színészi munkáját a Moszkva tér film óta nagyon szeretem, akárcsak Balla Eszterét, aki szintén a partnerem volt. Eljutni oda, hogy együtt dolgozz azokkal, akikre gimisként felnéztél, hatalmas élmény. A forgatásnak pedig nemzetközi színvonala volt, a stáb is profin bánt velünk. Nagyon jól éreztem magam.
Van olyan fontos vezérelved, mottód, ami átsegít a nehezebb helyzeteken is?
A művészet mellett a sport világával is sokat foglalkozom. A sikeres sportolók életművéből pedig rengeteget tanulok. A sportolói történetek nagyon inspirálnak, próbálom a szakmámba átvenni tőlük azt, amit lehet. Az egyik kedvenc idézetemet gyakran hallom tőlük is: „Vagy nyerünk, vagy tanulunk.”
Közeledik a karácsony. Hogyan készülsz rá?
Én az a típus vagyok, aki már december 25-től a következő év december 24-ét várja. Szóval már teljes karácsonyi lázban égek, karácsonyi filmeket nézek, amikor az időm engedi. Azért ez a kedvenc ünnepem, mert egy közös élménynek gondolom, ez a nap a világon nagyon sok embernek ugyanazt jelenti, és sokan kerülünk egyszerre hasonló hangulatba szerte a Földön. Pár éve elkezdtem sütni, karácsonyi boxokat készítettem. Ezek a vártnál kicsit népszerűbbek lettek, úgyhogy nemrégiben elvégeztem a cukrásziskolát is. Egy vegán sütis vállalkozásban is gondolkodom, mert nagyon megszerettem a sütést.
Írta: R. Szabó Zsuzsa
Fotók: Vígszínház
