A 33 álom előadása az Örkény Színházban, Bodó Viktor rendezésében ötletrohamok egymásra tolulása, mozgásszínházhoz közelítő, színészeket megizzasztó, a nézőket is próbára tevő produkció.
Bodó kedveli a mozaikos szerkesztést, amikor akár csak lazán fűződnek egymáshoz a jelenetek, szabadon asszociálhat, nem köti különösebben a logika béklyója. Pályája elején már ilyen volt a Katona József Színház színészeivel a Kamrában bemutatott, nagy nemzetközi sikert elért Ledarálnakeltűntem. Kafka A per című, nyomasztó, szorongással teli regényét állította színpadra, ugyancsak temérdek mozgással, fantáziadús leleménnyel, lazán egymáshoz kapcsolódó helyzetekkel, a revü műfajától elcsent eszközökkel. Nem volt olyan mély, mint a nagy író, de sziporkázott, inspirálta, sőt mondhatni, frappírozta a szereplőket, egy kétségtelenül tehetséges fiatalember friss hangja volt.
A névjegyét korábban már letette az Örkényben az általa írt Attack című produkcióval, melyben a fiatalok lázas, de meglehetősen bajos útkeresését láthattuk. Saját csapatot is alapított, az izgalmas kísérletek terepévé vált Szputnyik Hajózási Társaságot, amely kellő támogatás hiányában megszűnt. Grazban rendszeresen rendez, ottani Liliom-előadása elementáris volt. Nagy vitát kavart a Vígszínházban A revizorja, amelyet teletűzdelt aktuális politikai utalásokkal. Ezt rendszeresen teszi, a 33 álom előadásában is vannak, de csak módjával, most nem ezeken van a hangsúly. Inkább a valóságból táplálkozó, de onnan mégiscsak meglehetősen elrugaszkodó álmokon, amelyeknek nem kell követniük semmiféle logikát, nem szükséges lineáris cselekmény sem. Akár az épkézláb történet is elhagyható, tobzódhat a szürrealitás. Drámák szövegkönyvei potyognak például a zsinórpadlásról, majdnem agyoncsapva a rendezőt adó Znamenák Istvánt, és a darabok röpke pillanatokra, parodisztikus formában megelevenednek. A Hamlet ugyanúgy, mint a Csárdáskirálynő, a Koldusopera, az Elnöknők, a Sirály, a Három nővér, a Liliom, az Állami áruház. Közben a színészek – mint Schilling Árpád egyik emblematikus előadása, a keményen politikus Feketeország szereplői – ritmikusan, fenyegetően skandálják, hogy fekete, fekete, fekete… Ezzel előrevetítik, hogy a sötét tónus lesz uralkodó. Akár a nagyon is valóságalapú rémálmok.
A cikk folytatása a Pepita magazin novemberi számában olvasható.
