Ötévesen, ha felrakták a szülei a Boney M-et, azonnal dobolni, táncolni kezdett. Kiváló ritmusérzéke rögtön feltűnt, a zeneiskolába is azonnal felvették a kis tehetséget. Erős Csaba zongorista, zenei vezető, karmester, zeneszerző tizenhárom évig volt társulati tag a József Attila Színházban, mostanában a legtöbbet a Madách Színházban dolgozik, de engem az Átriumban vett le a lábamról a Chicago című előadáson.

– Nagyon tetszett, ahogy a Chicago című musicalben a színpadon egy zongora mellől, a színészek háta mögül irányította a zenekart.

– Végül is a karmesternek ez a dolga! Bár ez a felállás kétségkívül rendhagyó, hiszen a színészek nem látnak engem, és még monitor sincs előttük, tehát még jobban kell figyelni minden rezdülésükre. Ez az igazán egyedi rendezői koncepció teljesen más karmesteri feladatot követelt meg a tempókban is. Ennek a darabnak ez a nehézsége, hogy együtt kell lélegezni a színésszel, csak így lehet ráérezni, mikor kezdi el a dalt, vagy a próza után mikor folytatja. Kellettek zenei instrukciók is, például hogy mikor és milyen nagy levegőt vegyenek egy nagyobb szabadságot engedő zenei részben, hogy azt én is halljam, vagy éppen hol ne tartsanak szünetet két megszólalás között. Ezek olyan fontos megbeszélni valók voltak, amelyek lényegesen könnyebbé tették a közös munkát, a színészek és a zenekar szimbiózisát.

A teljes cikket elolvashatja a Pepita magazin februári számában, keresse az újságárusoknál!